Interjú Philippe Castaing-gal, a Monsanto alelnökével a Monsantóról és a fenntartható hozamokról Életünk és jövőnk a gazdálkodók kezében van, és az a feladatunk, hogy megoldásokat kínáljunk nekik a termelés fokozására, hogy kevesebb erőforrás, kevesebb víz, kevesebb föld, kevesebb energia felhasználásával többet termelhessenek, többet megőrizhessenek - mondja Philippe Castaing, a Monsanto európai és afrikai kapcsolatok alelnöke. A vele készült exkluzív interjúból egyebek mellett kiderül az is, mi a véleménye egy Magyarországon a cégről éppen megjelent könyvről, mi a különbség Európa és Afrika mezőgazdasági szemlélete között, illetve mit is ért fenntartható hozamok alatt a Monsanto.
- Bemutatkozna röviden?
- A nevem Philippe Castaing, vállalatunknál az európai és afrikai kapcsolatok alelnöke vagyok. A feladatom arról gondoskodni, hogy a gazdálkodóknak joguk legyen hozzájutni a mi technológiánkhoz: a hagyományos technológiához, a biotechnológiához és az összes többi technológiához, amit a Monsanto a gazdálkodóknak kínál.
- Mióta dolgozik a Monsantónál?
- Ez a huszonötödik év, amit a vállalatnál töltök. Pályámat Franciaországban, az értékesítésnél kezdtem, a "terepen", látogattam a gazdálkodókat, a szövetkezeteket és a nagykereskedőket. Innen a marketinghez kerültem, értékesítési vezető lettem, majd országfelelős. Egy ideig a vállalat franciaországi ügyeit vezettem, majd néhány évig az európai-afrikai üzleti tevékenységet irányítottam Brüsszelben, jelenleg pedig a Vállalati Kapcsolatok vezetője vagyok, ami jóval inkább stratégiai feladat, mint az értékesítés.
- Afrika és Európa…?
- Európa és Afrika együtt, mint egy egység. Egyetlen térségként kezeljük. A világ számos térségre van felosztva, és Európát és Afrikát egyetlen térségként irányítjuk. Ez persze igen sokszínű térség. Ott van az EU, aztán a FÁK, Oroszország, Ukrajna és más országok, és aztán ott van Afrika, ahol egészen más a mezőgazdasági szemlélet. Ha szétnézünk az EU-ban, az európaiak jól tápláltak, olyanok, mint én! És már nem nagyon törődnek a mezőgazdasággal, nem hiszik, hogy szükségük van mezőgazdaságra. Afrikában ennek a szöges ellentétét látja az ember: mindig kevés az élelmiszer, és nagyon támaszkodnak arra, amit nap nap után azért termesztenek, hogy a családjukat táplálhassák. Az afrikai népesség 77,0 százaléka vidéken él, farmer, de nem csak eladásra termelő farmer, hanem azért gazdálkodik, hogy a családját táplálja. Ezért hát nagy szemléletbeli különbség van Európa és Afrika között.
- Magyarországon épp most jelent meg egy francia szerző könyve a Monsantóról. Mi a véleménye róla?
- Azt gondolom, hogy sajnos ez a könyv hamis színben tünteti fel a cégünket. Az a cég, amelynél dolgozom, száz százalékban el van kötelezve a mezőgazdaságnak: életünk és jövőnk a gazdálkodók kezében van, és az a feladatunk, hogy megoldásokat kínáljunk nekik a termelés fokozására, hogy kevesebb erőforrás, kevesebb víz, kevesebb föld, kevesebb energia felhasználásával többet termelhessenek, többet megőrizhessenek. A gazdálkodók a mi technológiánkkal végül biztosan jobban járnak. Ez a célunk, ezt vállaltuk.
- Beszélne részletesebben erről?
