Szlovák-magyar vadászbarátság (Magyar Mezőgazdaság)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
2013. október 2. - A tizedik alkalommal rendeztek magyar-szlovák vadásznapot szeptember 14-én. A jubileumi rendezvénynek Nagybörzsöny volt a helyszíne, s bár az időjárás nem volt kegyes a rendezőkhöz - esett az eső - a nagyszínpadon azonban a programnak megfelelően zajlottak az események. A vadászembert persze nem riasztotta a rossz idő: a Börzsönyben működő vadásztársaságok - köztük az Ipoly-völgye Vadásztársaság - mind finomabbnál finomabb vadételeket főztek. Délutánra valamennyi bogrács kiürült, hiszen a vendégek sem maradtak el.
András színművész nem most először volt e rendezvény műsorvezetője, így saját tapasztalata alapján jelenthette ki, hogy ezek a találkozók mindig jó hangulatban, baráti légkörben zajlanak, annál is inkább, mert a két ország vadásztársadalmának minden bizonnyal ez a legnagyobb közös ünnepe. E gondolathoz kapcsolódott Antal Gyuláné, Nagybörzsöny polgármesterének vadásznapot megnyitó szavai is, mondván, a községnek is kiemelt évi eseménye ez.
A Szlovák Vadász Szövetség, az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK), az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV), valamint a vadász társaságok, civil szervezetek és természetesen a nagybörzsönyi önkormányzat együttműködése a két nemzet vadászai közötti összefogás, és kölcsönös segítségnyújtásuk eredménye, hogy tizedik alkalommal is együtt ünnepelhetünk határon túli vendégeinkkel, mondta a polgármester asszony.
A gazdag program mellett a kis település is nyújtott látnivalókat, hiszen az evangélikus templomot, a tájházat, a vízimalmot és a kisvasúti utazást is megtekinthették, illetve igénybe vehették az érdeklődők. A település büszkeségében, a Szent István-templomban zajlott a Szent Hubertusz-mise. Az Ipoly- OMVK elnökének, a rendezvény fővédnökének az üdvözletét. Beszédében elmondta, hogy az országos szervezetek - OMVK, OMW - nemzetközi kapcsolatai kiválóak, hiszen nem csak az európai vadászati szövetségekkel, kamarákkal szoros az együttműködésük, hanem a környező országokkal is, mindegyikkel együttműködési szerződésben rögzítették a közös tennivalóikat. A szlovák-magyar vadászbarátság különösen jó, amit ez a rendezvény is demonstrál.
A főtitkár szólt a közös gondokról is, továbbá arról, hogy mi mindent tesznek együtt azért, hogy ebben a régióban is tovább fejlődjön a vadgazdálkodás és a vadászat. A főtitkár szerint elérkezett az ideje, hogy a két ország szakmai szervezetei a vadgazdálkodási tevékenységre fókuszáljanak, és a most készülő vadgazdálkodási törvény már erre is lehetőséget ad. A jogi környezet adott ahhoz, hogy a vadász és a vad egyaránt jól érezze magát a természetben. Az új törvény várhatóan jövő őszre készül el.
Péter Weiss, a Szlovák Köztársaság magyarországi nagykövete megtiszteltetésnek nevezte a meghívást. A rendezvény töretlen sikere fölött érzett örömének több oka is van, árulta el. Először is az, hogy a vadászat egyidős az emberiséggel, hiszen a vadászeszközök és -módszerek fejlődése része az emberré válásunknak. Másodszor, a vadászat a természet iránti tiszteletet, a természetbe való visszatérést jelenti. Harmadszor, a vadászat a legjobb és legegészségesebb húst adja az embernek. A negyedik: felesége vadászleány, és apja maga ösztönözte vejét hogy vegyen részt ezen az ünnepségen, ezért Péter Weiss az ő üdvözletét is tolmácsolta. Ötödször: a vadászat összeköti az embereket, és túltesz a politikai viszályokon is.
„Élvezzük tehát együtt ezt a szép napot!" - zárta beszédét Péter Weiss.
