Az ENSZ közben egy tudományos vizsgálatra hivatkozva kijelentette, hogy az egyes államok önkéntes vállalásai az emisszió-csökkentés terén sem lesznek elegendők az éghajlatváltozás megállításához. Nézzük meg, pontosan mit vállaltak a világ országai? Itt is megfigyelhető a diplomáciában használt eufemisztikus, tompító nyelvezet: sokan megpróbálják elkendőzni, hogy valójában alig vállaltak valamit.
Az alábbi vállalásokat a koppenhágai egyezmény értelmében 2010. január 31-ig nyújtották be az államok az ENSZ klímaügyi titkárságához. Az összes kibocsátás-csökkentési adat 2020-ig terjedő időszakra szól és mindegyik százalékos érték az 1990-es bázisévhez képest érvényes. Ahol eltér, ott külön jelezzük az időtartamot és/vagy a bázisévet.
A fejlett világ nagy kibocsátói
Amerikai Egyesült Államok: 17 % 2005-höz képest, illetve 4 % 1990-hez képest.
Japán: 25 %
Európai Unió (27 tagállam): 20 %, de 30 % is lehet, ha az Unión kívüli országok is vállalják ezt.
Oroszország: 15-25 %
Kanada: 17 % 2005-höz képest (az USA-éval megegyező vállalás).
Ausztrália: 5 % a 2000-es bázisévhez képest, illetve 25 % ha szigorúbb nemzetközi egyezményt sikerül kiharcolni. (A két lehetőség tehát 3 %-tól 23 %-ig terjed 1990-hez képest).
Mit ígér a koppenhágai egyezmény?
2050-re 2 Celsius fokban maximálja az ipari forradalom előtti időkhöz képest lehetséges felmelegedést, de nem nyújt időbeosztást a mérgesházgáz-kibocsátás csökkentésének ütemezésére, hogy elérjék ezt a célt.
Az egyezség tartalma jogilag nem kötelező érvényű
100 milliárd dolláros klíma-segélyalap a fejlődő országoknak 2020-tól
Megközelítőleg 194 ország támogatja a megállapodást
Fejlődő országok, mint nagy kibocsátók
Kína: 40-45 %-kal csökkenti a kibocsátó-egységekre jutó üvegházgáz-emissziót a 2005-ös bázisévhez. Ez a blikfangos megfogalmazás annyit tesz: az ország emissziója továbbra is nőni fog, de nem olyan tempóban, mint a gazdasági fejlődése.
India: a GDP-hez kapcsolt emisszió 20-25 %-os csökkentése 2005-höz képest.
Brazília: 36,1-38,9 % a "megszokott szinthez képest", s e program része az erdőirtás csökkentése, az energiahatékonyság elterjesztése, a vízenergia használata.
Dél-Afrikai Köztársaság: Ha a megfelelő nemzetközi segélyeket megkapja az ország, 2020-25-ben érné el emissziója a csúcsot, ezt egy évtizedig tartaná, majd 2035-től kezdve csökkenne.
Mexikó: 30 % a "megszokott szinthez képest". A 2009-2012-es klímaváltozási program pedig 51 millió tonnányi széndioxid-kibocsátást számol fel.
Indonézia: 26 % 2020-ra, továbbá visszafogja az erdőirtást, fenntarthatóvá teszi a tőzeg-kezelést (értsd: elégetését).
Dél-Korea: 30 % "a megszokott szinthez képest".
Egyéb országok
Belorusz Köztársaság: 5-10 %, az emissziókereskedelemtől és új zöld technológiáktól függően
Horvátország: 5 %
Izland: 30 % (az EU céljaival egyetértésben)
Kazahsztán: 15 %
Lichtenstein: 20 %, illetve 30 %, ha mások is hajlandóak erre
Norvégia: 30 %, illetve 40 %, ha szigorúbb megállapodás jön létre nemzetközileg
Monaco: 30 %, 2050-re pedig karbonsemleges kíván lenni
Új-Zéland: 10-20 %
Kis kibocsátók
Érdemes megfigyelni, hogy a légszennyezésben nem éppen élen járó országok saját természeti viszonyaiktól függően milyen zöld stratégiákat szabtak meg a maguk számára. Tanulságos a programok változatossága.
Benin: Tömegközlekedést fejleszt Cotonou-val együttműködésben, rendezi erdőit, a nagyvárosok szennyvizéből metánt von ki (energia-előállítás céljára)
Bhután: Eleve több CO2-t szív fel növényzetével, mint amennyit kibocsát. Ezt fenn kívánja tartani.
Botswana: A szénről földgázra tér át. Nukleáris energiával, megújuló energiaforrásokkal, biomasszával, karbon-megkötéssel mérsékli kibocsátását.
