2009. július 31. - Napjainkban egyre több a medvés hír, mert Székelyföld természeti eltartó képességéhez mérvést túlzottan elszaporodtak a medvék. A köztudatból a hivatalos közlésekkel ellentétben nem lehet „kilőni" vagy „kimérgezni" azokat a híreket, amelyek a Kárpátok Géniusza „medvenevelési" programjának következményeit vélik felfedezni a megszaporodott medvetámadásokban. A sepsiszentgyörgyi Kusztora Levente, „medveügyekben" jártas és bennfentes kutató a Debreceni Tudományegyetemen védte meg a Dombvidékek medvékkel című államvizsga-dolgozatát. Tekintettel a medvékkel kapcsolatos fokozott olvasói érdeklődésre, részleteket közlünk a fiatal kutató szakdolgozatából. (sylvester)
A barnamedve Európa legnagyobb ragadozója, az erdők királya, rajzfilmek, mesék kedvelt figurája, az erő megtestesítője! Egy 1952-es európai felmérés alapján Bulgária, Csehszlovákia, Finnország, Franciaország, Görögország, Jugoszlávia, Norvégia, Lengyelország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svédország területén összesen 4230 medve élt, amelyből 1000 példány Romániában. 1979-ben az összlétszám 10 140 volt, ebből Romániának 5700 medvéje volt, az állomány a 80-as évek végére 8000-re ugrott, ez a létszám már meghaladja a területek természetes vadeltartó képességének határát. Annyira el volt szaporodva a medveállomány, hogy Bukarest mellett 1978 őszén 100 méter tengerszint feletti magasságú erdős területen láttak medvét, 100 km-re a természetes élőhelyétől. Az akkori adatok szerint az összlétszám 93 százaléka hegyvidéken élt, csak 7 százaléka található dombvidéken. Dolgozatom fő témája a medvék élete olyan területeken, ahol a tengerszint feletti magasság nem haladja meg az 1000 métert, ott, ahol nincsenek nagy, egybefüggő fenyvesek, nincsenek sziklák és téli álomra alkalmas sziklahasadékok. Az uralkodó fafaj a bükk és tölgy, kis fenyvesek ékesítésében. A vizsgált terület Kovászna megye — Hargita megye után a legjobb medvés élőhely. Az 1995-ös adatok még mindig Hargita megyét tartják az első helyen 615 medvével, utána jön Kovászna megye 537 medvével és Maros megye 376 medvével. Eddig a legtöbb, medvével kapcsolatos vizsgálat, leírás helyszíneinél a legjellemzőbb élőhelyek meghaladják 1000 m tengerszint feletti magasságot.
Megemlítést érdemel az az ember, aki tetteivel nevét beírta a székelyföldi medvék történelmébe. Ő volt Szeley-Szabó László, becenevén Paci (1950—2005), aki a legtöbbet harcolt a romániai medvék védelméért és fennmaradásáért. Az AVES, Foundation for Wildlife & Nature Conservation in Romania alapítója, az Erdélyi Nimród főszerkesztője, nagyszerű természetfotós, író és vadászember, aki élete nagy részét a kárpáti barnamedve tanulmányozásával, védelmével töltötte. Szenvedélyesen küzdött Székelyföld természeti értékeinek fennmaradásáért. Szeley-Szabó László utolsó szakkönyvében, a Medvéskönyvben a Hargita megyei medvék tanulmányozásáról írt.
Pontos megfigyelések terepe a Görgényi-, Gyergyói-, Kelemen- és Csíki-havasok, a Hagymás-hegység és a Hargita-hegység. A Görgényi-havasok tengerszint feletti magassága 1200—1680 m között változik, a Kelemen-havasoké 2100 m-ig, a Hargita-hegység 1800 m-ig. Könyvéből idézem e területekre jellemző leírást: „Magasan kiálló sziklák, szakadékok, kőfolyások tarkítják a zöld növényzet takarta tájakat. Megtalálható itt az európai hegyvidékek teljes növényskálája, lépcsőzetesen elhelyezkedve. Az alacsonyabb, védettebb helyeken megterem a vadalma, vackor, vadcseresznye, galagonya, kökény, berkenye stb. A tölgyerdők sokszor bükkösökkel, gyertyánosokkal keverednek. A bükkösök a völgyekben a juharral, hegyi szillel, nyírrel vegyesen tarkítottak. A bükk a fenyővel feljut az alacsony havasokig, 1200 méterig. A fenyők közül a lucfenyő a leggyakoribb, 600—700 métertől 1800 méterig vegyes erdőkben, majd tiszta fenyőrengetegekben található."
Az általam tanulmányozott területek nagyon eltérő környezeti adottságokkal rendelkeznek. E területek tengerszint feletti magassága sehol nem haladja meg az 1000 métert. A fentiekben említett medvés élőhelyekhez viszonyítva ezek inkább „dombvidéknek" nevezhetőek.
