Beszélgetés Gőgös Zoltán államtitkárral
Az Európai Unió - a tervek szerint - 2010-ben az összes felhasznált energia 5 százalékát megújuló forrásokból fedezi. Magyarország esetében 3,6 százalékkal is megelégszik, s van olyan ország, amely magasabbra teszi (teheti) a mércét. Ilyen például Ausztria, amely igen nagy vízenergia-potenciállal rendelkezik.
A dolog úgy másfél-két éve kezdett igazán komollyá válni: most már az a cél, hogy 2020-ra megújuló források adják az összes felhasznált energia 20 százalékát. Ezzel kapcsolatban nekünk milyen feladataink és lehetőségeink vannak? - egyebek között erről beszélgetünk Gőgös Zoltánnal, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárával.
Mit vállaltunk? És amit vállaltunk teljesül?
Én úgy gondolom, hogy nem lesz, nem lehet probléma. A benzinhez most 4,4 százaléknyi bioetanolt keverünk, a gázolajban a növényi eredetű olaj arányát január 1-től írja elő
jogszabály. Az arányokat 2009-ben 5, 2010-ben — az uniós terveknek megfelelően — 5,75 százalékra emeljük. A villamosenergia-termelésben a 2010-re vonatkozó 3,6 százalékos ajánlást máris teljesítettük.
Az európai uniós fejlesztéseket 2013-ig látjuk előre (most kezdtünk el egy hétéves költségvetési ciklust az Unióban), addig az energiamérlegben az alternatív energiahordozók aránya 10-12 százalékra nőhet Magyarországon. Az 5 százalékhoz mintegy százmilliárd forint uniós pénzre van szükség, a saját kasszánkból pedig nagyjából százötvenmilliárdra. Én úgy gondolom, hogy ötszáz-, hatszázmilliárd forint elég ahhoz, hogy elérjünk a 10 százalék környékére. Ennyiből nagyon sok és sokféle fejlesztés valósulhat meg. Van olyan program, amelyhez nem adunk fejlesztési támogatást, de azt a megtermelt áram átvételi árán keresztül támogatjuk; ilyen, egyebek között a szélerőműprogram (szélerőműből a közeljövőben 360 megawattnyi épül). A gáz kiváltása - például a biomassza-tüzelés - lehet egy olyan ügy, amelyre közvetlen fejlesztési támogatást célszerű adni.
A következő, a 2020-ig terjedő időszakra nehéz bármit is monda ni, mert nem tudjuk, hogy mekkora összegek fordíthatók majd fejlesztésre. Az unió 20 százalékos részesedést céloz meg. Magyarországon ehhez két-háromezer-milliárd forint energetikai fejlesztési forrásra volna szükség. Ennyi saját erőnkből biztosan nem lesz.
- Mit értsünk itt biomasszán?
— Biomassza az a növényi produktum, amelyet energetikai célra termesztenek, és biomassza a növényi maradvány (hulladék) is. Fásszárúak az erdők, az energiaültetvények faféléi, lágyszárú biomassza az energiafű, a szalma, a kukoricaszár, a kukoricacsutka stb. — ezek elégetve hőenergiakent hasznosulnak, hasznosulhatnak. A biomasszából folyékony energiahordozók is előállíthatok. Üzemanyagot készíthetünk repcéből, napraforgóból, kukoricából, szójából, búzából, cukornádból, cukorrépából, csicsókáből, cirokból, burgonyából, vagyis minden olyan növényből, amelyből erjesztéssel etilalkohol (etanol) keletkezik, s azokból a növényekből, melyekből olaj sajtolható (biodízel).
A folyékony üzemanyagoknak nagyjából a 20 százaléka olajos, illetőleg cukrot (keményítőt) tartalmazó növényekből fedezhető. Ez az arány még nem veszélyezteti Földünkön az élelmiszer-ellátást.
Jelenleg a világ mezőgazdasága mesterségesen visszafogott, hogy elejét vegyük az élelmiszer-túltermelésnek. A jövőben a mezőgazdaság három lábon állhat, a harmadik láb — az állattenyésztés és a növénytermesztés mellett - az energiatermelés lehet.
– A villamosenergia-termelésben a fa szerepe egyre nő. Ez nem veszélyezteti az erdeinket?
