Erdőirtás és illegális fakereskedelem (agroline)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
2009. március 4. - Az Olasz Gazdasági és Munkaügyi Tanács (CNEL, mely az erdészeti termékek és szolgáltatások piacának országos megfigyelő állomása) székhelyén, az érintett közigazgatási szervek (Agrárpolitikai Minisztérium a felügyelete alá tartozó Erdészeti Szolgálat révén, Környezetvédelmi Minisztérium, néhány régió), a fakereskedők és fafeldolgozók érdekvédelmi szervezetei, környezetvédő szervezetek (WWF) és az erdőmérnöki kamara képviselői, valamint egyetemi kutatók részvételével konzultációt szervezett az erdőirtás és illegális fakereskedelem elleni EU kezdeményezések, a lehetséges megoldások és az olasz álláspont kidolgozásához hasznos elemek megvitatására.

Az illegális erdőirtás köztudott, hogy világszerte az erdőterületek csökkenésének egyik fő oka, mely aláássa a legális faipar versenyképességét, számos fejlődő országban gátolja a fenntartható fejlődést és veszélyezteti a jogállamiság és a demokratikus igazgatás elveit. Európa, és ezen belül is Olaszország, a világ nyersfa és a részben vagy teljesen feldolgozott faipari alapanyagok egyik legnagyobb piaca. Olaszország faipara alapanyag-szükségletének 80%-át importból elégíti ki és így az EU-s, valamint globális fórumokon az illegális fakereskedelem elleni küzdelem egyik fő szószólója és támogatója.
Az Erdészeti Szolgálat nemzetközi kapcsolatokért felelős osztályvezetője röviden ismertette az erdészet terén eddig megtett és a jövőben tervezett közösségi szintű kezdeményezéseket. A tagállamok nagymértékű különbözősége és a piactorzítás elkerülése miatt nincs közös erdészeti politika, de számos erdészeti intézkedés létezik (RSR, LIFE+, tagországok és harmadik országnak szóló irányelvek, EU erdészeti akcióterv, FLEGT akcióterv és kapcsolódó rendeletek, erdőirtásról szóló közlemény). A felszólalók kihangsúlyozták a harmadik országok felé irányuló kezdeményezések fontosságát, mivel a probléma nem csupán európai, hanem globális méretű (lásd pl. a 2004-ben Dél-Kelet-Ázsiát sújtó cunami közvetett, de az egész világra gyakorolt hatásait), továbbá ezek az országok szolgáltatják a faipari alapanyagok nagy hányadát és itt a legelterjedtebb az illegális erdőirtás és kereskedelem.
A 2006-ban beindult közösségi erdészeti cselekvési tervvel kapcsolatban többek közt elmondta, hogy Olaszország számára nem jelentett újdonságot a fenntarthatóság és az erdők multi funkcionalitásának fogalma, melyekre a terv épül, hiszen ezeket Olaszország már korábban beépítette erdőgazdálkodási tervébe. 2009-ben az EU a terv időközi értékelését tervezi, melynek során megvizsgálják a terv alkalmazásának sikerességét, problematikáit, lehetséges fejlesztését és a perspektívákat.
Az előbbinél korábbi, 2003-as kezdeményezés az illegális fakitermelés és a trópusi fák törvényellenes behozatala ellen folytatott harc céljából elfogadott közösségi cselekvési terv (FLEGT), mely elsősorban harmadik országok felé irányul. Az első közösségi szabályozás erre vonatkozóan a Tanács 2173/2005/EK rendelete (2005. december 20.) az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról, mely önkéntes és bilaterális partnerségi egyezmények megkötése révén kívánja a problémát enyhíteni, de éppen önkéntes és kétoldalú mivoltuk folytán nem oldják meg a kérdést. Olaszország eddig Ghánával kötött ilyen egyezményt és jelenleg tárgyalások folynak Indonéziával, Malajziával, Kamerunnal és Kongóval. A rendelet alkalmazása céljából Olaszország legfontosabb feladata a FELGT alapján kiadott engedélyek ellenőrzését végző illetékes nemzeti hatóság kijelölése és a rendelet végrehajtásában közreműködő intézmények (környezetvédő és a témában érintett ágazati szervezetek) közti koordináció formájának meghatározása a Bizottság 1024/2008/EK rendelete (2008. október 17.) alapján. Ehhez kapcsolódóan egy újabb közösségi jogszabályra tett javaslat van jelenleg a tagállamok tárgyalóasztalán a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról, mely kiegészíti és erősíti az EU nemzetközi törekvéseit az illegális fakereskedelem elleni harcban. A javaslat a "kellő körültekintés" (due diligence) elvére épül és kötelezi az ágazat szereplőit arra, hogy olyan eljárásrendszert dolgozzanak ki, mely minimálisra csökkenti a törvényellenes forrásból származó fatermékkel való kereskedés lehetőségét.
