Miközben a széles közvéleményhez a vadászatokról szinte csak a tragikus kimenetelű balesetek híre jut el - tovább erősítve a társadalomnak az „úri passzióval" szembeni rosszallását -, elkötelezett hívei számára a vadászat nem csupán szenvedély, hanem jó kapcsolatépítő eszköz, s ezáltal az üzletben és a politikában egyaránt fölöttébb hasznos kedvtelés.
Stop, Mister! Bennszülött kísérője e szavakkal mentette meg Sallai Tamás, namíbiai vadászatokra specializálódott magyar vállalkozó életét. Vadászles építés közben alig két araszra került a rettegett fekete mambától, s figyelmeztetés nélkül esélye sem maradt volna a félelmetes mérges kígyóval szemben.
A namíbiai vadászatok specialistája testre szabottan kínálja a 10-14 napos szafarit. Az ár is rugalmas - például attól is függ, mit akar lőni az ügyfél -, de egymillió forint alá nemigen tud menni. S nem is egy társaság kínál a magyaroknak szafari túrát, hiszen egyre több hazai vadász igyekszik egzotikus országokban is hódolni szenvedélyének.
Pedig kemény kalandokért, nagy csatákért nem kell külföldre utazni, ilyesmi az itthon próbálkozók számára is akadt bőven az elmúlt években, méghozzá nem csak a vadonban. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi törvény markánsan megváltoztatta a vadászterületek kialakításának korábbi rendjét. Az új jogszabály ugyanis a földtulajdonosnak adta a vadászati jogot, így értelemszerűen a joggal való rendelkezést is. A jogszabály 2006 végéig adott határidőt az érintetteknek, hogy - a következő 10 éves ciklusra - a vadászterületeket kialakítsák, és a hasznosítás módját eldöntsék, vagyis, hogy a terület tulajdonosa magánál tartja a vadászati jogot, vagy inkább bérbe adja valamelyik vadásztársaságnak a területet.
Ez megosztotta a korábban egységes vadásztársadalmat, a tehetősebb társaságok tagjai ugyanis ez évtől általában nagyobb területen vadászhatnak, miközben több szegényebb társaság terület nélkül maradt. Emiatt sokan végleg szögre akasztották a puskát. Mégsem fogyott érdemben a félszázezerre taksált vadásztársadalom, mert a régiek helyébe az ősi szenvedély új, tehetősebb hódolói lépnek. Ők zömében olyan üzletemberek, ügyvédek, bankárok, vállalkozók, akiknek az átlagnál több a pénze és a befolyása, de kevesebb az ideje. E kör tagjai a vadászatban is a feszes menedzseri időbeosztás szerint akarnak gyorsak, eredményesek, hatékonyak lenni. „Gyertek le reggel 9-re, de ne késsetek, mert 11-kor már utazom Portugáliába" - invitálta a Figyelő riporterét és fotósát egy őszi vadkacsavadászatra a 100 leggazdagabb magyar között jegyzett egyik üzletember.
„Sok új vadászt valóságos »lődüh« hajt" - tapasztalja Herbály Imre, a parlamenti vadászklub elnöke.- „Mindenáron vadat akar lőni, nincs meg benne a kellő türelem, az alázat a sport és az állatok iránt."
KASZTOSODÁS. A földtulajdonosok, ha nem maguknak tartják meg a vadászat jogát, hanem bérbe adják azt egy társaságnak, a lehető legnagyobb bevételre törekednek. A szerényebb - tagdíjakból gazdálkodó – vadásztársaságok nem képesek előteremteni a nagyobb bérleti díjat, így terület nélkül akár hoppon is maradhatnak, így járt például a csaknem fél évszázados Gerecse Vadásztársaság.
Az alapján, hogy kinek mennyi pénze jut kedvenc sportjára, „kasztosodik" a vadásztársadalom. Külön köre van a vadászó ügyvédeknek, a politikusoknak, a bankároknak, s ezek közt csak átmeneti és kis átfedések vannak - mindenkinek van egy saját törzsgárdája. A nyugdíjas vadásznak csak évi néhány tízezer forintra futja, de a jobb módúaknak akár több millió forintjába is belekerül a vadászat.
Már a fegyverek árában is fényévnyiek a különbségek. A párszázezer forintos orosz (Izs) és cseh (CZ) gyártmányoktól a több millióba kerülő, igényes Swarovski keresőtávcsővel szerelt Krieghoff golyós puskákig lenyűgöző a választék. Puskája márpedig a magára valamit is adó vadásznak legalább kettő van: apróvadra egy sörétes és nagyvadra egy golyós. A márkásabb távcsövekért több százezer forintot is elkérhetnek a szaküzletben. Drága a speciális öltözék is, nem beszélve a hazai vagy a külföldi utazásokról. A szükséges engedélyek, a vadászvizsga megszerzése is idő és pénz. A kiadásokat növeli a biztosítás, a vadászjegy.
