Az utcán már a legelső napon rengeteg civil szervezet, környezetvédő, érdeklődő és sajtós várta a konferenciára érkező képviselőket. A rendőrök folyamatos jelenléte a város minden pontján jellemző volt, az esetleges zavargások megelőzése érdekében. A Greenpeace aktivistái számos rendezvényt szerveztek, kiemelkedő jelentőséggel bírt a Hülyeség kora című film levetítése (The Age of Stupid), mely a 2050-es év helyzetéről szóló vízió.
A Bella Center falain belül, mely a dán főváros legnagyobb befogadóképességgel rendelkező konferenciaközpontja, a csúcstalálkozó első napján ünnepélyes és meghitt hangulat lett urrá. A ceremónia kezdetén egy kisfilm levetítésére került sor, majd trombita és hárfaszó kíséretében bevonult a dán női kórus. A nyitó ünnepség lezárulta után Rasmussen dán kormányfő és Connie Hegeraald beszéde következett, akik felhívták a figyelmet a mielőbbi döntés szükségességére, valamint arra, hogy a feladatot, mely megoldásra vár, közös akarattal lehet csak megoldani. A hétfői felszólalók között kiemelhető Yvo de Boer, Koko Warner német szakértő (aki megalkotta a 2°C-os hőmérsékleti határt), valamint Pershing, az USA klímaügyi küldöttje. A meghitt nap rendezvényei után másnap megkezdődtek a konkrét tárgyalások.
Az ijesztő valóság
A keddi napon került sor a klímahelyzettel kapcsolatos szakértői jelentések feltárására. A Meteorológiai Világszervezet jelentése alapján a 2009-es év volt a legmelegebb a mérések óta, valamint az 1970-es évektől folytatódó felmelegedés egyértelműen az üvegházhatású gázoknak köszönhető.
A Risk Index alapján, melyet német kutatók alkottak meg, az 1990-es évek óta 11.000 környezeti csapásnak köszönhetően 600.000 ember halt meg. A legveszélyeztetetteb országoknak minősül többek között Indonézia, India, a Fülöp-szigetek, az USA, Spanyolország és Olaszország is.
A keddi napon, talán a fent említett sokkoló adatok hatására számos pozitív ajánlat került az asztalra. A francia külügyminiszter Bernard Kouchner biztosította a fejlődő országokat pénzügyi és technológiai segítség nyújtásról. Valamint javasolta egy új adó kivetését a támogatások biztosítására, melynek mértékét a pénzügyi tranzakciók 0,005%-ában határozta meg.
Gordon Brown brit miniszterelnök az Európai Uniót felszólította a 20%-os kibocsátáscsökkentési keret 30%-ra való megemelésére. Dánia, Svédország, Finnország, Spanyolország csatlakozott az emelt érték tartásához. Németország tette a hét legnagyvonalúbb ajánlatát 40%-os kibocsátáscsökkentéssel, azonban kérdéses a felajánlás gyakorlati fenntarthatósága.
A vörös vonal
A számos nagylelkű ajánlat mellett azonban már a csúcs második napján körvonalazódni kezdtek azok a határok, melyek mentén kialakultak a konfliktusok. Kialakult két tábor, a fejlett és fejletlen országoké.
A fejlettek legnagyobb képviselője az USA, elnyerte a jelenlévők szimpátiáját azzal, hogy Obama is részt vesz a tárgyalások utolsó napjain. Azonban már kevesebb sikert aratott felajánlásával, miszerint az 1990-es évekhez képest 3%-os kibocsátáscsökkentést vállalna (2005-höz képest 17%). Emellett hozzáfűzte, ez az ajánlata is csak akkor érvényes, ha a fejlődő országok is kiveszik részüket a feladatokból.
Kína, talán válaszolva az USA felhívására, ezzel teljesen ellentétes állást foglalt. Szerinte a fejlett országok felelősek a jelenlegi állapotokért, így nekik kell segíteniük a károsult fejlődő országokon.
Egy másik frontvonal is kialakult a nap folyamán Oroszország és az arab térségek vezetésével, akik a világ legnagyobb nyersanyag kitermelői és értékesítői, így nem biztos, hogy érdekükben áll a kibocsátáscsökkentésekkel kapcsolatos tervek megvalósítása.
