Felelősségre vonásukhoz az "agyonreklámozott" új erdőtörvény sem mindig nyújt érdemi segítséget.
Decemberben és januárban több mint félmillió forint értékű fának kélt lába a Hajdú-Bihar megyei Bánk erdeiből. Az "élelmesebb" bűnözők szenteste sem pihentek, a szakadó eső ellenére akkor körülbelül hatvanezer forintnyi akác veszett oda.
A Debrecen határában portyázó fatolvajok évi több millió forintos kárt okoznak a háromszázkilencven hektáros területet gondozó Vénházi Erdőbirtokosságnak. A kedvezőtlen adottságú erdői miatt amúgy is gyenge lábakon álló társulás képtelen megóvni a területet. Míg az erdőbirtokosság emberei a húsz-harminc kilométeren húzódó erdő egyik végében "járőröznek", a jól szervezett - az erdőbirtokosság szerint helyi családokból álló - tolvajhorda a másik oldalon kezdi "nyiszálni" a fákat. "Bár az új erdőtörvény szigorúan tiltja, hogy favágásra alkalmas eszközöket vigyenek az erdőkbe a látogatók, ennek ellenőrzésére a gyakorlatban nincs lehetőségünk. Nincs jogom benézni a fatolvajok csomagtartójába, a rendőröknek pedig nincs idejük arra, hogy rendszeresen végigjárják az erdőt. A polgárőrök segítségére sem igen számíthatunk, hiszen ők is helyi lakosok; nem fognak egymás ellen feljelentést tenni" - vázolja a kilátástalan helyzetet Bot István, a Vénházi Erdőbirtokosság elnöke. A terület védelmét így a társaság öt elnökségi tagjának, valamint az elnöknek kell megoldania. Ők szabadidejükben, saját költségükön, általában éjjelenként járják az erdőt, próbálva elűzni a rendszeresen visszajáró, többnyire megrendelésre "dolgozó" bűnözőket. Az erdőbirtokosság munkatársainak életét a tolvajok mellett néhány helyi gazda is keseríti, akik az öregebb erdők mellett a frissen ültetett akáccsemeték közé is behajtják állataikat.
Tavaly decemberben és idén januárban összesen félmillió forint értékű fa tűnt el Boték erdejéből. December 24-én körülbelül hatvanezer forintnyi akácnak kélt lába, január negyedikén pedig egy egész erdőrészt "pucoltak ki" a bűnözők. Az elnök becslése szerint a januárban okozott kár körülbelül százötven-kétszázezer forint, a kiirtott akácfák eszmei értéke azonban ennél is magasabb. "Viszonylag fiatal, tizenöt-húsz éves fákat vágtak ki az elkövetők, melyek kiirtása csupán tíz év múlva, jelentős értéknövekedés után lett volna esedékes" - magyarázza a szakember.
Bot István a rendőrség hozzáállásával sem elégedett. Mint mondja, a helyszínelő rendőrök korrektek voltak, azóta azonban egyáltalán nem halad az ügy. "Bár az erdészünk megállapította a kárértéket, s erről szakvéleményt is készített, ezt még senki sem kérte tőlem. Az előző lopás óta egy, a december végi eset óta pedig csaknem három hét telt el, a rendőrség azonban még arra sem volt képes, hogy átvegye az erdész szakvéleményét, és tőlem, mint a társaság elnökétől feljelentést kérjen" - háborog Bot. Mint mondja, gyakorlatilag nem folyik nyomozás, így pedig igen kevés az esély arra, hogy a bűnözők - akiknek kiléte egyébként az erdőbirtokossága munkatársai előtt nyilvánvaló - rendőrkézre jussanak. Ha pedig a tolvajokat tetten is érik, elhúzódó tárgyalás és pár tízezer forintos büntetés után tovább folytatják tevékenységüket.
Bár a nem megfelelő adottságú talajjal, faállománnyal rendelkező erdőbirtokosság nagyobb állami segítséget remélt az új erdőtörvénytől, az új szabály végül nem hozott érdemi segítséget; a társaság csupán csekély összegű (de minimis) támogatást kaphat. A Vénházi Erdőbirtokosság uniós forrásokra sem igen számíthat. Egy nemrégiben megjelent kiírás alapján csak nemes fák ültetésére és kitermelésére adható szubvenció, ezek a növények azonban a bánki erdő talaján nem maradnak meg. Őri Kata
Nem terem haszon a silány talajon
A Vénházi Erdőbirtokosság tagjai kárpótlási jegyükből, "látatlanban" licitáltak a Bánk térségében fekvő erdőre. Mivel nem lehetett tudni, hogy pontosan hol helyezkedik el az eladásra kínált erdő, a vevők a terület állapotával, az ott található fák minőségével sem voltak tisztában. Csak később derült ki, hogy a térség homokos, rossz minőségű talaján szinte csak silány, girbegurba erdei fenyő nő, ami igen olcsón, többnyire tűzifának vagy pozdorjának értékesíthető. "Mivel erdőbirtokosságunknak semmiféle eszköze sincs a kitermeléshez, lábon kell túladnunk a fákon. Az erdeifenyő köbméterét így ötezer-kétszáz forintért tudjuk értékesíteni, ami még az újratelepítés költségeit (tuskózás, szántás, facsemeték ára) sem fedezi" - fogalmazott az elnök. A társaság így egyáltalán nem termel nyereséget, osztalékot hat éve nem tudott fizetni tulajdonosainak.
Példák az eredményes gazdálkodásra
A Vénházi Erdőbirtokosság elnöke kiutat keresve több, nyereségesen működő erdőbirtokosságot is felkeresett az utóbbi időben. Az egyik társaság még az erdők licitálásakor alapozta meg jövőjét. "Az alapító nemes fákból álló, rendezett erdőket vásárolt, és kizárólag értékes területtel rendelkező tulajdonosokat vont be az erdőbirtokossági társulásba. Tervszerűen gazdálkodott, és a fákból még a visszaültetést követően is jelentős haszonra tett szert, így a társaság szinte minden évben tudott osztalékot fizetni" - számol be tapasztalatairól Bot. Mint mondja, olyan társasággal is találkozott, amelynek elnöke - miután a gondozott területen található nemes fák nagyobb részét kitermelték - ebben az évben már nem tud osztalékot fizetni, így felszámolási eljárás kezdeményezésére készül.