A madarak Thaiföldön, egy tenyésztőtelepen látták meg a napvilágot, de immár nyolc éve élnek a porteleki portán. Akkor még csak néhány évesek voltak, de ez nem jelentett garanciát arra, hogy hamarosan párba állnak, mivel ennél a fajnál a fiatalok a harmadik és a tizenötödik évük között válnak ivaréretté. Ráadásul nem elég egy-egy megfelelő korú madarat összezárni egy röpdében, s várni arra, hogy megjelenjenek az odú alján a tojások, mivel ezek az állatok párválasztók. Ha nem szimpatizálnak, akár fél évszázadon keresztül sem fogadják el egymást. Viszont ideális társállatok: sokáig élnek, mint az emberek, s így aki már gyerekkorában kiválaszt magának egy kakadufiókát, szerencsés esetben aggkorában is gyönyörködhet benne. Hangutánzó képességük is kiváló, bár elmarad a rekordernek számító szürkepapagájétól. Viszont rikácsolásuk fülsiketítő, ezért szobamadárként való tartásuk megfontolandó. Ennek ellenére hazájában, Indonéziában már hosszú évszázadok óta a helybéli lakosság kedvelt kalitkamadara. Általában az odúból kiszedett, kézzel felnevelt fiókákat tartják háznál, de előfordul, hogy az idősebb példányokat befogják és türelmesen szelídítik őket, bár ezek sosem lesznek olyan kezesek, mint azok, melyek fiókaként kerülnek a madárbarátokhoz.
A sárgabóbitás kakaduk intelligenciája vetekszik a kutyáéval, sőt sokak szerint túltesz rajta. Hogy milyen okosak ezek az állatok? Tuza József barátjának egyszer meg kellett fognia néhányat közülük. Ezt persze a madarak utálják, s az illetőt olyan alaposan eszükbe vésték, hogy amikor három hét múlva a madárház felé haladt, a tollasok – még mielőtt megpillanthatták volna – éktelen rikácsolással próbálták elijeszteni a környékről, mivel felismerték a lépéseit. De nemcsak ekkor mutatkozott meg jó megfigyelőképességük, hanem akkor is, amikor gazdájuk új zárat szerelt fel röpdéjük ajtajára. A karabineres megoldásról hamar kiderült, hogy nem megfelelő, mivel néhány nap alatt rájöttek, hogy ezt a csőrük és lábuk segítségével le tudják pattintani – ezután már játszi könnyedséggel elhúzták a reteszt, s máris a kezelőfolyosón teremhettek.
Sajnos a madárfaj megsínylette azt, hogy divatba jött. A nyolcvanas években még bő egy évtized alatt mintegy százezer egyedet vittek ki Indonéziából. Viszont arra nem gondoltak, hogy egy madár „exportálásához” a vadbefogóknak legalább tízet kell foglyul ejteniük. S mivel legkönnyebben a költési időben csapdázhatók, amikor kevésbé éberek, befogásuknak az odúban lévő tojások és a fiókák is áldozatul estek. Az évek múlásával a létszámuk egyre csökkent, az áruk emelkedett, s egyre többen próbálkoztak a befogásukkal. Ezért a kilencvenes évek végére oly mértékben megfogyatkoztak, hogy szigorú nemzetközi védelem alá vonták a fajt.
Tuza József madarai nem vadon fogott állatok, hanem egy olyan délkelet-ázsiai farmról származnak, ahol nagyüzemi módon tenyésztik őket, s a szaporulatot repülőgépen szállítják a világ különböző tájaira. A sárgabóbitás kakadu nehezen szokja meg hazánk éghajlatát, ráadásul ritkán harmonizálnak a párok – ezért is nagy szó, hogy a portelki tanyán kiskakaduk bújtak ki a fehér tojásokból. Tóth Zsigmond
2008. április 11. - Tuza József Jászberény közelében, Porteleken építette föl nyugdíjaséveire papagájbirodalmát. A tanyán Ausztrália, Dél-Amerika és Afrika nagytestű papagájait tartja. Ezek tenyésztése rendkívül sok türelmet és hozzáértést igényel. Erőfeszítéseinek komoly eredményeként nemrégiben jelentős sikereket könyvelhetett el, ugyanis sárgabóbitás kakadu párja utódokkal örvendeztette meg.