A konfliktusokkal tűzdelt keddi napot azonban egy sokkal pozitívabb szerda követte.
A legaktívabb szereplőként fellépő Tuvalu nagyratörő ajánlattal állt elő. A hőmérsékletemelkedést 1,5°C-ban maximalizálná, az üvegházhatású gázok koncentrációját pedig 450 ppm-ről 350 ppm-re csökkentené. A fejlett országok természetesen nem fogadták túl nagy lelkesedéssel a rájuk nehezedő újabb terheket.
Tuvalu bejelentésére egy rögtönzött lelkes demonstráció kerekedett a szabályoknak ellentmondva-jelentette a helyszínről Bozsó Brigitta, az Energia Klub kollégája a Kitekintőnek.
A kis szigetország kezdeményezőkészsége mellett reményt adott Lisa Jackson bejelentése, miszerint az Egyesült Államok az ember egészségére veszélyesnek nyilvánította az üvegházhatású gázokat, így ha a Kongresszus nem is egyezne bele a készülő környezetvédelmi tervekbe, jogi szabályozással akkor is lehetőség nyílt a kormány általi intézkedésre.
Emellett a nap folyamán Dánia letette az első konkrét összeget, 0,16 milliárd eurót, melyet a fejlődő országok megsegítésére ajánlott fel a 2010-12-es évre.
Elég tízmilliárd dollár?
A csütörtöki napot erős kettősség jellemezte. Amíg a Bella Center előtt gyülekező érdeklődők különböző programokon vettek részt az Emberi Jogok Napjának alkalmából, melynek részeként vetítésre került Obama Nobel-béke díj átadási ceremóniája, addig a konferenciaközponton belül nagy összetűzésekre került sor.
A Reuters jelentése szerint nagy felháborodást keltett a fejlődő államok körében az a 10 milliárd dolláros felajánlás, melyet a fejlett országok tettek megsegítésük érdekében.
Az egyik kínai delegált véleménye szerint ez az összeg "fejenként két dollárt jelent a gazdag államok lakosaitól, ennyi pénzért pedig egy csésze kávét sem adnak itt a konferencián".
Soros György magyar származású amerikai üzletember szerint is kevés ez az összeg ahhoz, hogy megoldásra kerüljenek a fennálló kihívások. Ő a Nemzetközi Valutaalap (IMF) átcsoportosításában látja a lehetőséget, melyből 100 milliárd dollár kerülhetne átmozgatásra.
A konfliktus mellett már üdítő hírként hatott, hogy Medvegyev orosz elnök is ígéretet tett a konferencián való megjelenésre, melyet a Kreml adott hírül.
A fárasztó nap után a Climate Action Network rendezésében került sor egy "játékra", mely nagy érdeklődést váltott ki-számolt be Bozsó Brigitta. A rendezvényen kiosztásra került a Fossil of the Day cím ( A nap kövülete), melyet az az ország kapott meg, aki a legjobban hátráltatta az aznapi tárgyalásokat. A Ray of the Day (A nap Reménysége) címet természetesen Tuvalu nyerte.
Számháború
Az első napokban sokan kritizálták, hogy egy ország sem áll elő konkrét összeggel sem a kibocsátáscsökkentést, sem a gyorssegélyprogramot illetően. A pénteki napra végre az összes ország nyilvánossá tette javaslatát. Az Európai Unió összesen hét milliárd eurót és 30%-os csökkentést vállalt el. A hét milliárd 20%-át Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság állja, Svédország 765 millió eurót, Magyarország 600 millió eurót tett be a közösbe. Nikola Sarkozy francia elnök értékelése alapján ezzel az összeggel az unió "képviseli a vezető szerepet Koppenhágában". A miniszterelnök viszont tisztában van azzal, hogy az Európai Unió szegényebb tagországaitól nagyobb áldozat lesz ez az összeg, hiszen ők is szenvednek hiteleiktől és államadósságuktól.
Yvo de Boer szerint az EU ajánlata ösztönző jellegű a tárgyalásokra. Emellett hangsúlyozta, hogy amíg egy másik egyezmény nem lép életbe, mindenképpen a Kiotói Protokoll alapján meghatározott szabályokhoz kell az országoknak tartaniuk magukat. A Kiotói Jegyzőkönyv is nyolc évig tartott (1997-2005), míg hatályba lépett.