A megmaradás magyarázata
A dolgozat széles körben foglalkozik a kárpáti barnamedvék életével, viselkedésformáinak sajátosságaival, a medve vadgazdálkodásával, valamint vadászatával. Dolgozatom írását megkönnyíti a nyolc év vadászat, amelynek több mint 300 medvetalálkozást köszönhetek. Eddigi vadászéveim alatt még nem lőttem medvét, de nem is vágytam annyira utána. Kezdő vadászként akkoriban érdeklődésemet annyira elvonta a többi vad és azok vadászata, hogy a medve kimaradt a lőni kívánt vadfajok közül. Mára, mikor csak ez hiányzik a trófeák közül, túl drága, még belföldi vadászok számára is. Remélem, hogy számomra is eljön az az alkalom, mikor elejthetek egy kapitális példányt. Azt a vadászt talán jobban érdekli, aki nincs hozzászokva a gyakori látványához, és nem gond neki pár ezer euró egy medvéért.
A medve rendkívül szép jószág. Már csak a megjelenése tekintélyt, tiszteletet követel, nem hiába ő az erdők királya. Valamikor őshonos vadfajként jelen volt Magyarország, Ausztria, Franciaország, területein, de kipusztításuk miatt mára csak emlékként él. Egy újságcikkben olvastam, hogy a Francia Alpokban 14 medve él, és akartak telepíteni még négyet, amit a polgárok tüntetéssel fogadtak: „Szeretjük a macit, de kitömve"! Ezekben az országokban az állattenyésztők és a vadászok kiirtották, mielőtt törvényt hoztak volna a védelmükre. Az ember amitől fél, azt nem szereti, és ahol nem hajlandó életterét megosztani ezzel a csodálatos állattal, ott hamarosan csak emlék marad. Lehet, hogy mi is Ceauşescunak és a kommunizmusnak köszönhetjük medvéink nagy egyedszámát, mivel akkoriban csak ő meg az emberei vadászhattak medvére. Hazánkban hiába voltak hatalmas vadkárok, a medvét nem lehetett bántani, ezzel szemben a nyugati országokban túl nagy hangsúlyt fektettek ennek elkerülésére, így megtizedelve a medvepopulációk számát. A siketfajddal közös élőhelyen megtalálható medvével szemben a fajd fenn tudott maradni mind Franciaország, mind Ausztria területein is.
A tanulmányozott terület
Megfigyeléseimet egy 23 042 hektáros, szinte egybefüggő erdőrészen folytattam, mely földrajzilag a Baróti-hegységhez tartozik, és hat vadásztársaság területe. A legjobb vadászterület a sepsibükszádi, amely 9364 hektár, és ebből 3876 hektár erdővel borított. Utána Dobrica-Zalán 10 420, Ajta 12 000, Bölön 9870, Sugás 8314 és Előpatak 7556 hektárral. A sepsibükszádi vadászterület talán azért a legjobb, mert (nyugaton) a Baróti-hegység, (északon) a Hargita-hegység és (keleten) a Bodoki-hegység találkozásainál terül el. A hegyek találkozása jó vándorlási és tömörülési csomópont. Az előpataki viszont azért a leggyengébb, mert csak 2395 hektár erdőfelülettel rendelkezik. Megfigyeléseim nagy része a bölöni területhez kötődik. Három éve járom ezt a vadászterületet úgy is, mint vadász, s úgy is, mint természetbarát. Mindegyik területnek megvan a saját stabil medveállománya. Ezenkívül vannak olyan területek, ahol 70—80 medve is összeverődik egy 500—2000 hektáros erdőtömbbe.
Románia legjobb medvés élőhelyeinek fő jellemzői a nagy fenyőrengetegek, sziklák, 1000 métert meghaladó tengerszint feletti magasságok. Ion Micu A hargitai barnamedve című könyvében a Beszterce-Naszód megyei Fekete-dombot tartja az ország legismertebb medvetömörülése helyszínének. Szerinte ezt a bő táplálékkínálatnak és a Kelemen-havasok (2100 m) közelségének köszönhetjük. A rekordév 1969 volt, amikor 136 medve tartózkodott a területen. Az általam legtöbbet figyelt területen, Bölönben is volt példa 60 medvére, melyek egy 500 hektáros erdőtömbben tartózkodtak, itt töltve a telet, és nem a havasokban. A hibernálásra alkalmas helyet itt a medvék átlagban 600 m tengerszint feletti magasságtól 1000 méter tengerszint feletti magasságig választják. Ezek a területek általában bővelkednek táplálékban. Ősszel bő termést nyújtanak a bükkösök, tölgyesek. Nyáron a nagy mezőgazdasági kultúrák, zab, borsó, kukorica, lucernafélék. Ezek teszik ki mifelénk a medve táplálékának 80 százalékát. Kusztora Endre, Háromszék