Amíg a tűzifát erőműveink nem használták energetikai célra, a felesleget fillérekért adtuk el Olaszországban. Nálunk a háztartások - amióta Magyarország
csaknem egész területét, szerintem legalább 90 százalékát földgázvezetékek hálózzák be, fát alig-alig használnak. Azt, hogy a gázprogram a múlt század
utolsó harmadában arányaiban helyes volt-e, én most nem vitatom. De azt, hogy például a bakonyi falvakba, mondhatni az erdő közepére, gázt vittek (ez az én szűkebb pátriám), igen nagy hibának tartom. Akkoriban arra, sajnos, senki nem gondolt, hogy földgázunk kevés van, s hogy azért az előbb-utóbb drága lesz. Például Ausztria távolabbra tekintett, mint mi, ott a gázzal ellátott települések aránya 30 százalék körül van, nagyon sok háztartásban fával fűtenek. Nálunk a fának most viszonylag magas az ára (ez nyilvánvalóan az erőművi hasznosítás következménye), de az erdőművelés gazdaságossá vált. Korábban mindig problémánk volt. Sok helyen azért nem vágták ki a már vágásérett akácokat vagy más ültetvényeket, mert a fáért nem kaptak annyit, amennyiből az erdő (az ültetvény) megújítható lett volna. Ez most megszűnt. De azt is látjuk, hogy a meglévő erdőkre további erőműfejlesztéseket nem szabad tervezni. Egy ilyen lépés valóban veszélyeztetné az erdőket, s drasztikusan emelné a tűzifa árát. Az erőművek 2010-től főként olyan rövid vágásidejű ültetvényekről szerezhetnek be tüzelőanyagot, amelyeket erre a célra telepítenek.
Szerintem úgy negyvenezer-ötvenezer hektár ilyen ültetvényre számíthatunk rövid időn belül. Ennek teljesítéséhez az uniós pályázati lehetőséget is megteremtjük.
A biogáz is értékes energiahordozó.
– Nálunk valójában most kezd beindulni a biogázprogram. Néhány üzem most épül, de van már működő biogázüzemünk is. A nyírbátori európai mércével mérve is korszerű üzem, ott biogázzal villamos energiát termelnek, és az eközben keletkező hőt is hasznosítják, egy baromfifeldolgozó üzemben. Egy újabb üzem készül el hamarosan Fejér megyében, Pálhalmán. Szerintem százig elmegyünk, mondjuk, két-három év alatt. Sokkal több biogázüzem nem lesz. Mi nem adunk a zöldáramért kiemelkedően magas árat, ezért ezek az üzemek - akárcsak a nyírbátori - csak ekkor fizetődnek ki, ha a biogázból villamos áramot termelnek, és a maradék hőt is hasznosítják. Persze, elképzelhető, hogy a biogázt gázként értékesítik majd.
— Tetemes mennyiségű energia nyerhető a víz folyásából.
- Egészen biztos, hogy hazánkban jóval nagyobb a vízenergia-potenci ál annál, mint amennyit hasznosítunk. Ha megnézzük Ausztriát, ott minden kis hegyi patakon mini vízerőmű van. Valaha nálunk is megszámlálhatatlan vízimalom működött, ezek példát mutathatnának a vízenergia-hasznosításra. Persze, egy síkvidéki országban kisebbek a lehetőségek, mint egy hegyes-dombos, hóval jobban fedett térségben. De sok víztározónk van, és egyre több lesz belőlük. Ezek az árvízvédelem és a hajózás alaplétesítményei. A vizet azért is fel kell fognunk, hogy öntözhessünk. Tehát nemcsak az árvízvédelem, hanem az öntözés is megkívánja a víztározók építését. A tározókból, persze, csatornákon tovább kell vezetni a vizet. A tározók zsilipéin vagy szabadon átfolyik a víz, vagy turbinán keresztül zúdul alá, és villamos áramot termel. Úgy gondolom, hogy ilyen helyeken a víznek szabad folyást engedni: hiba.