Megemlítésre került a Bizottság erdőirtásról szóló közleménye is, mely számos új elemet és javaslatot hordoz az erdőirtás és, az ehhez szorosan kapcsolódó, klímaváltozás és a biológiai sokféleség csökkenésének ellensúlyozására. A megfogalmazott globális célok közt szerepel az erdőterületek csökkenésének megállítása 2030-ra és a trópusi erdőirtás 50%-os csökkentése 2020-ra. A célok elérésének eszközéül a közlemény a következőket sorolja fel: FLEGT, REDD, GPP, tanúsítás, ökocímke. Mindez megvitatásra kerül majd olasz viszonylatban a 2009. október 16-19 között Taorminában megrendezendő 3. Országos Erdészeti Konferencia alkalmával, és nemzetközi viszonylatban 2009 októberében Buenos Airesben a 13. Erdészeti Világkongresszuson, valamint decemberben a koppenhágai COP konferencián.
A hozzászólók elmondták, hogy az erdészeti termékek globális szintű tanúsítása szükséges az erdőirtás problémájának kezeléséhez. Mint tudjuk, az erdőirtás sok esetben létszükséglet, megélhetés biztosítása céljából történik a fejlődő országokban, ezért ezekben az országokban az erdőirtás megállításának egyik módja a munkahelyteremtő, megélhetést biztosító támogatások nyújtása lehetne, ugyanakkor el kéne várni tőlük az erdők védelmét célzó nemzeti jogszabályok meghozatalát. Továbbá elhangzott, hogy nem elegendő egyes államok vagy az EU erőfeszítései, ha nincs meg a nemzetközi összefogás (példának a CITES-t említették), valamint nem elegendő az elsődleges termék tanúsítása a kitermelés helyszínén, hanem az egész termékpálya tanúsítása, a nyomon követhetőség szükséges.
A fakereskedők érdekvédelmi szervezetének (Federcomlegno) képviselője rövid előadásban ismertette, hogy a világban vezető pozíciót elfoglaló olasz faipar és bútoripar a globális gazdasági válság ellenére is aktívát mutathat fel. Ezért teljes mértékben érdeke az EU kezdeményezések és erőfeszítések sikere. Mégis a FLEGT nem jelent teljes körű megoldást, hiszen az a fa alapanyagra vonatkozik, nem pedig a feldolgozott termékekre. Így pl. hiába tiltották be Burmából a faimportot, ha utána a késztermékek ugyanúgy bejöhettek Kínából és máshonnan, ráadásul sokkal rosszabb minőségben. Hangsúlyozta, hogy számos téren a faipari vállalatok előbbre járnak az államnál: már korábban megtettek olyan lépéseket, melyeket az EU rendeletek és olasz jogszabályok csak nemrég vezettek be. Ilyenek például a Federcomlegno és a WWF közt 2002-ben, a Greenpeace-szel 2007-ben aláírt megállapodások az illegális fakitermelésből származó faanyag kereskedelem elleni fellépésről, vagy a vállalkozások ún. önvédelmi kódexe, melynek célja a faipari vállalatoknak az illegális faanyag "kivédését" elősegítő rendszer biztosítása. Ezzel kapcsolatban említendő az is, hogy számos olasz faipari vállalat van jelen a világ több pontján, mint erdőtulajdonos, és az első vállalat, mely az általa kitermelt és feldolgozott faipari termékeket tanúsítvánnyal látta el egy olasz cég volt, melyet aztán sorra követtek francia és más olasz vállalatok. A szövetség képviselője szerint Olaszországnak az érintett fejlődő országoknak nyújtott támogatások terén kéne többet tennie. A tanúsítási rendszer bevezetésével kapcsolatban a kereskedelmi szereplők nevében gyors (1 napon belüli) tanúsítási eljárás kidolgozását szorgalmazta, valamint az ágazat többi szereplőinek és a fogyasztóknak a tanúsítási rendszerről történő megfelelő tájékoztatását tartja a siker előfeltételeinek.
A fafeldolgozók szövetségének képviselője a nemzeti tanúsító hatóságra tett javaslatot a már létező Minőség Ellenőrző Intézetet (ICQ) és a Vámhatóságot javasolva. Ezen kívül, más felszólalóval egyetemben, azt tartotta fontosnak megjegyezni, hogy Olaszország területének 30%-át fedik erdők, melyeket érdemes lenne újraértékelni és hasznosítani annál is inkább, mert válság helyzetben az erdők jelentős tartalék erőforrást jelentenek (esetleg így megmentve néhány trópusi fát a kivágástól és így elősegíteni a fenntarthatóságot). Megfigyelhető máris egy inverzió, pl. egyre több tűzifát használnak Olaszországban.
Mások szerint Olaszország, de az EU tagállamok összességét tekintve is, egy csöpp a tengerben a fakitermelés tekintetében. Ezért hiába rendelkezik az erdővédelem és fenntarthatóság terén előrehaladott jogszabályokkal és erdőgazdálkodással, ha nem képes az importot ellenőrizni. Nemzetközi protokoll kidolgozása szükséges nemzetközi szervezetek, mint a FAO vagy a World Bank, vagy mások bevonásával.
Dr. Hamar Balázs


© 2024 Forestpress. All Rights Reserved.