- Részletesebben is beszélhetek az elkötelezettségünkről. Körülbelül egy évvel ezelőtt, júniusban kitűztünk egy célt, amely három pilléren nyugszik. "Fenntartható hozam" kezdeményezésnek nevezzük. Az első tartópillér – azok a növények, amelyekkel dolgozunk: a kukorica, a gyapot és az olajnövények. Vállaltuk, hogy 2030-ra megduplázzuk a hozamot. És ezt jobb fajták, jobb agronómia és a biotechnológia kombinálásával akarjuk elérni. Ez tehát a vállalásunk első tartópillére. A második pillér az, hogy azt mondjuk: úgy kell megdupláznunk a hozamot, hogy közben egyharmadával csökkentjük a felhasznált forrásokat. Ezek a források: az energia, a nitrogén, a műtrágya, a szántóföld, a talaj és természetesen a víz. Az a legfontosabb. A tervünk harmadik pillére az, hogy elköteleztük magunkat: segítünk, ha mondhatom így: megpróbáljuk hozzásegíteni a farmereket ahhoz, hogy jobban élhessenek, amikor gazdálkodnak. Tehát például megkönnyítenénk az életüket azzal, hogy kevesebb kezelést kell végezniük, de idetartozik az is, hogy nő a jövedelmük, és ha Afrikáról van szó, akkor az, hogy nő a termelés, elég a termés a család táplálására és még egy kis fölösleg is marad, amit a piacon eladhatnak.
- Miért tesz a Monsanto ilyen vállalást?
- Ha visszatekintünk két évvel, tizennyolc hónappal ezelőttre, a világot élelmiszerválság fenyegette, emelkedő élelmiszerárakkal. A második ok az egész világra kiterjedő éghajlatváltozási vita, az energiaárak, egy hordó olaj 140-150 dollárba került! Mindannyian arra gondoltunk: nekünk, mint mezőgazdasági vállalatnak hozzá kell tudnunk járulni a globális problémák megoldásához. És hozzá is járulunk. Nem mi vagyunk a megoldás, de úgy érezzük, hogy hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy a mezőgazdaság fenntarthatóbban működjön, miközben foglalkozunk a termelés fokozásának problémájával is, mert tudjuk, hogy a világ népessége 2050-re körülbelül 9 milliárdra nő. Csak vázolni akartam a vállalásunk hátterét.
- Ami Afrikát illeti, hallottam arról, hogy kukorica-vetőmagot adományoztak. Ez nagy haladást hozott. Beszélne erről?
- Afrika óriási kontinens, 53 országa van. Ez egyetlen országban történt, Malawiban.
- Tényleg, Malawiban?
- Igen, Malawiban. Csak azt akarom mondani, hogy nem vagyunk Afrika megmentői. Malawiban több egymást követő évben élelmiszerválság volt egyrészt a szárazság, másrészt az alapvető technológiák, például hibrid vetőmag és műtrágya-használat nagyon kis mértékű alkalmazása miatt. A súlyos éhínség után az ország elnöke úgy döntött, hogy szövetséget hoz létre. Rövid távon mi, mint vállalat is részt vettünk a szövetségben és vállaltuk, hogy több száz tonna hibridkukorica-vetőmagot adományozunk, a kormány pedig műtrágya-utalványokat bocsátott ki. Az eredmény látványos volt: saját szememmel láttam egy hetvenéves özvegyet, aki a korábbi hektáronkénti egy tonna kukoricáról hektáronként öt tonnára, vagy még magasabbra tudta emelni a hozamot. És mindezt csak jó vetőmaggal és alapvető műtrágyázással - ezt a technológiát Magyarországon már több mint ötven éve használják! Hát ez volt az első évben; a sikert látva az elnök elhatározta, hogy utalvány-programot dolgoz ki olyan adományozókkal együtt, mint például egy angliai cég, amely pénzt adományozott, a kormány pedig utalványokat bocsátott ki a farmerek számára.
