A kárpátaljai erőgazdálkodás fejlesztéséről szól a FORZA név alatt futó ukrán-svájci közös projekt, melyet 2004-től próbálnak megvalósítani vidékünkön.
Ennek a tervnek alaposabb megismertetésére, a törvények adta lehetőségek jobb kihasználása érdekében szerveztek konferenciát, kerekasztal-beszélgetést az elmúlt héten Beregszászon a járás erdőmérnökeinek és polgármestereinek részvételével. Leszja Lojko, a fent említett cég ukrajnai képviseletének menedzsere köszöntőjében az erdő, mint nemzeti vagyon megóvására, értékelésére és az ésszerű erdőgazdálkodás fontosságára hívta fel a figyelmet. Sin József, a Beregszászi Járási Adminisztráció elnökhelyettese beszédében kiemelte: a járás híres szőlő- és bortermelő vidék, emellett erdőben is gazdag. A turizmus fejlesztése – mely Kárpátalján az egyik húzó ágazat – szempontjából mindkét lehetőséget jobban ki kell használni. Adottságainknak megfelelően a természetjárásra, a halászatra és vadászatra, a borkóstolásra, sajátos gasztronómiánk megismertetésére kell az itteni turizmust építeni.
Rekovec Mikola, az ukrajnai állami erdőgazdálkodás kitermelő-technológiai osztályának (Ukrderzsliszprojekt) vezetője ezúttal azokat a nemzetközi szerződéseket, normatív dokumentumokat ismertette, melyek az erdőgazdálkodással, illetve a természetvédelemmel kapcsolatosak. Az előadó hangsúlyozta: a Kárpátok, az itt található erdő – nemzeti kincs, amit meg kell óvni, át kell adni az utódoknak, hisz az erdő nem csupán pihenésre, kirándulásra nyújt lehetőséget, de az emberek ezreinek a megélhetését is biztosítja. Mindamellett elsősorban az ökológiai védelmet, illetve turizmus fejlesztését kell szem előtt tartani.
Az előadásban szó esett arról is, hogy Ukrajnában az erdők fele állami, másik nagy része meg kommunális tulajdonban van. De az erdőgazdálkodási törvény (kódex) értelmében 5 hektárig magántulajdonban is lehet erdő. A felszólalók szerint erre még kevés a példa, jobban meg kell ismerkedni az említett kódexszel, hogy ki is használhassuk ezt a lehetőséget.
Az erdők minőségi bizonylata (szertifikátja) mihamarabbi elkészítésének lényegére hívta fel a figyelmet Orosz Igor, a Kárpátaljai Megyei Erdőgazdálkodási Főosztály vezetője, aki azt az illegális fakitermelés sorompójának is nevezte, hisz, mint mondta, 2010 után a szertifikáttal nem rendelkező erdőgazdaságok például nem exportálhatnak faárut. Az előadó egyebek mellett az erdőkben „tárolt” szemét és fahulladék elszállításának és feldolgozásának fontosságára is figyelmeztetett. Lakatos Mihajlo, a Beregszászi Erdőgazdaság igazgatója a járásban 1995 óta kialakult helyzettel ismertette meg a résztvevőket. A polgármesterek kérdéseire válaszolva az előadó elmondta, hogy az lenne a legoptimálisabb, ha a település határában lévő erdő az adott önkormányzat, vagy legalábbis a járási erdőgazdaság tulajdonába kerülne. Így nem kellene például a rafajnaújfaluiaknak – akik erdők között élnek – Beregújfaluból szállítani a tűzifát.
Miközben állandóan arról panaszkodunk, hogy vidékünkön sok a tarvágás, hogy lassan kivágják a Kárpátokat, ezzel fokozva az erózió veszélyét, és ennek köszönhetőek a gyakori árvizek is, addig Rekovec Mikola azt kérte számon az itteni erdőmérnököktől, hogy miért olyan kevés a fakitermelés! (Hát erről azért sokaknak más a véleménye!)
Derbálj Jurij, a FORZA ukrán-svájci vállalat koordinátora nyugati példákon illusztrálta, miként lehet ésszerűbben gazdálkodni, hogyan lehet a fokozatosság elvét betartva fakitermelni és erdőt telepíteni, megóvni és gazdagítani a vadon élő állatok életterét, növelni az erdők turisztikai jelentőségét. Kovács Erzsébet