2018.május 8. - Harminc éve hiányzott egy kilátó, ahonnan rálátni a Velencei-tóra.
Az új Bence-hegyi torony ráadásul a legjobb magyar land art alkotás lett.
A Velencei-tó északkeleti oldalán emelkedő, jellegzetesen csúcsos formájú Bence-hegy olyan magaslat, amit Isten is arra teremtett, hogy kilátó legyen a tetején. Nem szédítően magas, a csúcsa csak 210 méteres, de karakteresen kiemelkedik a környező tájból, és a tetejéről belátni a tó egész környékét. Maga a Bence-hegy Velence városához tartozik, egykor a halászfalu szőlőhegye volt régi pincékkel és présházakkal, de ezek mostanra jórészt elfogytak, kivéve azt a szerény, nádfedeles épületet, amely Vörösmarty Mihály tulajdona volt, és ennek köszönhetően megkímélte az utókor. A szőlők helyét a Kádár-kor második felében kezdték átvenni a nyaralók és a családi házak, amelyek ma már egészen a hegycsúcsig felkúsznak. A tó déli oldaláról nézve az intenzív beépítés sokat rontott a látvány egykori szépségén, de teljesen tönkretenni azért nem tudta. A hegytetőre szerpentinesen felvezető Panoráma utat végig elegáns, drága házak szegélyezik.
A hegytetőn már a szocializmus korszakában épült egy kilátó, amit Vörösmarty-ról neveztek el. 1965 novemberében állították fel a csúcson a kiszuperált olajfúrótornyot, amit valószínűleg Nagykanizsáról hoztak ide a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárból, miután a technológiai fejlődés miatt leselejtezték, bár a szerkezet pontos története nem ismert.
A jellegzetes formájú acéltorony évtizedekre Velence egyik jelképe lett, látható volt az autópályáról, a tóparti strandról, iránytűként szolgált a tavon vitorlázóknak. A Bence-hegy a toronynak köszönhetően vált a környék legkedveltebb túracélpontjává, abban az időben több kisvendéglő is meg tudott élni a lejtőjén.
A torony idővel elöregedett, és 1988-ban életveszélyessé nyilvánították, majd még ugyanannak az évnek decemberében felrobbantották a Magyar Honvédség szakemberei. Akkor valószínűleg senki nem gondolta, hogy a Bence-hegy 30 évig torony nélkül marad, de közbejött a rendszerváltás: hosszú ideig egyáltalán nem volt pénz a hiányzó kilátó pótlására, és ennek köszönhetően a hegyre is sokkal kevesebben másztak fel, mint régen.
A velencei önkormányzat rendszeresen próbálkozott az új kilátó megépítésével, 1997-ben, 2005-ben és 2008-ban is pályázatot írtak ki a megvalósítására, de ezek eredménytelenek maradtak. 2015-ben a környék erdeit kezelő állami cég, a Vadex Zrt. írt ki újabb ötletpályázatot, ami végül a torony megépítéséhez vezetett. Az új kilátó idén tavaszra készült el, és március 20-án adták át. A választási kampány hajrájában főként az váltott ki feltűnést, hogy a szalagátvágón nem kevesebb, mint 9 kormányzati potentát igyekezett odaférni ollójával a dicsőséget jelentő nemzetiszín zsinórhoz.
Ez azonban teljesen lényegtelen ahhoz képest, micsoda elképesztő, lélegzetelállító építmény várja azóta a kirándulókat a hegycsúcson.
A magyar kilátók között kevés a kvalitásos építészeti alkotás, többnyire a szocializmus korában lerakott hengeres vasbeton geodéziai mérőtornyok, vagy múlandó anyagú, gyorsan szétkorhadó fa ácsolmányok állnak a hazai hegytetőkön. A Bence-hegyi ötletpályázatot a Hello Wood nyerte meg egy csavart formájú fatorony tervével, de a Vadex Zrt. magának tartotta fenn a végső döntés jogát, illetve L. Simon László képviselő, zsűrielnök is azon az állásponton volt, hogy tartós anyagból készült, időtálló toronyra van szükség. Tartottak egy közönségszavazást is, ahol a helyiek elmondhatták a véleményüket a tervekről, és ennek eredményeként a második díjas pályamű, Kruppa Gábor és Merkel Tamás terve épült meg. A pályázati eredmény felülbírálása mindig kényes kérdés – emlékezhetünk a milánói világkiállítás pavilonjának ügyét végigkísérő vitákra –, de ebben az esetben az eredmény egyértelműen igazolja a döntés helyességét.
