2008. február 29. - A nyírfajd valamikor Magyarország egész területén előfordult, de élőhelyének megváltozása és kíméletlen vadászata miatt a XIX. század végére szinte teljesen eltűnt a hazai erdőkből. Napjainkban az Alföld legnagyobb, zárt erdőtömbjében különleges röpdékben, úgynevezett volierekben tartják a madarakat, tenyésztésükhöz ismert német és angol szakemberek is sok segítséget nyújtanak. Egyes feljegyzések szerint az ungi-szatmári síkságon 1887-ig még ezrével éltek fajdok, de 1887–88 zord telén drasztikusan megcsappant a számuk. A századforduló előtt pedig már csak Bereg megye északi, hegyvidéki területein leltek néhány példányukra. Amúgy ez a pompás, fogoly nagyságú madár Közép- és Dél-Európa hegységeiben sok helyütt előfordul, de tőlünk északra a síkvidéki erdőkben is megjelenik, s jelen van a Brit-szigeteken, Skandináviában, Oroszországban is. Kedvelt élőhelyei közé tartoznak a bogyótermő cserjékben gazdag területek, szívesen fészkel galagonya-, meggy-, nyír- és égerligetekben.
Ezekben a Nyírség sem szenved hiány, talán épp ezért vetődött fel néhány éve a gondolat, hogy a nyíri lankákon érdemes lenne megpróbálkozni a visszatelepítésükkel. A Nyírerdő Nyírségi Erdészeti Zrt. karolta fel a javaslatot, s 2005-ben meg is kezdődött az országosan egyedülálló nyírfajd-visszatelepítési program a társaság gúthi erdészetében.
A nálunk jó száz éve kihalt szárnyasok rokonai Németországból kerültek Gúthra: 2005 őszén négy kakas és ugyanennyi tyúk, egy évvel később pedig újabb négy kakas és tíz tyúk érkezett. Az állomány szépen gyarapodott, aminek köszönhetően a társaság az utóbbi hónapokban újabb három nyírfajdtelepet létesített az erdeiben. Most már Gúthon két helyen, valamint a halápi és a hajdúhadházi erdészet területén is folyik a visszatelepítési program. Az eddigi állomány a múlt év őszén közel hetven, Németországból hozott nyírfajddal bővült, az első költési szezonból pedig hat fiatal madár maradt meg – így jelenleg negyven kakast és negyvenkét tyúkot gondoznak az erdészek. A szakemberek szerint most a megfelelő létszámú és genetikai adottságú tenyészállomány kialakítása, a visszatelepítésre alkalmas élőhelyek felmérése, valamint a szabadon bocsátásuk technológiájának kidolgozása tartozik a program legfontosabb feladatai közé. Megoldásra vár a többi között a kibocsátandó egyedek nyomon követésének kérdése is. Úgy látják, hogy az első nyírfajdokat legkorábban két év múlva engedhetik majd szabadon, s akkorra minden bizonnyal újabb helyszíneket is bekapcsolhatnak a visszahonosítási folyamatba. Balogh Géza
