KÖRNYEZETVÉDELMI VÁLTÁS
Fodor Gábor miniszterjelölt első nyilatkozatai megfelelnek a zöld szervezetek várakozásainak. A tervek megvalósíthatósága azonban kérdéses.
Jó tanácsadói lehetnek a környezetvédelmi tárca leendő vezetőjének, mert pontosan mérte föl, majdani minisztériuma hol szorul erősítésre.
Meggyőző parlamenti bemutatkozásán, a környezetvédelmi bizottságban, Fodor Gábor éppen a kritikus területeken ígért változást: a „kormány zöldítését", vagyis a környezetvédelmi érdekek szilárd képviseletét helyezte kilátásba valamennyi ágazatban, továbbá a civil szervezetekkel való jó kapcsolat kiépítését, és a területet felügyelő hatóságok megerősítését. Ez utóbbit lapunknak nyilatkozva is „létfontosságúnak" minősítette. „Egy szabad társadalomban, amelyben az állam sok területen visszalép, kellenek szervezetek, amelyek szigorúan ellátják a feladataikat" - utalt Fodor arra, hogy a környezeti problémák megoldása összefügg a nemzetbiztonsággal, az energiaellátással, az élelmiszer-biztonsággal, a migrációs problémákkal és még ezernyi össztársadalmi, nagypolitikai kérdéssel.
PECSÉTNYOMÓ SZERVEZETEK.
A legtöbb kritika éppen amiatt érte elődje, Persányi Miklós működését, mert meggyengítette, „pecsétnyomó szervezetekké" alakította a környezetvédelmi hatóságokat. Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója szerint önmagában nem tekinthető elhibázottnak a környezetvédelmi hatósági jogkör leválasztása a nemzeti parkokról, de ezt a kormány anélkül hajtotta végre, hogy a feltételeket kellőképpen előkészítette volna. Az ügyintézők helyenként egyéves elmaradásban vannak, már pedig ha a hatóság az elvárható határidőn belül nem tesz érdemi észrevételt, akkor egy-egy
beadvány automatikusan jóváhagyottnak tekinthető.
Az új miniszter szerint nem biztos, hogy fenn kell tartani a jogszabályi dzsungelt a környezetvédelem terén. „Tisztítást, egyszerűsítést szeretnék" - szögezte le Fodor. Aki az apparátust azzal kívánta megnyugtatni, hogy nem tervez további létszámleépítést, s a nemzeti parkok bonyolult szervezeteit is átcsoportosításokkal próbálja hatékonyabbá tenni. De gesztusokat tett a zöld szervezeteknek is, amikor kijelentette, hogy a törvények előkészítésében számít a szaktudásukra. „Számomra a civilekkel való kapcsolat stratégiai kérdés"- jelezte Fodor, hogy új fejezetet kíván nyitni e téren is. Persányinak ugyanis a „szakmabeli" minisztertől eleinte sokat váró, hozzáértését nagyra értékelő zöld mozgalmakkal megromlott a viszonya, egy Népszabadságban megjelent cikkét követően. Ebben a tárcavezető a „Jó Zöld Világ megkérdőjelezhetetlen erkölcsű harcosainak" szemére vetette, hogy az egész mozgalmat járatják le azzal, ha fontos gazdasági beruházásoknak fekszenek keresztbe. A zöldek ugyanis a szakmapolitika alárendelésének tekintették Persányi azon döntését, hogy a fenntartható fejlődés stratégia elkészítésének koordinálását átengedte a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek.
Persányi Miklós egy lapunknak korábban adott nyilatkozatában visszautasította azt a vádat, hogy környezetvédelmi miniszterként erőtlen lett volna a gazdasági szereplők, a különböző lobbik elvárásaival, igényeivel szemben. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem zöldpárti, hanem liberális környezetpolitikát valósít meg, és miniszterként nem „zöld", hanem össztársadalmi érdekeket kell képviselnie. Ez a gazdasági fejlesztés centrikus - a környezet érdekeit tekintve defenzív - szemléletmód, illetve a folyamatosan szűkülő források miatti kényszer határozta meg a mozgásterét.
Kétségtelen, hogy Fodorral megnő a tárca érdekérvényesítő képessége. A környezetvédelem - különösen a vízüggyel megfejelve - drága, hálátlan és konfliktusos feladat, nem szoktak versengeni érte a fajsúlyos politikusok. A rendszerváltás óta a tárcának egyetlen olyan korszaka volt, amikor erős, stratégiailag elismert ágazatként, fontos pénzosztó helyként működött: akkora pártjában erős embernek számító Baja Ferenc állt az élén.
Ugyanakkor, mint a leendő miniszter bírálói megjegyzik, Fodor korábban nem mutatott sok ambíciót a környezetvédelem területén - igaz, Baja sem annak előtte -, továbbá kulturális miniszterként gyenge és konfliktuskerülő volt. Mégis, amikor március végén, még az elnöki kampány részeként, Fodor Gábor találkozót kezdeményezett a legnagyobb zöld szervezetekkel, környezetvédelmi elképzeléseit, szemléletét összességében elfogadták a civilek. Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke szerint Fodor hátránya, hogy nem szakember, előnye viszont, hogy van politikai súlya, és ha akar, akkor sokat elérhet. „Más országokban, például Dániában is látni, hogy sokat számít, ha a miniszternek erős a politikai támogatottsága, az illető nagy eredményeket tud elérni." Lukács maga is elsőként a hatóságok, ellenőrző szervek megerősítését szorgalmazná, a második helyen pedig a „zöld adóreform" megvalósítását. Eszerint csökkenteni kellene a munkabérre rakódó terheket, helyette a környezetre súlyosan szennyező tevékenységeket kellene megadóztatni.
OPERATÍV MUNKA.
Márkus Ferenc szerint Fodor egyik legsürgősebb feladata az volna, hogy tájékozódjon az új Vásárhelyi Terv végrehajtása felől. Persányi idejében igencsak lelassult a munka, helyenként legfeljebb töltéserősítgetésre futotta, a tiszai térség új fejlesztési programja szemernyit sem haladt előre. Sőt, a kormány törvénymódosítást fontolgat, amellyel 2035-ig húznák el a Vásárhelyi Terv végrehajtását. Arra a kérdésre, hogy milyen új irányvonalra számít a miniszterváltással, Márkus ezt felelte: Fodor Gábor erőssége az emberi jogi (az egészséges környezethez való jog felőli) megközelítés, és nem annyira az operatív munka. Éppen ezért kíváncsian várják, milyen stábot épít maga köré, s az képes lesz-e garantálni a hatékony feladatmegoldást. MIHALICZ CSILLA