– Hogy született az elmélet?
– Ez nem az én elméletem, hanem Miskoczi Ferenc kollégámé, aki az ELTE-n végzett fizikus. Dolgozott az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, majd 10 évig a NASA-nál. Most kint él az USA-ban. Ő írta meg 1990-ben azt a számítógépes programot, amelynek az eredményeit most hasznosítja. Írt ezzel kapcsolatban három cikket, a legutóbbi 2007-ben az OMSZ, Időjárás című angol nyelvű szaklapjában jelent meg. A szerepem az adatok értelmezésén túl, hogy levonjam a következtetéseket, amelyek igazolják, vagy cáfolják ezt az elméletet, és bizonyos nyitott kérdésekre választ adnak.
– Súlyos támadások érhették amiatt, hogy e teória védelmére kelt.
– Ez egy elmélet és nem egy tény. Én csupán annyit szeretnék, hogy a nemzetközi tudományos élet nagyon alaposan rágja át, ami akár évtizedekig is eltarthat. Lehet, hogy a valóság – a globális hőmérséklet alakulása – hamarabb bebizonyítja, vagy megcáfolja ezt az elméletet, mintsem a tudományos konszenzus kialakul róla. Arra hívom fel a figyelmet, hogy a konzekvenciák – ha érvényesek – radikálisan átalakíthatják az éghajlatváltozásra vonatkozó 200 éve fennálló elképzeléseinket. Két éve foglalkozom ezzel az elmélettel, és nem találtam benne olyat, ami hiteltelenítené. Természetesen vannak elemei, amelyekkel lehet vitatkozni, de ezek részletkérdések.
– Mi az elmélet lényege?
– A kiindulópont a Miskolczi Ferenc által kidolgozott HARTCODE (High Resolution Atmospheric Transfer Code) nevű számítógépes program. A légköri sugárzások számítására a világban 5-6 ilyen kódot használnak, ebből az egyik az övé. Ez valamelyest pontosabb betekintést nyújt a légköri viszonyok bizonyos összefüggéseibe. Miskolczi ki tudta mutatni, hogy a légkör egyes föl- és lemenő hosszúhullámú sugárzási komponensei pontosan egyenlőek. Le tudta vezetni, hogy a légkör üvegházhatása az eddig feltételezettel ellentétben nem szabadon változik, hanem egy szigorú optimum érték közelében ingadozik. Az emberi eredetű, vagy akár természetes forrásból származó üvegház-gázok nem képesek tartósan emelni a légkör hőmérsékletét, csak időlegesen billentik ki a rendszert az energetikai egyensúlyából.
– Ezek szerint nem melegszik a Föld?
– Az elmúlt 150-160 évben a Föld átlaghőmérséklete a mérések alapján 1 fokot, az elmúlt 100 évben pedig körülbelül háromnegyed (0.76) fokot emelkedett. Mindazok a kellemetlen következmények, amelyeket ma látunk (gleccserek olvadása, sarki jég fogyása) ennek az alig egy foknak a következményei. A nemzetközi szakirodalomban, politikában és médiában megjelent prognózisok az emberi széndioxid-kibocsátás következtében 4-6 fokos melegedéseket jósolnak a XXI. századra. Elképzelhető, hogy ennek mennyire katasztrofálisak lennének a következményei. Miskolczi elmélete azonban azt mondja, hogy ez a katasztrofális globális felmelegedés nem következhet be. A légkörbe kerülő többlet-széndioxid hatására viszont elbillen az energetikai balansz. Amikor a rendszer ezt megpróbálja visszaszabályozni, az új optimális hűtés megtalálása során átrendeződhet a globális és regionális klímarendszer. Megváltozhatnak az éghajlati övek, a csapadékrend, a hőmérséklet regionális eloszlása, akár nagyobb mértékben, mint ahogy azt a globális felmelegedési elméletek feltételezték. A klímarendszernek az eddig feltételezettnél nagyobb átalakulása lehet az ára a vártnál kisebb globális felmelegedésnek.
– Mit kellene tennünk?
