A győri Apáczai kar dékánja, aki meteorológiai tudományos munkát is végez, úgy véli a folyamatok következményeként a világ élelmiszer-termelése is átalakul majd.
Cseh Sándorról legelőször az Apáczai kar jut eszünkbe, nem pedig a meteorológia. Hogyan került kapcsolatba ezzel a tudománnyal, és mi vonzza benne?
Nagyapám egy falun élő parasztember volt, aki autodidakta módon képezte magát, és nagyon értett a csillagokhoz, a természethez. Rengeteget voltam vele, és sokszor figyeltünk meg együtt bizonyos jelenségeket. Talán még olvasni sem tudtam rendesen, amikor a Kisalföld békákkal illusztrált meteorológiai jelentéseit kivágtam, gyűjtöttem. Aztán később matematikafizika szakos egyetemi hallgatóként felvettem a meteorológia szakot is. Végül az élet a fővárosból Győrbe sodort, de a doktorit, a PhD-t mind meteorológiából szereztem meg, és most is kötődöm hozzá: főként a felső légkörrel foglalkozom.
Ha meteorológia, akkor manapság a köznyelvben leginkább benne lévő fogalom a globális felmelegedés. Melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák Magyarország éghajlatát, időjárási viszonyait, illetve ezek hogyan változtak az elmúlt évtizedekben?
Éghajlatunkat leginkább a medence jelleg, és az óceántól való távolság határozza meg. A globális felmelegedés hazánkban - az átlaghőmérséklet növekedése mellett - az áramlási viszonyok nagy mértékű átrendeződését eredményezi. Ebből adódóan a csapadékhiány, illetve az aszályosság lesz egyre inkább jellemző ezen a területen.
Ma már mindenki tudja, hogy a globális felmelegedés sok paraméternek köszönhető, főként az ember által előidézett üvegházhatású gázok kibocsátásának. De nem számolunk a vízgőzzel, aminek óriási szerepe van ebben a folyamatban. Egyébként a vízgőz is üvegházhatású gáz, csak jóval kisebb a mennyisége, mint a szén-dioxidé, és nem is úgy változik. Nézzük a számokat, 1980-tól 2000-ig a sztratoszférában a vízgőz mennyisége megnövekedett, és minden valószínűség szerint ennek tulajdonítható, hogy a Föld hőmérséklete is emelkedett. 2000-től 2010-ig viszont valamilyen mértékben csökkent a vízgőz, és ezzel párhuzamosan a globális felmelegedés üteme is lassult. Ez lehet tehát az egyik oka a felmelegedés változásának.
Mitől függ a vízgőz mennyiségének változása?
Erre jelenleg nincs egyértelmű válasz. A metán fölemelkedik a sztratoszférába, ott az ózon lebontását eredményezi, azaz oxidálódik és vízgőzzé alakul. Vélhetően az emberiség tett valamit az elmúlt tíz évben, mivel nem jött létre a sztratoszférában nagy mértékű oxidáció, és a vízgőz mennyisége is csökkent.
Ha már a metánnál tartunk, akkor mi a véleménye azokról a hírekről, amelyek a szarvasmarhákat, mint metánkibocsátókat is felelőssé teszik a globális felmelegedésért?
Régen is voltak szarvasmarhák, mégsem volt ilyen mértékű a felmelegedés. Én inkább a szibériai talajviszonyokat emelném ki. Az örök fagy birodalmában a szén-dioxid a fagyott talajban van. A globális felmelegedés hatására olvadni kezd a talajrögöcske, így a szén-dioxid és a víz kölcsönhatása során metán keletkezik. Ez óriási területen valósul meg, ezáltal jelentősen növekedik a metán és a CO2 mennyisége.
Az ember szén-dioxid-kibocsátása valójában mennyire okozója az üvegházhatásnak?
Maga a bioszféra, az ember, a növényzet és egyéb folyamatok nem olyan jelentősek, hogy ez az éghajlatra hatással legyen, viszont az ipari termelés által kibocsátott CO2 jelentős befolyásoló tényező. Az is biztos, hogy a nagy erdőségek - egyenlítői őserdők - kipusztítása számottevően kimutatható.
A szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatban még egy érdekesség a kvótarendszer. Mit gondol ennek hatásosságáról? Ha valóban az a cél ezzel, hogy csökkenjen a károsanyag-kibocsátás, akkor miért lehet kereskedni a kvótákkal?
Valóban üzleti irányba mutat ez a rendszer. Mindig globálisan kell gondolkodni, tény, hogy ez a kvótarendszer azért jött létre, hogy mérsékeljük a szén-dioxid-kibocsátást. Ha az egész Földön ezt mindenki betartja, akkor kevesebb CO2 jut a légkörbe. Idáig ezzel egyet lehet érteni. Azonban azzal már nem, hogy minden országnak van egy meghatározott kvótamennyisége, és azzal kereskedik. Nálunk '90-től nagymértékű visszaesés jellemezte az ipart, ami a szén-dioxid-kibocsátás csökkenését hozta magával, tehát mi alatta vagyunk a határnak. Pontosan ezért van kvótánk. Az is igaz, hogy a nagy, fejlett országok töltötték tele a poharat, és ha most már egy fejletlen kis ország bocsát ki üvegházhatású gázt, akkor a pohár kicsordul. A „nagyok" óriási hasznot húztak a gazdasági fejlődésből, és ha úgy tetszik, tényleg fizessenek azon országok felé, akik nem okoztak kárt. De talán mégsem a kvóták eladogatásával kellene ezt a problémát kezelni.