A farmereknek tehát van választási lehetőségük, olyan vetőmagot vásárolhatnak, amilyet akarnak. Vásárolhatnak hibridet, vagy szabad elvirágzású fajtákat, és annyi műtrágyát vehetnek, amennyit akarnak. Van egy utalványuk vetőmagra és egy másik a műtrágyára. Az elmúlt három évben a farmerek főleg hibrid vetőmagot és műtrágyát vettek. Ez az ország nettó gabonaimportőr volt, Zambiától, Dél-Afrikától és Tanzániától vásárolt gabonát csak arra, hogy a lakosságnak legyen mit ennie. Már említenem kellett volna, hogy ez fehér kukorica, az emberek megőrlik, egyfajta polentát készítenek belőle és megeszik. És egy évvel az elnöki utalványprogram beindítása után ez az ország exportőr volt! A Monsanto csekély hozzájárulásán, az adományunkon felül az érdem az elnöké, aki úgy döntött, hogy esélyt ad a farmereknek. Utalványokat adott nekik, a farmerek pedig jól választottak annak érdekében, hogy növelhessék a termést, táplálhassák a családjukat és eladhassák a fölösleget.
- Melyik ország lehet a következő, ahol hasonló program indulhat?
- Ez az ország volt az első, amelyik ilyen programot indított, és ez nagyon vonzónak bizonyult. Tudom, hogy más országokban, például Kenyában is indítanak kísérleti programot. Kenya is nagyon fontos kukoricatermesztő ország, ám évente sok millió tonna gabonát importál és a kormány különféle partnerekkel szövetkezve most azon igyekszik, hogy felfuttassa a kukoricatermesztést annak érdekében, hogy elkerüljék az importot, függetlenné válhassanak az importtól. Kenyában körülbelül tízmillió ember éhezik. Nincsen elég élelem, ezért akarnak élelmiszerbiztonsági programot indítani Kenyában, de ez még csak kísérleti szakaszban van, nem országos szintű.
- És mi a helyzet Nigérában és Szenegálban?
- Nigériában nem tevékenykedünk, bár folytatunk értékesítést Nigériában és Szenegálban is. Szenegálban Roundup-ot és zöldségvetőmagot árusítunk, de nincs olyan programunk, mint Malawiban, ahol vetőmagtermelő üzemünk is van.
- Afrika a szívemben van...
- Az enyémben is. Ha Afrikába utazik, menjen Burkina Fasóba, Nyugat-Afrikába. Burkina Fasóban a Monsanto volt az egyike azoknak a partnereknek, akik bevezették a GM-gyapotot. Burkina nagyon más, mint Malawi: a gyapot nem élelmiszer, hanem jól eladható agrártermék, nem élelmezési, hanem eladási célra termesztik. Burkina Faso az egyik legnagyobb gyapottermesztő ország Afrikában. A helyi fajtákat termesztik, a Monsanto pedig egy GM-tulajdonságot adott, amelyet visszakeresztezéssel juttattak be a helyi fajtákba. A gyapotcégek, a farmerszövetség, a kormány és a többiek már hat éve hajtják ezt a projektet, és hivatalosan ebben az évben indították útjára a terméket. Ezen a héten százhúszezer hektáron vetették el. A GM-tulajdonság, amelyet átadtunk, egy rovarrezisztenciát nyújtó gén, a neve Bollgard II. A korábbi hat permetezés helyett most csak kétszer kell permetezniük. A hozamnövekedés 30 és 45 százalék között van. Nagyon fontos, hogy mindezt a helyi vetőmagvállalatok irányítják. Nekünk nincsen vetőmag-üzletágunk Burkina Fasóban. Ez nagyon fontos a kormány számára, mivel az ország exportjának 60 százalékát a gyapot teszi ki.
- Úgy gondolom, hogy az emberek Afrikában normálisabbak, mint Európában, de mi itt élünk és csak nézni tudjuk, mi történik Brüsszelben és Magyarországon. Mit gondol, milyen jövő elé néz a Monsanto Európában?
