Hamisítják a jó magyar mézet. Ezzel a hírrel volt teli hét elején az összes tévécsatorna, s éppenséggel indokoltan. A magyar méhészek egyesülete ugyanis negyvenöt hazai mézforgalmazó termékéből vett mintát, ezeket kiküldte egy brémai laborba, ahol viszonylag egyszerű eljárással megállapították, hogy hetven százalékuk hamisítvány.
Na most ez a hír még egyáltalán nem ok arra, hogy két mondatnál többet írjon róla az ember, mert ugyebár miért éppen a mézet ne hamisítanák. Magam már hosszú évek óta tapasztalom, hogy midőn néhanapján, mézet kívánok magamhoz venni, az a méz egyre kevésbé csurog s ereszkedik alá lassú méltósággal a kés hegyéről, hanem úgy jön ki a medvés tubusból; mintha a fürdőszobacsapot nyitottam volna ki, igaz viszont, hogy
cserébe nem ragad annyira, mézevés Után nincs az a rettenetes szisszenő
hang a gumipapucs talpán, midőn a linóleummal érintkezik.
Hanem az már csaknem a reveláció erejével hat, hogy a méhészek, nyilván kissé begorombulva, ám egyszersmind közérdekűén közzétették a mézhamisítók listáját a honlapjukon. Az Élet és Irodalom minden bizonnyal nagyszámú mézbarát, és egészén bizonyosan még, nagyobb számú mézes pálinka-kedvelő olvasói nyilván örömmel fogadják azt a gyakorlati tanácsot, hogy ezután, például, a Match vagy az Auchan üzletláncokban ne vásároljanak mézet a Klemáncz Méhészettől, óvakodjanak a CBA akác
mézétől, és a Profi boltjaiban forduljanak sarkon az Ápíkor Bt. Üvegjeivel telizsúfolt polcok előtt..., a sort égészen a szépirodalmi rovatig folytathatnám, de nem folytatom.
Ez a lista nagyon fontos. Egyrészt egy ilyen listában nemcsak az van benne, hogy a társadalom mézfogyasztó tagjai mely 31,5 terméket ne vásárolják meg, hanem az is, hogy a vizsgálatokban megfelelt 13,5 termék emberileg igenis fogyasztható. Aminek mentális hatását nem lehet eléggé hangsúlyozni: ha valaki ugyanis visszagondol az elmúlt húsz év kiemelkedő élelmiszer-ipari eseményeire, akkor összegzésként arra jut, hogy ebben az országban gyakorlatilag minden, emberi fogyasztásra ítéltetett termék hamisítva van, minősített esetben míniummal, tégla- és mészkőporral, takarítási hulladékkal és vízzel, nagyon sok vízzel; amelyik nincs, az viszont lejárt szavatosságú, következésképpen átcímkézik. Ennek megfelelően a magyar lakosságnak az evolúció törvényei szerint már rég immúnisnak kellene lennie a világ összes vegyszerére és fehérje-bomladékára, és az ÁNTSZ-t már rég be kellett volna zárni. Viszont, mondja ez a lista, még mindig fellelhető, néhány üveg méz a boltok polcain, megbújva a gyűjtők számára, amely csakugyan méz; feltéve és megengedve, hogy a mezőgazdaság agyonvegyszerezése ellenére a méhcsaládok dolgozóinak zöme még ma is akác, napraforgó, tisztesfű, kígyószisz, lózsálya virágából gyűjti be az alapanyagot,
nem pedig kukoricából kivont izocukorral tér haza a kaptárba.
Ebből következően a magyar társadalomnak még most, 2007 tavaszán se kell életmódot váltania, ha mézet akar, akkor maga rendezkedjék nagyipari méretű méhészkedésre a lakásában.
Másodszor: azzal, hogy egy ilyen lista nyilvánosságra kerül, kielégítő a lakosság információhoz, tájékozódáshoz való alkotmányos joga. Az, ha én most már tudom, hogy a Nagy és Fia Kft. az Auchanban répacukor oldatot árul méz helyett, természetesen nem okoz különösebb kielégülést, viszont praktikus haszna van, amennyiben a házam kapuján kilépve nagy és setét bizonytalanságba, egyet legalább bizonyosan tudok: a Nagy és Fia boltja közelébe még véletlenül se merészkedem. Elégtételt ugyan nem az a tudat ad, hogy az illetőt leleplezték, pellengérre állították, mi több, megbüntetik, börtönbe vetik, hanem, hogy esélyt kapok az elkerülésére. Két évtizede mást se hallani és olvasni, mint hogy ez az ország korrupt, mindenki lop, csal és hazudik, mindent hamisítanak, felhígítanak, lenyúlnak, mi több, már részletes leírást is mellékelnek az ehhez szükséges technológiáról, csak éppen semmire se megy vele a lakosság. Egy átlagos újságolvasó a kilencvenes évek olajszőkítéseiről annyi mindent olvashatott, hogy minden további nélkül ő maga is tudna saját kezűleg olajat szőkíteni délutánonként, ha nem kellene állandóan óvodába menni gyerekért; csak épp mire megy evvel a roppant tudással? Tudja valaki, hogy miközben minden nap olajmaffiáról, szervezett bűnözésről meg politikai potentátok belekeveredéséről szóltak a hírek, kik kit értek és kiknek a hasznára, utasítására?
Bármi történik, mindig csak „bizonyos körök", „befolyásos erők" vannak, „érdekszférák", „háttéralkuk", „nemzetközi vonal", „pénzes erő” meg főleg „összefonódások", ám ezek információs tartalma kábé annyi, mint amikor önmagában csak annyi a hír, hogy hamisítják a jó magyar mézet.
Ez azért jutott eszembe, mert a mézhír napján jelentették be, hogy a Rába habzása miatt a köztársasági elnök jól odamondott az osztrákoknak, hogy ez így nem mehet tovább, meg is lett érte dicsérve a sajtóban. Ám előtte egy héttél Illés Zoltán képviselő, teli környezetvédelmi ambíciókkal azt nyilatkozta: „...a háttérben egyfajta barterüzlet áll: ti, magyarok, nem tesztek semmit a szemétégető ellen, a Rába habzása ellen, mi, osztrákok nem szólamlunk fel a ligniterőmű építése és a paksi atomerőmű élettartamának meghosszabbítása miatt". Ha jól értem, ez azért valamivel nagyobb üzlet, mint a méz marharépaoldattal való aláturbózása, következésképpen a köztársasági elnök meg a pártok odamondogatása, az összes létező illetékes és érdekek felháborodása csak akkor kapna tartalmat, ha Nagy és Fia egyszerűen felsorolnák a barterüzlet résztvevőit is, a státusukkal együtt, miként Illés képviselő bejelentése, miszerint „magyar oldalon ligniterőművet építenének főleg szocialista körökhöz tartozó csoportok" is csak akkor hordozna magában információt, ha megmondaná, mely körök és mely csoportok vannak itt a Rába-büdösítésben érdekelve, de név szerint ám és beosztással, mellékelve lehetőleg mindjárt egy Magyarország-térképet is az informális összekapcsolódásokról. Ez volna ugyanis a bátor és elvi kiállás nem pedig a célozgatás meg a puszta sejtetés, tudniillik így elébb fog Aphrodité előbukkanni a Rába habjaiból, mint hogy bármi is változna.
Nehogy már mindig csak Nagy és Fia vigye fel a balhét. MEGYESI GUSZTÁV