Ezzel egy olyan folyamat vette kezdetét, amely végre képes lehet megállítani az Európa-szerte – így Magyarországon is – elharapózó falopásokat és súlyos természetkárosításokat.
Jelenleg a statisztikák alapján évente közel 13 millió hektár erdő tűnik el. Ez körülbelül Görögország területével egyenlő. Márpedig ahhoz, hogy elérjük a globális felmelegedés 2 °C-ra történő korlátozásának célkitűzését, elengedhetetlen az erdőirtásból eredő kibocsátás növekedés mérséklése. Az erdőirtás a világ széndioxid-kibocsátásának 20 %-áért felelős, ami több, mint az Európai Unió teljes üvegházhatású gáz kibocsátása.
Emellett ha az erdőirtás tovább folytatódik, akkor a biodiverzitás jelentős csökkenésére, bizonyos fajok kihalására és velük együtt bizonyos termékek és szolgáltatások eltűnésére kell számítani. „Ha most nem teszünk semmit, akkor az erdőhöz kapcsolódó termékek és szolgáltatások értékében 2050-ig jelentkező veszteség a becslések szerint a világ GDP-jének 5 %-át teszi majd ki. Nem vitás tehát, cselekedni kell!” – áll az indítványban.
Az indítvány és a kérdések felhívják a figyelmet a trópusi erdők mellett az Európában, különösen a Közép-Kelet-Európában történő erdőirtás megállításának, valamint a faanyagok, illetve fából készült termékek esetében szigorú fenntarthatósági kritériumrendszer felállításának fontosságára. „Zöld közbeszerzésekre és fenntarthatósági kritériumokra van szükség a megújuló energia termeléséhez felhasznált fa és egyéb biomassza tekintetében.” – szerepel az anyagban.
A képviselők által benyújtott javaslatcsomag az ellenőrzés szigorítását és egy hatékony büntetőrendszer kialakítását célozzák, elsősorban az Európai Unió Bizottsága által akkreditált ellenőrző hatóságok felállítását, melyek képesek elfogulatlanul és függetlenül ellenőrizni az adott ország erdőállományát. Ez a hatóság – ellenőrző funkciója mellett – jogosult lenne bizonyos azonnali intézkedések alkalmazására is. Így például az illegálisan kivágott faanyagok és fatermékek lefoglalására, és egyes kereskedelmi tevékenységek felfüggesztésére.
A természetkárosító bűncselekmények szankcióinak megállapítását a kezdeményezés továbbra is a tagállamok hatáskörébe utalná, azt azonban leszögezi, hogy az egyes büntetési tételeknek minden esetben hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie. A pénzbüntetés minimumát például az ellopott fa értékének legalább ötszörösében határozza meg, ismételt jogsértés esetén pedig a pénzbüntetésnek fokozatosan kell emelkednie a megszerzett fatermékek értékének legalább nyolcszorosára. A kezdeményezés továbbá javasolja, hogy súlyos természetkárosítás esetén a tagállamok erélyesen éljenek a fatermékek lefoglalásának, illetve egyes fafajták kereskedelmének ideiglenes betiltásának eszközével is.
A javaslat szerint a széndioxid kibocsátás csökkentéséből származó aukciós bevételek egy részét az erdőirtás megállítására fordítanák. Az erdőpusztulás megállítására akcióterveket és kísérleti projekteket indítanának, illetve folyamatosan vizsgálnák az erdők talaj- és biomassza minőségét a műholdas felvételek készítésén túl.
Olajos és Csibi szerint az erdőirtásra adott globális politikai válasz kialakításában az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia. Hozzátették: „az erdőirtás elleni harc azonban csak akkor lehet sikeres ha először nemzeti szinten erősítjük meg az erdészeti irányítást és a helyi intézményeket. Anélkül a hatékony válasz csak illúzió marad.”