Mi lesz az ünnepek után a másfél millió karácsonyfával? (nlcafe.hu)

2013. 12. 17. - Karácsony után elég lehangoló látvány, amikor lépten-nyomon száradó fenyőfákkal találkozunk, rajtuk a színes szaloncukorpapírokkal. Ha már néhány nap örömért kell kivágni ezeket a fákat, legalább „temessük el” őket tisztességesen és/vagy hasznosan!
Emlékszem gyerekkorom egyik legmeghatóbb Andersen-meséjére a fenyőfáról, aki karácsonyfa szeretett volna lenni. A kis fenyő mindig csak arra vágyott, hogy megnőjön, feldíszítsék, csillogjon-villogjon. Ám amikor véget ér a szenteste, már a kutyát sem érdekli, leszedik róla a díszeket és kidobják.
A nagy fenyőmennyország
Minden évben eszembe jut ez azóta is, amikor december végével fenyőfák százai hevernek az utcaszélen. A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-nek minden évben öt-hatszázezer (!) fenyőfát kell az ünnepek után elszállítani. A munkatársaik minden évben kérik, hogy a karácsonyfákat ne dobják az úttestre, a parkokba, zöldterületekre, hanem tegyék a hulladékgyűjtő tartályok mellé, vagy a főváros valamennyi kerületében a lakótelepeken kijelölt közös gyűjtőhelyekre, ahonnan folyamatosan elszállítják ezeket.
A földlabdás
Mint a Messiás, úgy jött közénk néhány évvel ezelőtt a földlabdás fenyő vásárlásának ötlete: a kecske (ünnepi hangulat) is jóllakik, a káposzta (fenyő) is megmarad. Ám ez sem ilyen egyszerű. A Levegő Munkacsoport munkatársa, Lenkei Péter lapunknak azt mondja: mivel Magyarországon a fenyő nem őshonos, kevés helyen érzik igazán jól magukat ezek az újra elültetett fák. Az Alpokalján és a magasabban fekvő vidékeken igen, de míg a normann és a luc fajták kifejezetten jól bírják a gyűrődést, addig az ezüst rosszabbul.
A kölcsönzött
Sokan a kölcsönözhető fára esküsznek, ez viszont macerás megoldás: a fát a lakáshoz is szoktatni kell, bent csak néhány napig bírja, de ezután újra hozzá kell szoktatni a levegőhöz. A székesfehérvári környezetvédő szövetség, a Gaja Egyesület mégis a visszaváltható konstrukciót tartja a legjobbnak. Ott azt mondják, négyezer forintért lehet fát bérelni az ünnepekre, amiből kétezer forint visszavitelkor visszajár.
A komposztálható
Ha már mindenképp hulladék lesz szegényekből, akkor legalább hasznosuljanak jól. „A létező legrosszabb, ami történhet, ha csak egyszerűen eldobják őket – mondja Lenkei Péter. – A városi hulladékszolgálatok ugyan külön gyűjtik őket, de a komposztálásnak nem tesz jót, ha rajta maradnak fémdarabok a csillagszórókból, vagy ha szaloncukorpapírral együtt dobják ki a fákat.” Lenkei szerint az egyik legjobb, ha otthon égetjük el a kályhában – ám erre viszonylag kevés embernek van lehetősége.
A művi
Itthon évente mintegy másfél millió karácsonyfára van szükség, és ezt a számot csak lassan csökkentik az (amúgy elég mesterkélt) műfenyők. Az újabb darabok már egész hasonlóak az igaziakhoz. Igaz, hogy nem túl olcsók, de nagy előnyük, hogy ha egyszer kifizetjük őket, utána hosszú éveken keresztül használhatjuk. Lenkei Péter szerint viszont, ha egyszer kidobunk egy műanyag fát, az sokkal jobban szennyezi a környezetet, mint az igazi. Ráadásul a karácsonyra szánt és legálisan forgalmazott fenyőket általában külön e célra létesített faiskolákban termelik, tehát aki ellenőrzött helyen vásárol valódi fenyőt, az nem az erdőirtáshoz járul hozzá az ünnepléssel.
A jótékony
De miért nem adják oda 24-én a megmaradt darabokat rászoruló családoknak ahelyett, hogy az árusok otthagyják ezeket az alkalmi piacokon, és persze ott is maradnak pár napig, egészen addig, amikorra már tényleg nincs értékük.

Azért jó példa itt is akad: a Magyar Katolikus Karitász a Miskolci Családsegítő Központ segítségével rászoruló családokhoz juttatott decemberben fenyőfát. De több évtizedes hagyományként karácsony közeledtével a Mecsekerdő Zrt. is ugyanezt tette, idén összesen négyszáz fa jut el így az érintettekhez. Ez nagyon jó, de még mindig messze van a lehetőségek maximumától. Dreissiger Ágnes