Costa-Rica: Igyekszik karbonsemlegessé válni, ennek jegyében az iparágak kibocsátását például faültetéssel balanszírozzák.
Elefántcsont-part: Megújuló energiákra vált, javítja erdőgazdálkodását, ellenőrzi farmjai kibocsátását.
Etiópia: Több vízenergiát vesz igénybe, szélkerék-telepeket épít, geotermális energiákat használ, bioüzemanyagot vesz igénybe és új erdőket telepít.
Gabon: Növeli erdői kiterjedését, környezetkímélő energiákra támaszkodik.
Ghána: Az áramelőállításban az olajról áttér a földgázra, több vízerőművet létesít, 2020-ra 10-20 %-ra növeli a megújuló energiák arányát.
Grúzia: Alacsony karbon-szintű gazdaságot épít, hogy biztosítsa a biztonságos növekedést.
Izrael: 20 %-os kibocsátás-csökkentés a "megszokott szinthez képest". 10 %-ra növeli a megújuló energiaforrások arányát az áramellátásban.
Jordánia: Megújuló energiákra vált, modernizálja vasúthálózatát, kikötőit és autóútjait. Hadseregének infrastruktúrája is energiahatékony lesz.
Örményország: Növeli a megújuló energiák részarányát, modernizálja erőműveit, helyreállítja erdőit.
Kongó: Fejleszti agráriumát és erdőgazdálkodását, csökkenti az autók számát a városokban.
Macedónia: Javítja az energiahatékonyságot, növeli a megújuló energiaforrások arányát, hogy az kompatibilis legyen az EU idevágó szabályozásaival.
Madagaszkár: Nagyvárosaiban áttér a vízenergiára, programot indít az újraerdősítésre, fejleszti közelekedését, mezőgazdaságát és szennyvízhálózatát.
Maldív-szigetek: 2020-ra karbonsemleges lesz.
Marokkó: szél-, nap- és vízenergiát hasznosít, s növeli ipara energiahatékonyságát.
Marshall-szigetek: 40 %-os széndioxid-kibocsátás csökkentés a 2009-es szinthez képest
Mauritánia: a jelenlegi 3,2 %-ról 9 %-ra növeli erdős lefedettségét 2050-re, és növeli a megújuló energiaforrások arányát is.
Moldávia: 25 %
Mongólia: a Góbi-sivatagban lehetséges nagy mértékű napenergia-gyűjtés lehetőségét tanulmányozza és bővíti a vízenergia felhasználását.
Pápua Új-Guinea: Legalább 50 %-kal csökkenti emisszióját 2030-ra, karbonsemleges lesz 2050-re.
Sierra Leone: Nemzeti Titkárságot alapított a klímaváltozás kezelésére, 12 védett körzetet hoz létre, ahol 3,4 millió hektárral növeli erdei kiterjedését 2015-re, bioüzemanyagot állít elő cukornádból és rizshéjból.
Szingapúr: 16 %-kal mérsékli kibocsátását a "megszokott szinthez képest", ha a nemzetközi közösség jogilag kötelező érvényű egyezményt fogad el.
Togo: Javítja energiahatékonyságát, s a jelenlegi 9 %-ról 30 %-ra növeli erdői részesedését az ország összterületéből.
Csatlakoztak, de nem adták meg 2020-as vállalásaikat: Albánia, Bahamák, Banglades, Bosznia, Chile, Kongói Demokratikus Köztársaság, Djibouti, Egyesült Arab Emirátusok, Fidzsi-szigetek, Guatemala, Guyana, Kiribati, Kolumbia, Közép-Afrikai Köztársaság, Kambodzsa, Laosz, Lesotho, Malawi, Mali, Montenegró, Namíbia, Nepál, Palau, Panama, Peru, Ruanda, Szamoa, San Marino, Szenegál, Szerbia, Tanzánia, Trinidad, Tobago, Tunézia, Uruguay.
Megtagadták a csatlakozást: Ecuador, Kuwait, Nauru.
Egyelőre nem csatlakozik: A Fülöp-szigetek akkor fog csatlakozni, ha a fejlett országok megfelelő mértékű és gyors tempójú csökkentéseket vállalnak.
Nagyobb emisszió-csökkentés kell!
Ahogy arról már beszámoltunk, az ENSZ környezetvédelmi programja, az UNEP kiadott egy jelentést, amely nem kevesebbet állít: ha minden ország betartja vállalásait az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésére, az sem lesz elég a tudósok által elfogadhatónak tartott kibocsátási szint eléréséhez. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár e hír hallatán ismételten a vállalások fokozására szólította fel az országokat. A fentiekben felsorolt vállalások tudósok szerint csak arra lesznek elegendők, hogy 3 Celsius foknál állítsuk meg a globális felmelegedést.