A WWF szerint az erdők telepítésének jelentős közjóléti szerepe van, ha az a természeti adottságoknak megfelelő őshonos fafajok segítségével történik. Az ilyen erdő száz-százötven év múltán igazi, természetes erdő lesz, amely otthont ad a tájra jellemző növény és állatfajok sokaságának, és felüdülést nyújt az ott élő embereknek. Növekedésének évtizedei alatt jelentős mennyiségű szén-dioxidot köt meg, amelyet hosszú időre eltárol.
Sajnos az elmúlt évtizedek során nem a közjóléti és természetvédelmi szempontoknak leginkább megfelelően zajlott az erdőtelepítés. Nemesnyarak ültetvényei, tájidegen fenyők és akácosok találhatók szerte az országban, amelyek - bár gazdasági szerepük jelentős - nem adnak otthont változatos élővilágnak, és kikapcsolódásra, felüdülésre sem alkalmasak. Az ilyen „fagyárakat” pár évtized elteltével tarra vágják, és a fájukban tárolt szén-dioxid is hamar távozik a kéményeken, hiszen leginkább tűzifának, vagy papír alapanyagnak alkalmasak. A rendszerváltás óta a tölgyek, kőrisek, hazai nyarak erdei az összes telepítések felét sem teszik ki, miközben az ültetvények, kultúrerdők aránya folyamatosan növekszik, egész tájak arculatát hátrányosan megváltoztatva.
„Reméljük, hogy az állami cégvezetők jutalmából megvalósított erdőtelepítés során elsősorban a közjóléti szempontok kerülnek előtérbe.” – mondja Magyar Gábor, a WWF Magyarország igazgatója – „Ezért javasoljuk, hogy a telepítések során ne „fagyárakat”, hanem őshonos fafajokat telepítsenek, olyan valódi élőhelyeket, ahol a természet megújulhat, ami unokáink számára már kirándulóhely is lehet. Csak ez lehet igazi jutalom mindannyiunk számára.” Figeczky Gábor, természetvédelmi igazgató