FELJELENTETT TERMÉSZETVÉDŐK
Kétfajta érdek, a természet védelme és az erdőgazdálkodás, vadászat nyereségessége olyan éles összeütközésbe került a Dél-Alföldön, hogy a főszereplők bűnözőt látnak egymásban.
A nagy szikibagoly elnevezés (Gortyna borelii lunata) nem éjszakai ragadozó madarat, hanem egy olyan lepkefajt takar, amelyet a hozzá nem értők egy része mint undorító állatot minden további nélkül agyoncsapna, hernyóját eltaposná, ha úgy erezné, zavarja nyugalmát. Más megítélést kap viszont a faj a kutatóktól, egy természetvédelmi kiadvány szerint „kiemelkedik a magyar lepkék közül, azt is lehet mondani, hogy ez a magyar természetvédelem lepke-zászlósfaja".
Az élő hungarikum pénzben kifejezett értéke egyedenként 100 ezer forint, vagyis tíz hernyó megölése már milliós természeti károkozást jelent. Körösladány közelében a lepke egyik legjelentősebb magyarországi populációját nem is a helyiek vagy kirándulók veszélyeztetik, hanem a vadászati célból, mesterségesen elszaporított vaddisznóállomány, illetve a nagy szikibagoly és számos védett növény élőhelyére vadasparkot álmodó Dalerd Dél-alföldi Erdészeti Zrt. vezetői.
Néhány ítélet is bizonyítja, hogy az uniós csatlakozást követően a természetvédelem pozíciói valamelyest erősödtek, a hatóság „fogai" élesebbé váltak. Közismert, hogy például a nőnapi nagyüzemi hóvirággyűjtőket Miskolcon már 5-7 hónap felfüggesztett szabadságvesztés büntetéssel is sújtotta a bíróság (HVG, 2007. március 17.). Az is bizonyítható. Hogy Körösladány mellett már a Dalerd által tervezett vaddisznóskert kerítésének létesítésével is tetemes kárt okoztak. A kerítés nyomvonala mentén több méter szélességben felforgatták a talajt, a Nimfea Természetvédelmi Egyesület feljelentése szerint csak ezzel mintegy 20 milliós, más botanikusok becslése szerint akár 30 milliós eszmei értékű kárt okoztak különböző védett növényekben - nagyjából akkorát, mint a Miskolcon elítéltek a 3200 tő hóvirág begyűjtésével.
A képlet azonban bonyolultabb. A munkálatokat ugyanis érvényes - ha talán nem is teljesen hiánytalan - engedélyek birtokában végezték, a Dalerd vezetése joggal hivatkozhat arra, hogy a földművelésügyi tárca hozzájárulását adta a vadaskert létesítéséhez. Az erdőgazdaság helyzetét erősíti az eddigi rendőrségi hozzáállás is, első körben ugyanis a szeghalmi rendőrkapitányság elutasította a Nimfea feljelentését, mondván: a Dalerd az engedélyek szerint járt el. A feljelentő ezt a határozatot megtámadta, érvelése szerint az engedély nem terjed - a természetvédelmi hatóság hozzájárulása nélkül nem is terjedhet - ki a védett természeti értékék elpusztítására, még akkor sem, ha maga az a 418 hektár, ahol a vaddisznóskertet létesítik, nem áll természetvédelmi oltalom alatt.
