Az egyes zónákba tartozó tagállamoknak kölcsönösen el kell majd ismerniük az egymás területén engedélyezett növényvédő szereket. Mindez csökkenteni fogja az adminisztrációs terheket, a párhuzamos engedélyeztetéseket, és megkönnyíti a növényvédő szerek piacra kerülését és beszerzését – áll a Hiltrud Breyer (zöldek, német) által készített jelentésben.
A három zóna:
– északi zóna: Dánia, Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia, Svédország;
– középső zóna: Ausztria, Belgium, Csehország, Egyesült Királyság, Hollandia, Írország, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Románia, Szlovákia, Szlovénia;
– déli zóna: Bulgária, Ciprus, Franciaország, Görögország, Málta, Olaszország, Portugália, Spanyolország.
A mezőgazdasági szakbizottság szerint azonban lehetőséget kell adni arra, hogy egy tagállam a saját területén történő engedélyezést szigorítsa, vagy éppen megtagadja abban az esetben, ha azt a területére jellemző sajátos mezőgazdasági körülmények, illetve az ott lakók vagy a környezet védelme indokolja.
Azokban az esetekben, amikor a növénytermesztést vagy az ökoszisztémát veszély fenyegeti, és ez a veszély csak olyan növényvédő szerrel védhető ki, amely egyébként nem felel meg az előírásoknak, lehetővé kell tenni a szer engedélyeztetését, de csak ideiglenesen és legfeljebb öt évre – áll a jogszabály tervezetében.