S ha mindezzel még trófeás vadat is ejt az illető, végképp mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Egy 20 centiméteresnél nagyobb agyarú vadkan trófeájáért megközelítőleg 400 ezer forintot is elkérnek a patinásabb vadásztársaságokban az elejtőtől, de egy aranyérmes őzbak is alig 10-20 ezerrel kerül kevesebbe. Mégis olcsónak számít az akár 3 millió forintos gímszarvas-trófeához képest.
Egyes elegáns, híres vadásztársaságokban már több mint 1 millió forint az éves tagdíj. Előfordul, hogy havonta 300 ezer forintot kell fizetni, bár olyan hely is akad, ahol „csak" havi 10 ezret kérnek a tagoktól. Mégis, az ország legjobb területein működő „proccos" elit vadásztársaságokba éppolyan nehéz bekerülni, mint a szerény költségvetésű, kevésbé híresekbe. A szegényebb vadásztársaságok a működési költségek ellensúlyozására általában bérvadásztatás keretében eladják a kilőhető vadat, ezekben a tagok alig tudnak maguk vadászni. Ezzel szemben a jobb módú elit társaságok virágoznak. A tagok meghívott prominensek társaságában ejtik el a kilőhető kapitális vadakat.
A kevés szabadidejükben is maradandó élményre vágyó újkori vadászok olyan keresletet támasztanak, amire már érdemes vállalkozást alapozni. A homokbödögei Natura panzió tulajdonosai, a Németh fivérek az idén vágtak bele a vadásztatásba. Németh Zoltán még az ezredforduló előtt kezdett területeket vásárolni a bakonyi vadászparadicsomban, majd malomipari vállalkozásából kiszállva épített ki testvérével gazdaságot a 450 hektáron vadászpanzióval együtt. A hazai és külföldi puskások az ellátás, a kíséret mellett a csomagban előre megvásárolhatják akár 4-5 szarvasbika, ugyanennyi őzbak és meghatározott számú vaddisznó kilövését is azon a 3025 hektáros vadászterületen, amelyet a fivérek 13 társukkal együtt alakítottak ki Darza menti Földtulajdonosok Vadász Közössége néven. Németh Zoltán már az idei első megkezdett szezonnal is elégedett: máris látszik, hogy az egy turistabusznyi vendéget befogadó vendéglő mellé a panziót is bővítenie kell.
ÜZLETI ELŐNYÖK. Egy-egy rangosabb vadászaton olykor összetalálkozik a hazai üzleti élet krémje. A vadászat szüneteiben vagy az esti lakomán, ha aláírt szerződések nem is, de üzleti megállapodások - olykor politikai alkuk is - köttetnek. Békési Zoltán, a Békési Pálinka Zrt. vezérigazgatója tudatosan él a vadászatokon adódó üzleti lehetőséggel. „Sokszor partnerekkel együtt megyünk, én is nem egyszer hívtam üzletfeleket vadászni" - mondja. Szaxon Attila, a bábolnai IKR Zrt. vezérigazgatója szerint a terménykereskedő kollégától sokszor megkérdezik vadászatokon, hogy éppen mennyiért vásárol a cég például kukoricát. Ha jó az ár, olykor ezertonnás tételek is gazdát cserélnek.
Arra is jók az egyre inkább elitklubokká váló vadásztársaságok, hogy összehozzák a politikusokat az üzletemberekkel, vagy a magas beosztású hivatalnokokkal. A parlamenti vadászklub is a vadászatokon kialakult kötetlen formának és a lobbizásnak köszönheti a létét. A megállapodás szerint a Parlamenti Természetvédő Vadászok Klubjának elnökét mindig a fő kormánypárt, az alelnökét az ellenzék adja.
A dráguló sport ellenzői is egyre többen vannak. Így nemcsak a régi és az új(gazdag) vadászok, hanem a vadászok és a természetvédők, sőt, a vadászok és az átlagpolgárok között is éleződik az ellentét. E hobbi az „urak véres passziójává" vált sok kisember szemében. A híres emberekkel történt furcsa balesetek, a bulvársajtóban szereplő vadásztivornyák hallatán egyre elítélőbb a közvélemény a puskásokkal szemben. Csaknem 11 millió forintba került például az elhíresült 2003-as lónyai vaddisznóvadászat, amelyet Bige László nagyvállalkozó saját költségére szervezett a parlamenti puskásoknak. Miután az esetet a sajtó vérszomjas úri tivornyaként mutatta be, a parlamenti vadászklub meghatározatlan időre formálisan felfüggesztett, tevékenységét.
A társadalom egyre határozottabb rosszallása miatt még az eddig büszke vadászok közül is többen háttérbe vonulnak. Megkeresésünkre nem kívánt élni a lehetőséggel a már említett Bige László, de sok politikus és bankár sem. Pedig művelői szerint nemcsak szenvedély, sport, hanem szükségszerű is a vadászat. A vadgazdálkodás előírásai szerint az ország területén a csúcsragadozók hiányában ez a tevékenység szabályozza a vadállományt. A vadászok télen takarmányozzák az erdők-mezők vadjait, s természeti csapások - erős fagy, árvíz, erdőtűz - idején a mentésükben is részt vesznek.
SZIRMAI S. PÉTER (Közreműködött: Csák Csongor)