- Azt hiszem, világossá kell tenni, hogy a Monsanto két különböző területen tevékenykedik. Az egyik a mezőgazdasági vegyszerek üzletága, főleg a Roundup. A másik a vetőmag-üzletág. A Roundup az egyik üzletág, ezt tovább folytatjuk, és ez továbbra is a gazdálkodók hasznára és javára fog szolgálni, ugyanúgy, mint az elmúlt 35 évben. Másfelől ott van a vetőmag-üzletág. Van kukorica-, napraforgó-, olajrepce- és zöldségvetőmagunk - ezekre a haszonnövényekre összpontosítunk -, hagyományos vetőmag, amelyet jelenleg Magyarországon és a legtöbb európai országban árusítunk. És biotechnológiai termékeket is kínálunk. A világ számos országában, például Brazíliában, Argentínában, Paraguay-ban, Kolumbiában, Kanadában, természetesen az Egyesült Államokban, de még Mexikóban, Ausztráliában, Indiában, Kínában, Dél-Afrikákban, és Spanyolországban is - hogy egy európai országot is említsek -, a gazdálkodók és a nemzeti kormány alkalmazza a biotechnológiát. Sok ország azért vezeti be ezt a technológiát, mert nagyobb hozamot biztosít, miközben csökkenti a mezőgazdaság környezeti hatásait. Végső soron ez a nemzeti kormányok döntésén múlik, minthogy minden kormánynak szuverén joga a döntéshozatal. Mi tiszteletben tartjuk a gazdálkodó döntését. A gazdálkodóknak kell eldönteniük a maguk számára, hogy akarják-e ezt a technológiát, és azután a gazdálkodóknak kell engedélyt kérniük arra, hogy hozzájuthassanak. Mi így látjuk. Ma ezek a dolgok szét vannak választva egymástól.
- Nem ez volt a kérdés…
- A kérdésére visszatérve: igen, a Monsantóra nagy jövő vár Európában a hagyományos üzletágban, ám úgy érezzük, hogy ha Európa nem vezeti be széles körben a biotechnológiát, ezzel az európai mezőgazdaság és az egész európai társadalom is fontos lehetőséget szalaszt el. Mi látjuk azt, hogy a biotechnológia nemcsak a gazdálkodóknak jó, hanem az egész társadalomnak is, mivel ez az egyik módszer a mezőgazdaság környezeti hatásainak csökkentésére. És úgy érezzük, hogy ez elmulasztott lehetőség. Ha Önök holnap a kukoricabogárnak ellenálló kukoricát termeszthetnek, csökkenthetik a magyar talajba jutó rovarirtószerek mennyiségét. Ez jó hír! Ha holnap Önöknek rendelkezésére áll a szárazságtűrő kukorica, amelynek termesztéséhez kevesebb vízre van szükség, azt hiszem, hogy ez jó, mert Önök vizet tudnak megtakarítani. Tehát úgy érezzük, hogy ez jó technológia, de megint csak a magyar gazdálkodókon és kormányokon múlik, hogy eldöntsék, bevezetik-e. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a szárazságtűrés kapcsolatot jelent Magyarország és Afrika között: elég érdekes, hogy a szárazságtűrő kukoricát Afrikában vizsgáljuk, nem Európában, mert elhatároztuk, hogy ingyen fogjuk adni Afrikában, ahol egyes országokban szívesen kipróbálják ezt a technológiát, hogy lássák, működik-e afrikai körülmények között. Még nem tudjuk, működni fog-e, de ezek az országok nagyon nyitottak az új lehetőségre és tudni akarják, hasznuk származhat-e belőle. Ezzel szemben Európában nem végezhetünk ilyen vizsgálatokat.
- Európában is egyre gyakoribb a több éves szárazság. Ez nagyon nagy probléma. Nem tudjuk, mi történik majd a következő húsz évben.
- Így van, és ne értsen félre: mi sosem állítottuk, hogy a Monsanto technológiája megoldja a szárazság problémáját, ám úgy érezzük, hogy hozzá tudunk járulni a sikeres gazdálkodáshoz. A mi megoldásunk egy plusz módszer, amely szárazság idején segíti a gazdálkodókat. Ráadásul egyes vidékeken, még ha három héten át elegendő eső esik is, mindösszesen még sincs elég csapadék, és a várható tíz tonnás termésből egy tonna is elveszhet. A szárazságtűrő fajta alkalmazásával ki lehet egyenlíteni a terméshozam ingadozásait. Lecsökkentené a változékonyságot.