A japán miniszterelnök, Yukio Kunio is 25%-os csökkentést vállalt. A Reuters jelentése szerint Sakihito Ozawa környezetvédelmi miniszter viszont kijelentette, ezt az ajánlatot csak akkor tartják meg, ha Kína és az USA is betartja saját kötelezettségeit .
Az ENSZ egy eddig elhanyagolt terület problémáira is kitért a pénteki napon. 25 millió dolláros támogatási ajánlatot tettek a tárgyalók a trópusi erdők megmentésére, mely több mint tíz országnak jelent komoly problémát. A fák felszívják az üvegházhatást okozó gázokat. Az American Electric Power Co. szerint az erdőmegőrzés olcsóbb, mint a szén-dioxid elkülönítése és tárolása. A vállalat állásfoglalása azért is nagyon fontos, mert a zöldek célja, hogy a cégekkel közös összefogásban alakítsanak ki egy új környezetvédelmi magatartásformát.
A nap határozott lépései járultak hozzá, hogy szombaton már megszülethetett a szerződés egy kezdetleges formája.
Egyről a kettőre
Bozsó Brigitta beszámolója alapján a hatodik napra sikerült két ad hoc munkacsoportnak (AWG-LCA és AWG-KP) az előző napi eredményeknek köszönhetően egy szövegtervezetet megalkotni, melyben a kérdéses pontokat még szöveges zárójellel jelezték. A tervezet 27 oldalas. Az első pontban a hőmérséklet emelkedést 1,5 és 2°C-ban határozták meg. A második részben a 2050-re kitűzött kibocsátáscsökkentési javaslatok kaptak helyet. A fejlett országok kötelezettségeit 75-80%-ban, 80-95%-ban és 95-nél magasabb mértékben határozták meg. A 2020-ra vonatkozó határokat 30, 40 és 50%-os esetleges válalás jellemezte. A kezdetleges ajánlásokat az Egyesült Államokon kívül nem érte rossz fogadtatás.
EU=példamutatás?
Ezen a napon érkezett meg Brüsszelből az unió végleges ajánlata. A dokumentumban nem került kikötésre, hogy itt Koppenhágában fenntartanák, egy jogilag kötelező érvényű megállapodás létrejöttét. Gyors támogatásként továbbra is a hét milliárdos összeget és a 30%-os kibocsátáscsökkentési tervezetet jelölte meg az integráció, feltéve, hogy a többi ország is hasonlóan nagyvonalú magatartást mutat. Viszont nincs kitérés az erdőgazdálkodás és földhasználat kérdését illetően, valamint a fennmaradó kvótákkal kapcsolatos uniós elképzelések sincsenek tisztázva.
Di-Aping a G-77 vezetője véleményezte az unió által tett végleges javaslatot: "úgy vélem az alapok nem csak jelentéktelenek, de bizalmatlanságot szülnek az európai vezetők éghajlatváltozási szándékait illetően".
A fejlődő országok ennél sokkal nagyobb volumenű felajánlásokra számítottak.
Afrika 400 milliárd dollárt kért a fejlett országoktól a 2010-12-es időszakra, az ENSZ becslései alapján azonban ez elfogadhatatlan. India, sok fejlődő országgal ellentétben hajlandó a kibocsátáscsökkentésre, azonban fenntartásokkal kezeli a nemzetközi ellenőrzés szükségességét (a fejlett országok egy évig szeretnék ellenőrizni a fejlődőt országok környezetvédelmi intézkedéseit).
India mellett Mexikó tett meglepő ajánlatot. Két év múlva elkezdené csökkenteni szén-dioxid kibocsátását évi 50 millió tonnával, méghozzá saját forrásokból és saját eszközökkel, ha később részesülhet a technológiai és pénzügyi támogatásokból.
A fenti eseményeket tekintve az elmúlt napokat a folyamatosan egymásnak feszülő érdekek harca jellemezte. Kompromisszumkész javaslatok hiányában a következő hét sem lehet sokkal eredményesebb. Kemény alkudozások kezdődnek, hiszen pár nap van vissza az állam- és kormányfők megérkezéséig, akik elé már konkrétabb javaslatokat kell lefektetni. Matus Dóra