2023. január 24. - Dobogókőnél varázslatos a táj.
Mintha csak egy téli mesébe csöppennénk: szikrázóan süt a nap, a fák ágain pedig vastag, csipkés dér ül. Amikor az enyhe, jeges szellő megringatja a csupasz lombkoronát, csillámló gyémántporként jégkristályok hullanak alá a metsző fényben. Nos, ma azért jöttünk ide, hogy kivágjunk néhány fát.
Természetesen nem én fogom kivágni őket, ugyanis a fakitermelésnél kevés veszélyesebb tevékenységet lehet végezni az erdőben – tisztes távolból nézhetjük csak a műveleteket. És mielőtt bárki a szívéhez kapna, hogy fagyilkosok vagyunk, előrebocsátjuk, hogy az erdei favágás nemcsak az emberek, de a kezelt erdők érdekét is szolgálja. Minderről dr. Csépányi Péter erdőmérnök, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese mesél a Nők Lapjának.
Örökerdő
– Vegyen fel gumicsizmát, nagy lesz a sár – figyelmeztet az erdőmérnök, majd behuppanok mellé a négykerék-meghajtású Skodába. A városban lent száraz hideg van, Pilisszentkeresztnél már alakul a jégkása, és ahogy felérünk Dobogókőre, mesevilágban találjuk magunkat. Arra gondolok, itt akár filmet is lehetne forgatni – és hogy mennyire ráhibáztam, azt a következő kanyar után az erdei bekötőútnál „set” feliratú színes műanyag nyíl jelzi: itt valahol éppen film készül. Mi azonban tovább haladunk, és a Fekete-hegyen túl, Esztergom és Pilisszentlélek határában fékezünk le egy meredeken kapaszkodó nyiladéknál. Az út mentén, a rakodón farönkök hevernek, feljebb traktor várakozik, még feljebb pedig négy narancssárga ruhás fakitermelő erdészeti szakmunkás dolgozik. Szinte világítanak a fehér havon. A traktor mély nyomot vájt az erdei útba, a vályúban pedig nem tudott még megfagyni a sár – bokáig merülök bele, de miután átevickélünk rajta, már ropogó hóban indulunk meg a hegyoldalnak.
Közben Pétertől megtudom, hogy a Pilisi Parkerdő területe hatvanötezer hektár, és ebből általában négy-ötezret érint évente valamilyen fakitermeléssel járó erdészeti beavatkozás. (Egy hektár tízezer négyzetméter, vagyis egy százméteres oldalhosszúságú négyzet.) Az erdőt a szakemberek erdőrészletekre osztják fel, ezek a gazdálkodás területi egységei, melyeken nagyjából azonos fajösszetételű és korú faállomány található, és általában néhány hektártól húsz-harminc hektárig terjedő nagyságú területek, ezeken zajlik a fakitermelés. Ott, ahová megérkeztünk, a bükkfák százhúsz-százharminc évesek, vagyis az előző századfordulón születhettek. 1900 óta láthattak már ezt-azt – most azonban néhányuk ki fog dőlni.
Bus István