2017. augusztus. 01. - Hosszú ideje nem talál vevőre az egyik legnagyobb magyar Afrika-kutató nagymarosi villája.
Néhány éve még 120 millióért hirdették, most már 83-ért is elvihető Kittenberger Kálmán egykori lakóháza. Utánajártunk, miért nem kell senkinek a vadásztörténeti ingatlan.
Kittenberger Kálmán preparátor, vadász, lapszerkesztő, természetkutató, vadászati szak- és szépíró volt. Több afrikai expedícióban vett részt, 16 évet töltött a fekete kontinensen, ahol közel 50 új fajt fedezett fel. A Nemzeti Múzeumnak és a Fővárosi Állatkertnek is rengeteg anyagot gyűjtött és küldött Afrikából. 1958-ban bekövetkezett halála előtt, életének utolsó 38 évét töltötte abban a nagymarosi házban, amelyet a tulajdonosa jó ideje próbál értékesíteni, a piaci ár alatt, 83 millió forintért.
A kétszintes, 210 négyzetméteres, 6+4 félszobás épület, a hozzá tartozó 4300 négyzetméteres udvar és a domboldal beindítja az ember fantáziáját. Múzeum, játszótér, vendégház, látogatóközpont, kalandpark, kilátó, vadászház: sokan és sokféle ötletet képzeltek bele az ingatlanba.
A földszinten, a ház két oldalán 60 négyzetméternyi fedett veranda és terasz, falra feszített vaddisznóbőrrel, szarvas- és őzaganccsal, bent pedig 4 szoba, telis-tele a kalandos sorsú vadász emlékeivel. Mindenütt képek, ereklyék, szobrok és a Kittenberger által használt eredeti bútorok.
A hvg.hu-t a tulajdonos, Zoltay Zsoltné Andrea, Kittenberger keresztlánya vezette körbe. Az alsó szinten megelevenedő vadásztörténelemből falépcsők vezetnek a felújított tetőtérbe, ahol 3 szoba és fantasztikus kilátás várja a vevőt. Keletre a visegrádi fellegvár magasodik, tiszta időben a kanyargó Duna felett egészen Vácig ellátni.
Afrikából a Dunakanyarba
A ház külső homlokzatán látható a „Sylvia lak” felirat a nevét a tulajdonos nagymamájának tragikusan korán, tizenkilenc évesen elhunyt húgáról kapta. Ők négyen voltak testvérek, közülük Ödön és Lívia kerültek a legközelebb Kittenbergerhez. Előbbi vadásztársa és barátja, utóbbi felesége lett.
A megismerkedésük is egy tragikus történet mellékszála volt. Kovács Ödön vadászat közben eltűnt Abesszíniában, a mai Etiópia területén, és a család elkeseredésében megkérte Kittenbergert, hogy számoljon be mindenről, amit egyetlen fiukról tud. A beszélgetés után ajánlották fel neki, hogy költözzön a birtokhoz tartozó szemközti házba, amit ő készséggel elfogadott.
A Kovács család megszenvedte Ödön költséges szenvedélyét: a vagyon nagy része ráment a fiú vadászatára és keresésére. Sajnos hiába: őt már nem találták meg többé. Aztán Kittenberger egyre többször járt át a családhoz, majd egyszer egy nagy virágcsokorral állított be hozzájuk, és megkérte Lívia kezét. Ő pedig a sok kikosarazott kérő után meglepetésre elfogadta Kálmán lánykérését.
Verébért lőszert
Sukerek János, a nagymarosi bejegyzésű Dunakanyar Kittenberger Kálmán Vadásztársaság elnöke gyerekkorában többször is találkozott a kutatóval. Azt mesélte, elterjedt a faluban, hogy egy verébért cserébe három légpuskagolyót ad. Kittenberger ugyanis két- és négylábú ragadozókat tartott, őket etette a verebekkel, a gyerekeket pedig cserébe ellátta a lőszerrel. Kittenberger Sukerek szerint magának való ember volt, sokszor szótlanul zajlott a csere. Kisgyerekként a Király utcai házuk ablakából figyelte, ahogy a vándorbotos kutató a vasútállomáshoz igyekezett a fővárosba. Budapestre nem vadászni indult: a Nimród vadászújság főszerkesztője volt.
Anekdoták és emlékek között kézenfekvő volna, hogy múzeumot alakítsanak ki a villából. Ennek azonban mindig útját állta a pénzhiány. Amikor a 70-es 80-as években került eladósorba, nagyon sokat kértek a házért, így a városnak és a vadásztársaságnak sem volt rá pénze – emlékezett Sukerek János. A helyzet azóta sem javult, így hiába szeretnék nagyon, nem tudják megvenni a házat.
