A szentegyházi állapotokat, a rendkívüli mértéket öltött illegális fakitermelést nem kell különösebben bemutatni, lapunkban már több cikk jelent meg a téma kapcsán. Az is ismeretes, hogy az eddigi helyszíni ellenőrzések, razziák eredménye egyenlő volt a nullával, ha csak a különböző hatóságok irattárát gazdagító jegyzőkönyvet nem nevezzük eredménynek. Tulajdonképpen a szentegyházi birtokviszonyok körüli zűrzavar volt az oka annak, hogy a hatóságok tehetetlenek voltak a tolvajokkal szemben. A helyi összeesküvés-elméleteknek, miszerint a jól szervezett falopó klikk zsebében van több „nagykutya", jó táptalajt szolgáltatott a földterületek tulajdonjogai körüli összevisszaság. A valós helyzet ennél jóval egyszerűbb: Szentegyházán az államosítás előtt közbirtokossági tulajdonban voltak az erdők. Visszaszolgáltatáskor a legtöbb településtől eltérően úgy okoskodtak a helyi lakosok, hogy jobb lesz, ha mindenkinek visszamérik magántulajdonként az erdőrészét. Így közbirtokosság helyett létrejött először egy tulajdonosi szövetség, amelyből a tagok közötti konfliktusoknak köszönhetően kivált egy, majd még egy... Jelenleg a településen öt hivatalosan bejegyzett, önálló jogi személyiséggel rendelkező tulajdonosi szövetség létezik, valamint egy magáncég, amely számottevő erdős területet birtokol.
Ez talán még nem vezetett volna a mostani, anarchiaközeli állapotokhoz, ha a tulajdonosok tovább okoskodva nem döntöttek volna úgy, hogy a birtoklevelek szerint az egyes tulajdonosi szövetségeknek kijáró területeket fizikai valóságukban újraméretik maguk között. A magyarázat, amely alapján közösen elfogadtak közjegyző előtt egy protokollumot: mindenkinek jusson jobb és gyengébb erdőrész is. Az ötletet tett követte, a tulajdonosi szövetségek topográfiai mérésekkel foglalkozó magáncégeket fogadtak fel, amelyek végrehajtották az újramérést. A dolog szépséghibája, amely a káoszt okozta, az, hogy az egyes tulajdonosok teljesen más területeken „kaptak" erdőrészt, mint ahogy a birtoklevelekben nevesítve van.
Ez akadályozta a hatóságok hatékony fellépését a falopás megállításáért, hiszen hiába tett panaszt a tulajdonos, hogy állítólagos területéről eltűnt több szálfa, az erdészeti hatóság nem végezhette el a kárfelmérést, hiszen az illető nem tudta bizonyítani birtoklevéllel, hogy az érintett erdőrész valóban az ő tulajdona. Hiába meredeztek az égnek a friss csutakok, a hatóság illetékesei tehetetlenül tárták szét kezüket, a településen pedig elterjedt a „mindent szabad" mentalitás, látva, hogy a hivatalos szervek cselekvésképtelenek.
A helyzetet csak tetézte, hogy a szakfelügyeletet ellátó homoródi erdészet kivonult a szentegyházi részről, a helyzet zavarossága miatt nem vállalva tovább az erdők őrzését, a kitermelés lebonyolítását.
Pénteki ellenőrzésükön ugyanezekkel a gordiuszi csomókkal találták szemben magukat az ellenőrök Szentegyházán, ám most a szokásos jegyzőkönyvíráson kívül egy lehetséges megoldási módozatban is egyetértettek a jelen levő különböző hatóságok, valamit a helyi önkormányzat illetékesei. Ha az ötleteket gyakorlatba ültetik – márpedig az illetékesek határozottak ebben az ügyben –, rendeződik az áldatlan állapot, és Szentegyháza hamarosan nem lesz a fatolvajok paradicsoma. Sok helyi erdőtulajdonos szurkol nekik, hogy sikerrel járjanak, mielőtt az utolsó szál fát is le nem vágják erdeikből… Hompoth Loránd