- A Monsantónál milyen különbséget tesznek a zöldségnövények és a kukoricához hasonló szántóföldi haszonnövények között?
- Kutatási szempontból a vetőmagtermesztés lényegében genetika, bármilyen növényről legyen is szó, kukoricáról, szójáról, gyapotról, olajrepcéről, napraforgóról vagy zöldségnövényekről. Így az összes technológiai platform és eszköz, bioinformatika, molekuláris marker-segítette szelekció stb. valamennyi növény nemesítésére rendelkezésre áll és mindegyiknél működik. Ugyanazokkal az eszközökkel javítjuk a kukorica, mint a brokkoli, vagy bármilyen más növény tulajdonságait. Maga a javítandó tulajdonság növényenként más és más: lehet az íze, lehet a színe.
- Mi a véleménye a kialakult helyzetről? Miért tekintik a Monsantót a zöld biotechnológia sátánjának?
- Nem tudom. Ugyanolyanok vagyunk, mint Önök. A Monsantót kevés ember támadja; ugyanakkor sok millió ügyfelünk van, sok millió gazdálkodó, akik évről évre megveszik a technológiánkat és a vetőmagunkat. Ezért úgy érezzük, hogy a gazdálkodók nagyon meg vannak elégedve a technológiánkkal, és a mi számunkra az a legnagyobb öröm, hogy a gazdálkodók elégedettek és a következő évben is megveszik a technológiánkat, mert a családjuk és saját maguk számára is hasznot hoz. Számunkra ez világos jelzés. A többi inkább csak rémhír, és úgy gondolom, hogy nem tényeken alapul. Mi úgy érezzük, hogy az a technológia, amelyet a gazdálkodóknak kínálunk, előnyös. Utazzon csak el Burkina Fasóba magánemberként. Utazzon Burkinába, beszélgessen el a gazdálkodókkal, ők majd elmondják Önnek, hogyan segíti őket a mi technológiánk. Ez nem a Monsanto, nem állunk ott minden farmer mögött. Nem ismerjük a burkinai gazdálkodókat, de tudjuk, hogy a nekik átadott technológia segít rajtuk.
- Hány farmer alkalmazza ezt a technológiát?
- Az ISAAA (Mezőgazdasági Biotechnológiai Alkalmazások Nemzetközi Szolgálata - a szerk.) jelentéséből tudjuk, hogy a világon körülbelül tizenkét millió farmer alkalmaz biotechnológiát, és e tizenkét millió közül tízmillió a fejlődő világban él. Sok millió gazdálkodó használja a hagyományos vetőmagunkat is.
- Milyenek az üzleti eredményeik?
- Globális méretekben a Monsanto üzleti bevételének hatvan százaléka vetőmagból és a tulajdonságokból, negyven százaléka pedig a mezőgazdasági vegyszerekből származik.
- Még egy kérdés a már említett könyvvel kapcsolatban: maga a könyv nem is akkora probléma, mint az, hogy az emberek félreérthetik. Ön is így gondolja?
- Igen. Ezért akarunk nagyon nyíltak lenni, és arra bíztatjuk az embereket, hogy beszéljenek azokkal a magyarországi gazdálkodókkal, akik tőlünk vettek vetőmagot: zöldséget, kukoricát, olajrepcét, napraforgót. Afrikában is használják a hagyományos vetőmagjainkat - semmi GM -, vagy az általunk kifejlesztett tulajdonságokat helyi fajtákban alkalmazzák, mint Burkina Fasóban. És Latin-Amerikában is. Azt hiszem, ez a legjobb bizonyítvány, az emberek. A könyv abban az értelemben lehet káros, hogy az emberek nem fognak bennünk bízni. Egy ideig el tudjuk fogadni azt, hogy az emberek nem bíznak bennünk, de az embereknek ki kellene menniük a világba és úgy alkotni véleményt rólunk - az embereknek látniuk kellene a valóságot.
- Ön most megmutatta egy kicsit. Nagyon köszönöm.
Az interjút készítette: Tóth László Levente