Nagy feladat folyóink hajózhatóvá tétele. Az sokáig nem tartható, hogy csak fél terheléssel mehetnek az uszályok, mert nem elég mély a víz a Dunában. Ez európai ügy, amire előbb-utóbb közösségi megoldást kell találni, és (nyilván), közösségi forrásokat is. Megkockáztatom, ha nem akarjuk, hogy az Alföld elsivatagosodjon, akkor be kell fejezni azt a programot, amelyet Kiskörén elkezdtünk, vagyis meg kell építeni a csongrádi vízlépcsőt.- Ez megteremti egy új tiszai vízerőmű építésének a lehetőségét is.
Körülbelül 360 megawattnyi szélerőművet képes befogadni a hazai villamosenergia-rendszer, a meglévő szabályozási kapacitások mellett. Ezért is nagy szükség volna egy víztározós erőműre (körülöttünk minden országban van ilyen). Ha ez megépülne, több szélerőmű is épülhetne. Ez hosszú távú feladat, amelynek most még csak az elejét látjuk...
- Napenergia, geotermikus energia. Ezek mennyit hozhatnak a „konyhára"?
- Magyarországon napkollektorból elég sok épült családi házak melegvízzel való ellátására, és intézmények is kezdenek ebbe az irányba menni. A napelem fajlagosan meglehetősen drága, azt hiszem, nem mondok újat: jelenleg ez a legdrágább energiaforrás. De - a technológia változásával — hosszabb távon ez is kifizetődhet.
A geotermikus energia Magyarország egyik nagy kincse. Előírásaink egyelőre különbséget tesznek termálvíz és termálvíz között. Ha fürdünk benne, akkor tisztítás után elengedhetjük, ám ha energiát nyerünk belőle, ha fűtünk vele, akkor a lehűlt vizet vissza kell sajtolni a föld mélyébe. Én nem azt mondom, hogy a sós termálvizeket engedjük a szabadba. A vizet tisztítsuk meg, de ne kényszerítsük vissza a földbe. Ez a szabályozás megöli a fejlesztéseket, mert több energiába kerül a lehűlt víz visszasajtolása, mint amennyi energiát nyerünk a melegvízből. Mi nem tettünk le a termálvizek hasznosításáról, egy programcsapat dolgozik ezen, nagyon komoly nemzetközi érdeklődés közepette. A termálvízzel elsősorban fűthetünk, jó példa erre Szentes és környéke, ott szinte az egész város hőellátása ezen alapul. Ezt a kincset, persze, védeni kell, tehát túlságosan sokat nem szabad kivenni belőle. Egy másik
irányzat szerint: telepítsünk hőszivattyúkat abba a közegbe, ahonnan a termálvíz jön. Erre is vannak kísérletek. Egyébként nagyon perspektivikus a hőszivattyú önmagában is. Ez a berendezés villamosenergiát használ, ám annak segítségével igen jó hatásfokkal földhőt szállít a felszínre.
— Az energiával mintha bőkezűen bánnánk. Lehetne egyszerűbben is...
– Az energiamegtakarításra nagyobb összegeket fordítunk, egyebek közt támogatjuk az épületek szigetelését, az ajtók és az ablakok cseréjét. A panelprogram kitűnő példa erre, ez látványosan csökkentheti a nagyvárosok energiafogyasztását. Nem a panelépületek a legrosszabbak (fajlagosan a régebben épített családi házak hővesztesége sokkal nagyobb), mégis ezek hőszigetelése hozhatja a legtöbbet, mert egy-egy panelépületben sok ember él, az egy személyre számított energiafelhasználás sokkal nagyobb egy családiházas övezetben, mint egy panelházas városrészben). Szóval jó, ha a panellal kezdjük... Az energia-megtakarítási programnak egy apró hibája van, az, hogy ezt az Európai Unió nem nagyon ösztönzi, például a családi házak utólagos hőszigetelése csak nemzeti forrásokból támogatható.
Nem csupán az energiával, hanem bizonyos energiahordozókkal is takarékoskodnunk kellene. De ott még nem nagyon tartunk a fosszilis energiahordozókkal, a gáz ára még mindig nem elég magas ahhoz, hogy az emberek takarékoskodjanak, vagy földgáz helyett elkezdjenek - mondjuk - préselt mezőgazdasági hulladékkal (pellettel) fűteni. KERNER ISTVÁN