„Ha az önkormányzat meg tudná venni a házat, akkor szeretné a múzeumot is üzemeltetni. Volt erről szó, de nincs pénz rá” – mondta el a város alpolgármestere, Mándliné Szabó Katalin. Ha bármilyen pályázatba beilleszthető lenne az ötlet, azonnal ugranának rá, de saját költségvetésükből nem tudják kigazdálkodni nemhogy a 120 milliós, de még a 83 milliós vételárat sem.
Várják a vevőket, de tartanak tőlük
Zoltayék 6-7 évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy megválnak az ingatlantól, át is költöztek az utca túloldalán lévő házba. Havonta nagyjából két érdeklődő érkezik, de az ingatlant azóta sem sikerült eladni. Zoltay Zsolt tavalyi halála óta a ház körüli teendők a feleségére, Andreára maradtak, ezek pedig meghaladják az asszony lehetőségeit.
Zoltay Zsoltné ezért több levelet küldött annak érdekében, hogy a ház eladásának híre olyan helyre is eljusson, ahol a múzeum fenntartása magától értetődő lehet. „Szándék van, pénz nincs. Van két jelentkező, akik vállalnák, hogy legalább egy házrészt, vagy szobát múzeummá alakítanának, de ezek egyelőre nem komoly érdeklődők.”
A helyzetet bonyolítja, hogy az épület homlokzata helyi védettség alatt áll, így nem lehet átalakítani. Belül viszont úgy változtatható, ahogy azt a leendő vevő szeretné. A Kittenberger emlékét őrzők ezért attól tartanak, hogy ha egy magánszemély venné meg az ingatlant, nem biztos, hogy egy múzeumot és minden azzal járó nyűgöt akar magára venni. Így viszont marad az önkormányzat vagy valamelyik vadászati szervezet.
Egy múzeum alapítása a kormány szándékaival is egybeesne. Az Országos Magyar Vadászkamara sajtókapcsolatokért felelős munkatársa, Földvári Attila a hvg.hu-nak arról beszélt: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, mellesleg az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, többször elmondta, jó lenne kialakítani egy vidéki vadászati múzeum- vagy emlékszoba-hálózatot.
A kezdeményezés már el is indult, nagyon sok kis településen vannak helyi gyűjtemények. Ebbe a hálózatba pedig tökéletesen illeszkedne egy Kittenberger-múzeum kialakítása.
Különös aktualitást ad a témának, hogy 2018-ban lesz Kittenberger Kálmán halálának hatvanadik évfordulója, és a 2021-es Vadászati Világkiállítást Magyarország rendezheti meg. A két hónapig tartó Világkiállítás fő helyszínei a tervek szerint a budapesti Hungexpo mellett a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert lesznek, de az egész országban megemlékezések, vadászati rendezvények, múzeumok létrehozása és működtetése is cél. Ebbe a képbe is beleillene a nagymarosi vadászvilla megvásárlása és a Kittenberger-múzeum kialakítása. Pénz pedig van: egy hétfőn megjelent, Semjén Zsolt által aláírt kormányhatározat szerint 387,5 millió forintot költ az állam a világkiállításra.
Vadászmegoldással
Semjén Zsolt előtt nem ismeretlen a nagymarosi ház. Három évvel ezelőtt személyesen is megfordult ott – idézte fel a tulajdonos –, tetszett is neki, de mivel éppen akkor voltak a hatvani Vadászati Múzeum megnyitója előtt, nem jutott rá pénz. Ám azóta sem történt előrelépés az ügyben, ezért megkerestük az Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnökét, Pechtol Jánost, aki elmondta: nem foglalkozott a nagymarosi múzeum kialakításával sem a Vadászati Védegylet, sem a Vadászkamara, és nem tud róla, hogy bárhol állami részről ebben valaki lépést tett volna.
Ő azt javasolta a tulajdonosnak, hogy keresse meg hivatalos úton, írásban a két országos vadászati szervezetet – a védegyletet és a kamarát –, hogy felhívja a figyelmet az egyedülálló hagyatékra. Egy ötlettel is előállt, hogy előrelendítse a megoldást: az Országos Magyar Vadászkamara 2018. január 1-től átveszi a Hatvani Vadászati Múzeum működtetését és vagyonkezelését, és ezzel párhuzamosan létre lehet hozni a nagymarosi Kittenberger-múzeumot, amit a Kamara működtetne.
És biztos, ami biztos alapon addig is ígéretet tett arra, hogy augusztus elején, amikor találkozik Semjén Zsolttal, megemlíti neki a Kittenberger-ház ügyét. Hátha ezúttal már nem csak tetszésének ad hangot a vadászszenvedélyéről ismert miniszterelnök-helyettes.
Csurja Zsolt