Majdnem minden kultúrára jellemző a mágikus erővel bíró fa tisztelete, melyet félelemmel vegyes alázattal vettek körül emberek. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest, és eledelre jót, az életfáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának a fáját - olvasható a Biblia Teremtéstörténetében.
Míg valamikor az emberek és fák kapcsolatát egy misztikus, különleges viszony jellemezte, addig a mai ember számára e növény központi, „világfa” szerepét már régen elveszítette. Jól látható ez a WWF Magyarország felkérésére idén készült felmérésben is, amely az emberek környezetvédelmi aktivitását vizsgálja. A megkérdezettek többsége a tankhajók tengerekben történő elsüllyedését, a vegyi üzemek hatását, a szemetelést, a műanyagból készült tárgyak természetbe kerülését, illetve a széntüzelésű erőművek működését jelölte meg környezetkárosító tényezőként. Ugyanakkor a papírfelhasználást, a folyószabályozást, a mező- és erdőgazdálkodást egyáltalán nem, vagy kismértékben tartották a környezetre ható tevékenységnek. Érzékelhető, hogy mennyire nem tudatos bennünk a „természet” jelenléte, hogy könnyedén átsiklunk jelentősége felett. Ahogy a régi mondás tartja: melyik hal az, amelyik tudja, hogy vízben úszik?
A növények, a fák környezetvédelmi szerepéről írt igen érdekes és izgalmas tanulmányt a nemrégiben elhunyt kertészmérnök-közgazdász dr. Radó Dezső. Megdöbbentő adatokat tár az olvasó elé: Magyarországon körülbelül 800 kilogramm levegőben található szennyező anyag jut évente egy lakosra (ami széndioxid nélkül „csak” 300 kilogramm); a fák egy lombköbmétere (1 lombköbméter átlag 4 m2 asszimiláló felület) egy évben, a vegetációs időszakban 650 gramm oxigént termel és 590 gramm széndioxidot dolgoz fel. Így egy 50 éves fa 50 kg oxigént hoz létre és 68,75 kg széndioxidot képes feldolgozni. Ugyancsak egy lombköbméter levélfelület 4500 gramm szennyező anyagot szűr meg, egy 50 éves fa 405 kg szennyezés szűrésére képes egy év alatt. Egy 40 éves erdő hektáronként és évente 70 tonna piszoktól szabadít meg bennünket. A fák klímajavító szerepéről is szól a könyv: egy lombköbméter felület 47 liter vizet párologtat el, egy 50 éves fa produktuma 4230 liter a vegetáció időszakában. A párologtatás 7-8 fokkal képes csökkenteni a levegő hőmérsékletét. Ezek a növények segítenek a zaj mérséklésében, árnyékolnak, madarak élőhelyei, táji, esztétikai értéket képviselnek, és nem utolsósorban jelenlétük az idegileg, fizikailag fáradt ember felfrissüléséhez járulnak hozzá.
E tényeket, adatokat saját környezetünkre adaptálhatjuk, kiszámíthatjuk, mennyi lerakódott mocsoktól, piszoktól védik egészségünket, biztosítják jó közérzetünket a fák. Jó lenne, ha a természetrombolókat, a fanyüvőket nemcsak a büntetéstől való félelem akadályozná meg cselekedetükben, hanem annak a tudása: mit tesznek értünk a fák. Tóth Katalin