– Úgy átprogramozni a számítógépes klímamodelleket, hogy kiderüljön, miképpen alakulnának át az évszakos hőmérsékleti viszonyok és a regionális csapadékrend az egyes kontinenseken, ha az új elméletnek van igaza. A gázkibocsátás csökkentését és az erdőirtás tiltását ezután is ugyanolyan szigorúan kell venni, mint eddig. A fő veszély azonban nem a tengerek szintjének, vagy a hőmérséklet emelkedése lenne, hanem a klímarendszer szerkezeti átalakulása. A felszín átalakítása is lényeges emberi klíma-befolyásoló tényező. Az, hogy mennyi energia nyelődik el a Napból, a Föld felszínén is múlik. Ha sok a jég, akkor kevesebb, ha kevesebb a jég, akkor több. A városiasodás, az aszfalt, a lebetonozás, a hatalmas monokultúrás mezőgazdasági táblák mind-mind több energiát tudnak magukba nyelni. Ez mind hozzájárulhatott az eddigi melegedéshez. A felszín-védelem, az erdőirtás tilalma ugyanolyan fontos, mint eddig.
– Végül is Önök szerint lesz vagy nem lesz globális felmelegedés?
– Lehet, hogy lesz, csak a vártnál sokkal kisebb mértékben. Ameddig a napsugárzásban vagy a Föld fényvisszaverő képességében (albedó) komolyabb változás nem áll be, addig az egyensúlyi hőmérséklet sem változhat meg. Jelen körülmények között úgy tűnik, két-három foknál nagyobb globális felmelegedés az összes jég elolvadása esetén sem következhet be.
– Mit lehet, kellene még tenni az eddig hozott lépéseken túl?
– Szerintem meg fog emelkedni a regionális előrejelzések fontossága. Tehát ha most egy új jelszót akarok kiadni, akkor azt mondanám, hogy „Vissza a tudományhoz.” Meg kell nézni alaposabban, hogy nézne ki az éghajlati rendszer átalakulása, ha ez az elmélet igaz lenne. Hogyan nézne ki a Kárpát-medence, Európa, Észak-Amerika, Ázsia éghajlata? Lehet, hogy radikálisabban változik meg, mint ahogy elképzeltük, és akkor lehet, hogy ennek következtében más jellegű előrejelzéseket kell produkálni. A klímapolitikát ez nem igazán érinti, a kibocsátás-csökkentés ugyanolyan fontos, azonban alapvetően érinti a klímáról való gondolkodásmódunkat, illetve az éghajlatváltozásra való fölkészülésünket.
– Készülnek a jövő időjárására vonatkozó számítógépes modellezések?
– Ezek folyamatosan készülnek, de egyelőre a régi feltételezések alapján. A világ jónéhány számítógépes központjában készítenek regionális előjelzéseket, de még a régi, nagymértékű globális felmelegedés feltételezése alapján. Meg kellene vizsgálni azt is, hogy az új elmélet által jósolt hidrológiai ciklus- és a csapadékrend-átalakulás milyen következményekkel járna.
– A napokban szavazta meg az országgyűlés a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, ami még a régi elképzelés szerint működik. Ez is említi, hogy vissza kell fogni a kibocsátásokat, és a megújuló energiaforrások hatékonyságának a fontosságát említi. Ez ugyanolyan fontos az új elmélet szerint is?
– A lehető legjobbkor fogadtuk el ezt a stratégiát. Ha ez a stratégia most nem volna, akkor nem tudnánk felhívni a politika, a tudomány, vagy a média figyelmét arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Ez a stratégia megteremti a feltételeit annak, hogy a különböző intézmények foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. A stratégiában egy dolgot kell újragondolni: hogy a regionális hőmérséklet és csapadék hogyan alakul. De mivel ez a stratégia sem a következő évekre vonatkozik, hanem hosszútávra, így semmi nincsen elrontva ezzel kapcsolatban.
– Április elején Budapesten ülésezik az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Testülete, a Nobel-békedíjas IPCC, amely a szóban forgó 4-6 fokos felmelegedést jósolja. Ön is részese volt a munkájuknak.
Igen. Két évvel ezelőtt arra hívtam fel a figyelmüket, hogy óvatosabban kellene bánni a hőmérsékleti előrejelzésekkel, mert egy új elmélet szerint lehetetlen a nagyfokú globális felmelegedés. Ez a megjegyzésem végül nem került be a jelentésbe, így születhetett meg ez a prognózis. Azt gondolom, ha bebizonyosodik az új megközelítés helyessége és a nagymértékű globális felmelegedés tényleg elmarad, akkor az új elméletnek is kijár egy fizikai Nobel-díj. Szabó Franciska