Magyarországról nemrég pusztult ki a lepkefaj. A megbeszélésen német, cseh, szlovák, horvát, szlovén és magyar küldöttségek vettek részt és egy egész napon keresztül tárgyalták a narancslepke helyzetét és megőrzésének lehetőségeit az EU-ban. Igazgatóságunk részéről dr. Szentirmai István vett részt a megbeszélésen, valamint Mesterházy Attila (Nyugat-Magyarországi Egyetem), Sáfián Szabolcs (Természeti Örökségünk Alapítvány) és Varga Ildikó (KvVM) képviselte hazánkat.
A narancslepke Európa egyik legveszélyeztetettebb nappali lepkéje, amelynek állomány az utóbbi 3-4 évtizedben drasztikus csökkenésen ment keresztül. Mára kipusztult Németországból, Ausztriából, Csehországból, Szlovéniából, Magyarországról, Horvátországból, Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából és Bulgáriából. Magyarországon az utolsó példányokat 2005-ben az Őrségi Nemzeti Parkban látták. Szlovákiában egy elszigetelt kis populációja maradt fenn, de népesebb populációi vannak még Lengyelországban, Romániában és Fehéroroszországban. Ukrán, orosz és kazah állományainak mérete ismeretlen. Sajnálatos módon a lengyel és román állományok is csökkenő tendenciát mutatnak.
A találkozón résztvevő szakértők az összegyűjtött információk alapján összegezték a narancslepkét veszélyeztető legfőbb tényezőket. Ezek alapján a fajt leginkább a gyepgazdálkodás hanyatlása, a gyepek beerdősülése vagy felszántása miatt bekövetkező élőhelyvesztés veszélyezteti. A legtöbb helyen szintén élőhelyvesztést okozott az erdei legeltetés megszűnése és az erdőgazdálkodás átalakulása, amelyek együttesen a narancslepke élőhelyét jelentő nyílt erdők eltűnését eredményezték. Ezekkel együtt a visszaszorulás egy másik fontos oka a tájhasználat átalakulása és így a táj homogenizálódása, az élőhelyek sokféleségének csökkenése. Mindezek a folyamatok azt is eredményezték, hogy a faj számára még megmaradt alkalmas élőhelyfoltok egymástól elszigetelődtek.
Az akciótervnek tehát ezekre a veszélyekre kell reagálnia és konkrét beavatkozásokat megfogalmazni. Ezeken belül elsőbbséget élvez a jelenleg meglévő szlovák, lengyel és román populációk stabilizálása. Itt az élőhelyek kedvezőtlen változásának megállítását, ill. ezen folyamatok visszájára fordítását kell elérni. Ehhez a gyepgazdálkodás és elsősorban a legeltetés támogatására van szükség agrár-környezetvédelmi programokon keresztül. A következő lépésben a meglévő populációk körül kell az alkalmas élőhelyeket bővíteni, hogy ezzel lehetővé váljon a populációk terjeszkedése. Végül a már alkalmatlanná vált élőhelyek rehabilitációját kell elvégezni és elősegíteni a faj oda való betelepülését.
Az Őrségi Nemzeti Parkban is az élőhelyek helyreállítására van lehetőség. Korábban itt a narancslepke a nyílt erdőszegélyekben, legelőerdőkben, legelőkön és parlagterületeken élt. Itt tenyészett ugyanis a hernyóinak egyetlen tápnövénye, a gombos törpezanót. A fenti élőhelyek jelentős részben teljesen eltűntek, illetve összezsugorodtak és elszigetelődtek egymástól. Helyüket elsősorban erdők foglalták el, amik ezelőtt 100 évvel még csak a harmadát, mára azonban több, mint kétharmadát fedik a nemzeti parknak. A beerdősült domboldalak legelőkké alakításával és folyamatos legeltetésével lehet újra létrehozni a narancslepke számára alkalmas élőhelyeket. Szentirmai István