Lerobbant tanyaépületek s egy roncsbüfé maradványai után – mintha hurrikán söpört volna át, pedig csak szétlopták azt is – gépkocsikonvojunk az erdőig jutott. Majd többször is leállt. Talpunk alatt letarolt fák gallyai ropogtak, a látvány önmagáért beszélt. A térdmagasságig vágott akácok, nyárfák a táborfalvi polgármestert igazolták: a „szociális” fatolvajok mindig csak annyit gyűjtenek, amire az egyébiránt behajthatatlan büntetést kiróni sem lehet. A magánerdők tulajdonosait ez persze kicsit sem vigasztalja: apránként ugyan, de fogynak az erdők. Káruk tetemes, hát mindenki úgy védekezik, ahogy tud. Kifeszített zsineggel kerítik körbe erdeiket, a zsinegen avarral teli zacskók lógnak, alattuk kerékpukkasztó szöges deszkák, így próbálják „észlelni” a behatolók nyomait. És körben árkokat is ásnak – amiket a tolvajok rendre betemetnek, hogy a teherautó átmehessen rajtuk. Szívszorító próbálkozások! Inkább harangöntő lennék, mint erdőtulajdonos – fut át az agyamon. E gondolat véglegessé válik, amikor újabb taroláshoz érünk.
– Ez egy tipikus üzleti célú, illegális kitermelés! – mutat a takarosan feltornyozott fahasábokra Wisnovszky Károly, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatóságának vezetője. – Engedély nincs, eljárás lesz, az itteni fa aligha kerül Tüzép-telepre, noha oda szánták. A lopások zömére ma ez a szakszerű maffiózómódszer a jellemző. Ritka, de az is előfordul, hogy a tulajdonos vágat engedély nélkül. Amint ez kiderül, köbméterenként 30 ezer forintra büntetik. Ha meglopták, de nem jelenti be, köbméterenként 10 ezer forint a bírság. Ám a kötelező újratelepítés hektáronként több százezer forintba is kerülhet.
Gyakori az is, hogy vagyontalan hajléktalan az „erdőtulajdonos”, ügyvédekkel ellenjegyzett adásvételi szerződéssel, a kitermeltetők pedig a háttérben lévő igazi tulajok. Egy hajléktalanra kiszabott 10-20 milliós büntetést lehetetlen behajtani. Legfeljebb börtönbe zárják, ahol nyugodtan tévézhet.
– A névtelen maffiózókat nehéz fülön csípni, de nem reménytelen! Hála a jogalkotóknak, a hatósági összefogásnak, az ügyészségek „bekeményítésének” – mondja Klemencsics András, az MGHSZ budapesti erdészeti igazgatóságának vezetője. – Zalában, Cecén, Kiskunhalason most többen is számíthatnak 2-8 éves szabadságvesztésre, mert az illegális fakitermelés ma már természet- és környezetkárosító bűncselekmény. Reméljük, az erdészeti igazgatóságok mostani razziáival „nagy halak” is horogra akadnak. Az Erdei Őrszolgálatok létrehozásán kívül hasznosnak tartanánk, ha nálunk is bevezetnék a fajelölő azonosító rendszert, amivel a rönkök útja nyomon követhető.
A terepi sajtóbemutató egy rendszám nélküli Wartburg érkezésével zajos fordulatra vált. Üres platóján vasvilla hever, vezetője a volán mögül villámló szemekkel méreget minket, kivált a kamerásokat: hagyják őt békén! Ő becsületes állampolgár, tanyái vannak a környéken, ahol mindenki tudja, kitől és kik lopnak, de senki nem tesz semmit! Hordják a fát az öreg Sponda Józsi bácsitól, Balogh Sanyinak negyven hektárját, egy ideköltözött bolond pestinek az egész erdejét letarolták. Varga Janitól is, szegény nyugodjon, folyamatosan lopnak, mióta meghalt.
– Uraim! Ez egy katasztrófa sújtotta övezet, ahol már hangtompított fűrésszel dolgoznak! – háborog Nevenincs Wartburgos, és elpöfög igazoltatás nélkül.
– Ha tele a platója, kérhettük volna tőle az iratokat. Mivel a rendőrség helyi képviselője egyéb elfoglaltsága miatt nem jött velünk, nincs mit tenni, mert ez nem természetvédelmi terület – indítja be a terepjárót Rajkai József, az Állami Erdészeti Szolgálat osztályvezetője, akivel végigtúráztam a napot. Keresztény Gabriella
Fele annyi
Magyarország kétmillió hektárnyi erdeiben, melyeknek több mint a fele állami tulajdonú, jó irányt vett a fatolvajok elleni küzdelem. Tavaly „csak” 400 hektárról loptak el 80 ezer köbméter fát. 2006-ban ennek több mint a dupláját. Ez csak a fa ára, a költséget növeli az újraerdősítés költsége és az alig számszerűsíthető környezeti károk.