Fotó: Gadó György Pál
2009. május 26. - A címben szereplő alapelv többször is elhangzott május 20-án Az erdei motorozás lehetőségei és határai című rendezvényen.
Aki tudja, hogy internetes fórumokon felzaklatott kirándulók és terepmotorosok milyen hangnemben szoktak vitatkozni, az tudja igazán értékelni a kulturált párbeszédet. Tudósításom elején elfogultságot jelentek be. Visszaemlékezem néhány élményemre. A Fóti-Somlyóról ballagtunk lefelé fáradtan az egész napos természetvédelmi munkától, mikor szembe dübörgött egy csapatnyi krosszmotoros és kvados. A szűk úton kénytelenek voltak megállni, de nem sokáig hallgatták érveinket. Vadul hajtottak tovább. Máskor a Pilis-tető aljában kirándultunk barátommal, mikor meghallottuk a motorbőgést, és még időben félreugrottunk, de percekig tartott mire nyugodtan folytatni tudtuk a beszélgetést. Egy szép őszi napon az Irhás-árokban kocogtam fölfelé … Nem folytatom. Csak jelzem, hogy érzelmileg nehéz azonosulnom a terepmotorosok szempontjaival. De azért megpróbálom.
F. Nagy Zsuzsa, a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózatának (KÖTHÁLÓ) elnöke nyitotta meg a Budakeszi úti Erdészeti Információs Központban a tanácskozást. Elsősorban az ő több éves munkájának köszönhető, hogy civil és hivatásos természetvédők, motorosok és erdészek ma már rendszeresen tárgyalnak, és az érdemi előrelépés lehetőségét keresik. A KÖTHÁLÓ szempontjából úgy kezdődött a történet, hogy 2000 táján egyre több bejelentést kaptak kirándulóktól, természetvédőktől, város- és faluszéli intézményektől, hogy nagyon sok motoros zavarja nyugalmukat. 2005-ben a Magyar Természetvédők Szövetsége szervezett aláírásgyűjtést a védett természeti területeken folyó motorozás ellen. Ebben az időszakban sikerült a civil természetvédőknek megtalálniuk azokat a motoros partnereket, akikkel megkezdhették az érdemi együttműködést. A Zöldek és motorosok munkacsoport állásfoglalásait megtalálják a KÖTHÁLÓ honlapján.
Itt olvasható Barati Sandor tanulmánya is, amely átfogóan értékeli a terepmotorozás környezeti hatásait.
A Budakeszi útra most is megérkezett néhány régi motoros, képviseltette magát többek között a Magyar Terepjárós Egyesületek Szövetsége és a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete. És ott volt Mező János, a Motorrevü című motoros magazin főszerkesztője is, aki az elmúlt évben a motorosok szemléletformálásában nagy szerepet játszott. Ahogy a greenfo-nak elmondta, meggyőződése, hogy sokan azért motoroztak tiltott helyeken, mert egyszerűen nem tudták, hogy ezzel milyen károkat okoznak. Ezért a lap sorozatot indított, amelyben bemutatta a jogi hátteret, hatástanulmányokat közölt a motorozás természetre gyakorolt hatásairól, és bemutatott olyan legális, zárt pályákat, ahol a terepmotorosok gyakorolhatják hobbijukat. A sorozatot sokan üdvözölték, sokan „a fejükhöz kaptak, hogy Úristen, mit csináltam!” és néhányan kritikátlan hangnemben szidták a szerkesztőket, hogy döntsék el, kinek az oldalán állnak. Ám összességében a cikksorozatnak pozitív hatása volt.
Persze azért legyünk reálisak, a szemléletformálás a megértést segítette, de önmagában nem vezetett volna a védett területeken zajló motorozás jelentős csökkenéséhez. Pedig az elmúlt 3 évben ennek lehetünk tanúi. Lomniczi Gergely, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője elmondta, hogy őt fős parkerdő-rendészetük egyik kiemelt feladata a motorosok távoltartása, ezen kívül havi két alkalommal 7-8 járőrrel nagy akciót tartanak. Az elmúlt években több nemzeti parkban és fokozottan védett területen tartottak rendőrök, természetvédelmi őrök, és polgári természetvédelmi őrök közös akciókat. A bírságok összegét nem publikálták, de a természetvédelmi bírság, erdővédelmi bírság, szabálysértési eljárás halmozott összege esetenként akár több százezer forint is lehet.
A motorozás a Pilis és a Budai-hegység peremterületeire szorult vissza. Mivel ez a két nagy tömb védett természeti terület, itt a Parkerdő szóvivője nem lát lehetőséget az erdőt átszelő motoros útvonalak kijelölésére. Új pályák kialakítása csak nem védett területen, az erdőterület szélén jön szóba, de a hatóságok engedélyének beszerzése és a lakossági ellenállás legyőzése még akkor is nehéz feladat lenne, ha találnának üzemeltetőt.
A tanácskozás aktualitását az adta, hogy – ha Sólyom László aláírja – júliusban léphet hatályba az új erdőtörvény. Dr. Nagy Dániel, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti ügyekben illetékes főosztályvezetője részletesen ismertette a motorosokat érintő jogszabályokat. A terepmotorosokat természetesen az foglalkoztatja leginkább, hogy létrejöhet-e egy olyan terepi úthálózat, amely átszeli az országot, és optimális esetben jó néhány krosszpályát is érint. Dr. Nagy Dániel elvileg ezt nem zárta ki, de nem titkolta el a nehézségeket sem. Az útvonalat az erdészeti hatóság jelöli ki, de az erdőgazdálkodó engedélyére is szükség van. Natura 2000 területen a motoros út nem haladhat át. A kezdeményezést a motoros szervezetektől várják.
Délután a tanácskozás résztvevői a Budaörsi kopárokon folytatták a programot. Bíró Sándor természetvédelmi őr a Szállás-hegyen, az árvalányhajas gyepeket átszelő motoros „gyakorlópálya” mellett elmondta, hogy földhasználati szempontból ez annak ellenére erdőterület, hogy nem borítják fák. Ez azt jelenti, hogy az illegális motorosokra itt erdővédelmi bírság is kivethető, de ami sokkal fontosabb, mindenkinek meg kell értenie, hogy ezek a dolomit sziklagyepek különleges értékeknek adnak otthont. Élnek itt pannon gyíkok, és talán a csökkenő motorozásnak tulajdonítható, hogy megint van friss adat haragos sikló előfordulásáról.
A természetvédelmi őr az egyik motoros nyom szélén megmutatta a magyar flóra egyik legnagyobb kincsét, a magyar méreggyilok nevű növényt. Ahogy F. Nagy Zsuzsa fogalmazott: „Védett területen nincs kompromisszum, nincs motorozás.” Ezt a tanácskozáson részt vevő szelíd motorosok is belátták. Máshol viszont terepmotoros útvonalakat szeretnének. Gadó György Pál