Tibor Leboczky, a Szlovák Vadászszövetség és a Szlovák Vadászkamara elnöke az eső miatt nem szaporította soká a szót. Mindenki tudja, miért vagyunk itt, mondta (magyarul) az elnök, s ez öröm mindenki számára. Az elnök a szlovák szövetség és kamara, valamint a szlovák vadásztársadalom üdvözletét is tolmácsolta. E rendezvény mindkét ország vadászai számára kiemelkedően fontos, ezért is az elnök kifejezte abbeli reményét, hogy lesz folytatás.
Szentpéteri Kálmán, az OMVK fővárosi és területi szervezetének elnöke azt hangsúlyozta, hogy ma már a vadászokat sem korlátozza a határ abban, hogy kölcsönösen, akár útlevél nélkül is meglátogassák egymást. A vad eddig sem vette figyelembe az országhatárt, de így a tapasztalatcsere könnyebbé vált Az idén tízéves rendezvény bizonyítja, hogy nem felejtettük el azt az örökséget, amire mindannyiunk vadászősei már az emberi lét kezdetén rájöttek: a vadászat összehangolva a legeredményesebb. Szívesen vagyunk együtt, örömmel osztjuk meg tapasztalatainkat, így téve eredményesebbé mindennapjainkat, vadgazdálkodási tevékenységünket, mert úgy gondoljuk, hogy azzal az élővilággal kapcsolatosan, amit az utódaink számára őriznünk kell, közös a felelősségünk, mondta végezetül az elnök.
Vadászkitüntetések átadására is sort került, amit egy szép gesztus előzött meg: Tibor Leboczky egy szép fafaragványt adott át Pechtol Jánosnak azzal, hogy a szlovák-magyar vadászbarátság jegyében küldik Semjén Zsoltnak ezt a remekművet
Maser Lajos, az Ipoly-völgye Vadásztársaság elnöke szerint az ilyen rendezvények arra is megfelelő alkalmat adnak, hogy a vadásztársadalom bemutassa tevékenységét a nagyközönség számára. A vadászat nem csak a vad elejtéséről szól, hanem a természet, a vadállomány védelméről is. A vadászat ma mái szerteágazó tevékenység, az idegenforgalomtól a kézművességig terjednek a vele járó vagy hozzákapcsolható feladatok.
A szlovák vadászokkal azért is jó a kapcsolatuk, mert nincsenek nyelvi nehézségek, magyarul is megértik egymást a felvidéki vadászokkal, és ez azért fontos, mert a vadállomány-szabályozást közösen kell megoldaniuk. A szlovákoknak egyszerűbb a helyzetük, náluk más a vadászati törvény, mint itthon. Ott úgy szól a tőrvény, hogy ha a vadászegyesület teljesítette az államilag kiadott kilövési engedélyben megszabott kvótát, akkor mentesülnek a vadkárok megtérítésének kötelezettsége alól. Magyarországon viszont az állam előírja a kilövési tervet, emellett a vadkárt a társaságok viselik. Az Ipoly-völgye Vadásztársaságnak mindig is komoly gondot okozott a vadkár, mert a területeik magánkézben vannak, s minden tulajdonossal külön-külön kell megegyezniük a vadkár rendezését illetően. Az 500-600 tulajdonossal ez nem egyszerű.
A társaság 36 tagja 4200 hektáron gyakorolja vadászati jogát. Két főállású vadászuk ellenőrzi a területet, de a földtulajdonosokkal történt megegyezés alapján további két hivatásos vadászt foglalkoztatnak a jövőben a vadkár mérséklése érdekében.
Az utóbbi 3-4 évben a vadállomány létszáma kimagasló lett. A társaság vadászterülete elsősorban nagyvadas, a vaddisznó elszaporodásával az apróvad állomány szinte eltűnt. Az őzállományt két éve kímélik annak érdekében, hogy megerősödjön, felszaporodjon. A szarvas- és a vaddisznóállomány túlsúlya annak is köszönhető, hogy itt olyan kultúrnövényeket termesztenek (repcét, kukoricát), amelyek százas nagyságrendben vonzzák a vadakat. Ez persze a vadkár növekedésével jár együtt, ezért lett szükség a két új hivatásos vadász felvételére, mondta végezetül Maser Lajos. H.GY.




© 2024 Forestpress. All Rights Reserved.