A büntetőeljárás mellett a Nimfea polgári pert is kezdeményezett, kérve a jogsértés megállapítását, valamint a veszélyeztető és kárt okozó magatartástól való eltiltást. Noha kártérítést nem kértek, a Szegedi Városi Bíróság éppen a lehetséges kárérték tízmilliós nagyság rendjére hivatkozva továbbadta a labdát a megyei törvényszéknek, első fokon itt kell majd dönteni. Csakhogy a másik fél is hagyományosan keményen lép fel a vadászati bevétel érdekében. Vass Sándor, a Dalerd vezérigazgatója több nyilatkozatában is kifejtette, hogy a természetvédők jelentősen nehezítik cége gazdálkodását, a „zöldeket" már-már a helyi lakosság ellenségeként próbálta beállítani. Egy, a körösladányihoz hasonló csatát alapvetően megnyert a Dalerd egy néhány éve Ásotthalom térségében bekerített disznóskert érdekében, sikerrel fellebbeztek a kiszabott természetvédelmi bírság ellen is. Igaz, ott végül legalább annyi kompromisszumra hajlandóak voltak, hogy az eredetileg 340 hektárnyi - azóta 800 hektárosra duzzadt — vadaspark 13 legérzékenyebb, védett növények élőhelyéül szolgáló, 0,5-3 hektáros foltjait körbekerítették. A körösladányi ügyet a Dalerd szempontjából tovább bonyolítja a természetvédelmi civil szervezet akciója, ezért példátlan lépésre szánta magát az erdőgazdaság: rágalmazás címén feljelentést tett a Nimfeát vezető Sallai R. Benedek és egy munkatársa ellen. Az első békéltető tárgyalás április végén lesz, az erdőgazdaság feljelentése ugyanis látványosan gyorsabban mozdította meg az igazságszolgáltatást, mint a természetvédők kezdeményezte eljárások.
FAHIDI GERGELY
Elvtársi disznóságok
Az állami tulajdonban maradt nagy erdőgazdaságok vezetői számára a cégek tényleges jövedelemtermelő képességénél gyakran nagyobb értéket képviselt a vadászatoknak köszönhető társadalmi kapcsolatrendszer, amit gyakran az is jelez, hogy a cégtestületekbe gyakran politikusok is kerülnek (HVG, 2003. november 11.). A Dalerd Zrt. főként olyan sivár, homokos területeken gazdálkodik, ahol már az is becsülendő eredmény, ha maga az erdészet legalább nullszaldóssá tehető. Csakhogy már a jogelőd Dél-magyarországi Állami Erdőgazdaság derekegyházi vadászházának visszatérő vendége volt Kádár János és Losonczi Pál, s noha az egykori „elvtársi vadászatok" kora lejárt, ma is elsősorban a társadalmi elit látogatja a vaddisznóskerteket.
Ezek előnye, hogy itt biztosra lehet menni, hisz a menekülő állatok minden irányban kerítésbe ütköznek, Körösladányban például a tervek szerint hétszer annyi vaddisznót tartanak majd, mint amennyi ugyanekkora erdős területre természetes körülmények közt jutna. Az ukrán határ menti Lónya vadasparkjában párthovatartozástól függetlenül vadászott három éve kilenc képviselő (HVG, 2004. március 6.), köztük olyan ismert politikusok, mint a kereszténydemokratákat vezető Semjén Zsolt vagy a mostani budapesti főpolgármester-helyettes, a szocialista Hagyó Miklós. Akkor Bige László vegyipari nagyvállalkozó és vendégei összesen 81 vaddisznót és 23 dámborjút lőttek le, a számla 11 millió forintra rúgott.
A HVG információi szerint ma az Alföldön az állattenyésztés talán legnyereségesebb formája a vaddisznók tartása. A gazdáktól a vadaskertek veszik át a házidisznókhoz hasonlóan tartott „vadakat", majd felkínálják őket „sportvadászatra". A gazdáknak a vaddisznók nevelése 1000-1200 forintjukba kerül havonta, a süldőket kilogrammonként nagyjából ugyanennyiért tudják értékesíteni, a továbbtenyésztésre nem alkalmas kocákért 50-60 ezer forintot, egy négyéves, szép agyarú kanért pedig ennek hat-hétszeresét is megkaphatják.
Mindezek ismeretében legalábbis érdekes, hogy a Dalerd Zrt. 2005. évi mérlegének kiegészítő melléklete szerint a vadaskerti állomány - vaddisznók és dámvadak - teljes könyv szerinti értéke mindössze 1 millió 145 ezer forintot tett ki.