2014. március 5.- A fahiánnyal küszködő országokban, így hazánkban is, a faanyagszükséglet minél nagyobb hányadának hazai forrásból való kielégítését teszik lehetővé a gyorsan növő fafajok, így az akác termesztési lehetőségeinek mind hatékonyabb kihasználása.
Ennek az Észak-Amerikából származó, közel 300 évvel ezelőtt Magyarországra került fafajnak a példátlan mértékű hazai elterjedését elsősorban az Alföld fásításában, a futóhomok megkötésében betöltött szerepével magyarázhatjuk. Tömeges termesztésbe vonásának köszönhetően napjainkban az ország erdőterületének több mint 23 százalékát foglalja el, s teljes mértékben meghonosodott fafajnak tekinthető.
Az akác magyarországi termesztési kultúrájának kialakítása nagyszabású honosítási kísérletnek is tekinthető, amely részben sikerekkel, ugyanakkor kudarcokkal is járt. Ez utóbbival is magyarázhatjuk, hogy az akác termesztésével kapcsolatos irányelvek (fatermesztési eljárások), a fafaj valós helyének, szerepének és jelentőségének megítélése a magyar erdőgazdálkodás egészét tekintve többször változott az idők folyamán.
Nemesített akácfajták
Több évtizede az akáctermesztés egész témaköre az erdészeti ágazat egyik legtöbbeket foglalkoztató kérdésévé vált. Itt kell továbbá megjegyeznünk, hogy az akácot mindenekelőtt az ültetvényszerű fatermesztés (erdőgazdálkodás) egyik meghatározó fafajaként tartjuk számon. Különösen igaz ez a megállapítás, ha nemesített (szelektált) akácfajtákkal dolgozunk. A természetközeli, döntően a lassan növő lombos fafajokat magába foglaló erdőgazdálkodás módszerei akácosokban ritkán vagy egyáltalán nem alkalmazhatók, ezért nem lehet az akácosoktól olyan erdőállapotot remélni, mint a hazánkban őshonos, természetes megjelenésű fafajok erdeitől. Az akác előnyös termesztési tulajdonságai, sokoldalú hasznosíthatósága széles körben ismertek, ráadásul ezek a tulajdonságok a klímaváltozás várható kedvezőtlen hatásainak mérséklésében fokozott jelentőséggel bírnak a jövőt illetően is. Az elmúlt évtizedek során az erdészeti kutatás egzaktul meghatározta az akác termőhelyigényét. A vonatkozó vizsgálatok megerősítették azt a korábbi gyakorlati tapasztalatot, hogy e fafaj a termőhelyek széles skáláján termeszthető eredményesen. Kiemelkedő termőhely-hasznosításán túlmenően az évi abszolút szárazfaanyag-produkciója is magas, azonos termőhelyet feltételezve csak a nemes nyarak múlják felül. Az akáclomb magas Ca-tartalma jelentős szerepet játszik a talaj bázisegyensúlyának fenntartásában. Az akáclomb N-tartalma magas, a Rhizobium baktériumok által megkötött N a hulló lomb közvetítésével visszajut a talajba.
Az akác hazánkban jelenleg több mint 430 ezer hektáron tenyészik, ezáltal a legelterjedtebb és egyúttal legjelentősebb meghonosodott fafajunk. E nagymértékű térfoglalásának ésszerűsége állandó vitatéma. Általános konszenzus van azonban a tekintetben, hogy akácosaink körülbelül egyharmadát fafajcserés felújítással kellene átalakítani oly módon, hogy ahol a termőhelyi feltételek lehetővé teszik, ott őshonos fafajokat (síkvidéken a kocsányos tölgyet, a szürke nyarat, dombvidéken pl. a csertölgyet) kell alkalmazni. Sok helyen viszont a szélsőséges homoki termőhelyi viszonyok csak erdei- és feketefenyvesek létesítését teszik lehetővé. A szigorú és következetes, szakmai előírásokon alapuló erdőtervezés, illetve új erdőtelepítések esetén a telepítési terv a garancia arra, hogy ezek az alapelvek a gyakorlatban is maradéktalanul érvényesüljenek, akár a rövidtávú tulajdonosi érdekek felülírása révén is.
Újabb hasznosítási területek
A kitermelt akác faanyagnak jelenleg kevesebb, mint 50 százaléka hasznosítható ipari feldolgozásban. A minőség javítása belterjesebb termesztési technológia, illetve ennek részeként szelektált fajták bevonásával érhető el elsősorban. Az akác fájának, nagy fűtőértéke folytán, a lakosság tűzifaellátásában kiemelkedő szerepe van. Az akác egy új hasznosítási területe az úgynevezett fás szárú energetikai ültetvényekben való alkalmazása. Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy e fafaj a legnagyobb hordást nyújtó méhlegelőnk is egyúttal. E téren az a tény is növeli a jelentőségét, hogy az áttetsző, nem kristályosodó akácméz jóval drágábban értékesíthető, mint a vegyes virágméz.
Az akác eredményes termesztését gátló tényezőként említik sok helyen, hogy a legtöbb termőhelyen az akác ismételt termesztése során jelentős növedék-visszaesés következik be. Ez a kérdéskör azonban a mai napig sincs tudományos igényességű vizsgálatokkal, teljes körűen tisztázva, beleértve a lehetséges kiváltó okokat is. Ugyancsak tudományos vizsgálatokkal alátámasztott bizonyításra vár az az állítás, hogy az akácállományok, a fafaj szétterülő gyökérzete folytán, tönkreteszik a velük szomszédos faállományokat.
Meg kell még említeni azt a tényt is, hogy a szakmai vitákban sokszor megnyilvánuló nézetkülönbségek ellenére, az egyre szaporodó gyakorlati tapasztalatoknak és kutatásfejlesztési eredményeknek köszönhetően a magyar erdőgazdálkodás nemcsak az akácerdők területét, hanem azok minőségét és az ezt megalapozó termesztéstechnológiát tekintve is a világ élvonalába került. Ebből következően a magyar akáctermesztés eredményeit egyre fokozódó nemzetközi érdeklődés kíséri. E tekintetben Európában a többi között Románia, Bulgária, Törökország, Franciaország és Olaszország, Ázsiában Kína és Dél-Korea, Dél-Amerikában pedig Chile és Argentína sorolható a fafajt leginkább felkaroló országok közé.
Aláírták a nyilatkozatot
Végezetül örömmel kell nyugtáznunk azt a hírt, hogy február 7-én Gödöllőn, a már korábban megalakult Akác Koalíció (AK) tagjainak képviselői - köztük a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának dékánja - aláírták az akác fafaj, illetve az akácméz hungarikummá nyilvánításáról szóló szándéknyilatkozatot, mintegy megkezdve ezzel a fafajjal szemben bizonyos EU-körök által táplált, egyre erősödő támadások visszaverését is. DR. RÉDEI KÁROLY egyetemi tanár