A tornyot látva azonnal felötlik a kérdés: tulajdonképpen mi akar ez lenni? Mi ez a különös, már-már szerves természeti képződményre emlékeztető forma? A tervezők a pályázatban ezt ígérték:
„A Bence-hegy tetején természeti formákat idéző, a gyönyörű táj elemi erőit is megjelenítő, szélfútta fára, hajlott levélkehelyre, virágsziromra, fosszíliákra emlékeztető kilátó épül.”
Ha a szerkezet felől közelítünk a kérdéshez, kevésbé költői válaszokat kapunk. A Bence-hegyi kilátó – bármennyire is különbözik építészeti minőségét és látványát tekintve – végső soron előkelőbb rokona a régimódi geodéziai mérőtornyoknak. Nem más, mint egy mainstream vasbeton henger, a belsejében csigalépcsővel.
Szépségét az egyszerű formák és a vasbeton nemes technológiai kivitelezése adja, a látható zsaluzások, a lépcső aljának finoman recézett felülete, a lépcső ritmusának sajátos szabálytalansága. A henger mind alul, mind felül kibomlik, lent, a bejáratnál a köpeny elszabaduló cafrangja lépcsőkorlátot képezve ér le a földig, legfelül pedig egy hasonlóan kibomló köpenydarab alkot a tó és a táj fölé merészen kiugró kilátóteraszt. Ahogy a zárt toronybelsőből kiérünk, és a védelmező-takaró betonhenger elfogy körülöttünk, lélegzetelállító módon tárul ki a táj.
Dél felé nézve a teraszról belátható az egész Velencei-tó a nádasos szigetekkel és parti strandokkal, még mindig egyre szaporodó üdülőkkel. Közvetlenül alattunk a Bence-hegy villákkal szegélyezett utcái és a híres-hírhedt sukorói kaszinótelek, mögöttünk a Velencei-hegység erdős dombjai között megbújó Nadap.
A különleges, szétnyíló forma a legkevésbé sem öncélú, a hagyományos tornyok legnagyobb hibája ugyanis éppen az, hogy a tetejükön egyszerre nem sok ember fér el, miközben mindenki azért kapaszkodott fel, hogy legalább negyedórát nézelődjön. A Bence-hegyi torony teraszán bőven van hely körülbelül húsz embernek.
A Kruppa-Merkel páros alkotását az teszi igazán érdekessé, hogy valahol az építészet és a land art határán helyezkedik el. Funkcióval rendelkező épület, de közben nagy léptékű szobor, egyfajta installáció, ami reflektál a környező tájra, és egyben új minőséget ad az egész környezetének.
Ez a hatás nemcsak a torony különleges formájának köszönhető, hanem a finom, kivételesen gondos környezetrendezésnek is. A torony kívülről fehér habarcsburkolatot kapott, amelynek durva, szemcsés felülete az állatkerti Kis- és Nagy-szikla századeleji felszínkialakítását juttathatja eszünkbe, de a komor és alpesi hatású szürke helyett ragyogó, mediterrán fehérségben.
Az építmény tövéhez keskeny sávban nagyobb kövekből rakott sziklaágyat hordtak, míg maga a toronyudvar fehér zúzott kő borítást kapott. A tornyot – a régi, középkori kerített templomok parafrázisaként – alacsony, gabionos kő kerítésfal övezi. Ez a négy eltérő színű és textúrájú anyag olyan festői módon találkozik, amit fényképen nem is igazán lehet visszaadni.
Szikrázó napsütésben a látvány Tunéziát vagy Szantorint is eszünkbe juttathatja, de közben teli van közép-európai jelentésrétegekkel. A hegytető környezrendezése puritán módon egyszerű, a meglévő adottságokból, vagyis az építés során előkerült szikladarabokból, néhány megőrzött fából indul ki.
Azért is menjenek el feltétlenül mihamarabb megnézni, mert a hazai karbantartási gyakorlat ismeretében nagyon kérdéses, hogy a kilátó környezete meddig tudja megőrizni az eredeti alkotói gondolatot. A Bence-hegyi torony kilátónak kétségtelenül időtálló és biztosan tovább szolgálja majd a kirándulókat, mint elődje. Land art alkotásként azonban sérülékeny, múlandó szépség, akárcsak Robert Smithson világhírű Spirális mólója. Zsuppán András