A globális felmelegedés hatása a hőmérséklet növekedésében jelentkezik elsősorban vagy a szélsőséges időjárásban mutatkozik meg jobban?
A hőmérséklet növekedése, a csapadék csökkenése - nem mindenhol, mert például a Szaharában növekedni fog - mellett az áramlási viszonyok változása miatt szélsőséges események, hurrikánok, tornádók jelennek meg. Április szeszélyes, de ha a tavalyi éghajlati jelenségeket nézzük, majdnem minden hétre jut egy nagy szélvihar. Lehetne mondani azt is, hogy miért beszélünk globális felmelegedésről, amikor ez a tél például elég kemény volt, pontosabban nálunk volt hidegebb. Ugyanakkor meg kell nézni, hogy a Föld nagy részére az erőteljes hőmérséklet-növekedés volt januárban is jellemző. Ezeknek a mechanizmusoknak a jobb megismerése még biztosan hátravan: a sztratoszféra hatása a troposzférára - tehát a talaj közeli rétegre - jóval nagyobb mértékű, mint eddig hittük. A másik pedig, ami után még több információt szerezhetünk a felmelegedésről, az az óceánok mechanizmusának megismerése. A harmadik a méréstechnika. A mostani meteorológiai szondákkal már egészen jól tudjuk mérni a Föld átlagos vízfelszínének növekedését. A legújabb mérési eredmények szerint évente 3,3 mm-rel növekszik az óceánok vízszintje. Ha belegondolunk, hogy Földünk felszínének 70 százalékát borítja víz, akkor ez óriási mennyiség, tíz év alatt pedig már 3 cm.
A másik, amit sokszor hallunk a globális felmelegedés kapcsán, hogy olvadnak a jéghegyek. Ezek ilyen intenzitással zajló folyamatok?
Ezek a folyamatok is, mint általában a jelenségek, nem lineárisan működnek. Megindult a globális felmelegedés, és ha azt mutatjuk is ki, hogy ennek intenzitása csökkent valamelyest az elmúlt időszakban, a pólusokon elindult egy folyamat, ami nehezen állítható meg, az olvadás pedig nagymértékű lesz.
Mit prognosztizál, mikorra olvadhatnak el a jéghegyek, vagy azok nagy része?
Ha így maradnának a feltételek, akkor 100-150 év múlva.
Ez azt jelenti, hogy megemelkedik a vízszint, ami a partvidékeket el is önti. Hallani például, hogy Hollandia elég nagy veszélyben van.
A partvidékek nagyon veszélyeztetettek, van egy skála, amin osztályozzák az országokat ebből a szempontból, Banglades például az első a listán, de Dánia, Kína, vagy például az Egyesült Államok egyes területei is érintettek lehetnek. A forgatókönyvek különbözőek. A legrosszabb száz év múlva 6 fokos hőmérséklet-emelkedést prognosztizál. Ez biztos, hogy nem fog bekövetkezni. Ha most így marad minden, ahogy van, tehát a rendszer nem áll meg, hanem kis mértékben növekszik, akkor ez 1 fokot jelent. Hogy mi várható reálisan? Valahol a kettő között, várhatóan 100 év alatt 3 Celsius-fokos hőmérséklet növekedésre lehet számítani. De a károknak a döntő többsége így is be fog következni. Ha nem is olvad el a jég teljesen a pólusokon, de 50-70 százalékuk el fog tűnni.
Érdekes egyébként, hogy a víznek van egy hőtágulása, ami ebben a folyamatban legalább 20 százalékos szerepet játszik azáltal, hogy a vízkészlet növekszik, tágul, tehát jóval nagyobb térfogatot követel magának, mint eddig. És még az összetétele is változik, mert a jégtömbök olvadása miatt a sótartalma hígul, ez okozza azt, hogy a Golfáramlat leáll. Az éghajlat történetben vélhetően több ilyen áramlatleállás volt már. Ha ez a déli irányból érkező áramlat megszűnik, akkor Európa nyugati partvidékét nem melegíti, az északi hatás jóval dominánsabb lesz, és a skandináv részen „kisjégkorszak" alakul ki. Miközben globális felmelegedésről beszélünk, Norvégiában, Svédországban nagy mértékű lehűlés várható.
Tehát Hollandiát, Dániát 100-150 év múlva elöntheti a víz, Skandináviában beköszönt a kisjégkorszak, mi várható Közép-Európában?
Szélsőséges lesz a légköri időjárás, főként pozitív irányba, azaz nálunk a hőséget hozó napok száma fog nőni. A csapadék pedig nagymértékben csökken, és gyakoribbá válnak a hőingadozások, szélviharok, tornádó jelenségek. Az átlaghőmérséklet 3-4 fokkal növekedhet, azaz a mai 14 helyett 18 fok prognosztizálható, ez nagyon nagy mértékű változás.
Mindezeket hogyan tudja lereagálni a civilizáció?
Szerintem építészeti szempontból tud védekezni ellene, viszont az már nehezebb kérdés, hogy a mezőgazdaság hogyan tudja kivédeni ezeket a folyamatokat. Bizonyos helyeken, ahol ma még mondjuk gabonatermelés van, nem lesz alkalmas az éghajlat erre. Eltolódnak ezek a termőterületek, csak ahol az éghajlat megfelelő lesz, ott meg a talaj termőképessége lesz sokkal rosszabb. Ebből adódóan elképzelhető, hogy élelmiszergondokkal kell majd szembenéznünk, különösen úgy, hogy becslések szerint gyenge 50 év múlva akár 9 milliárdan is lehetünk a Földön.
Tehát élelmiszerbázisoknak kell kialakulniuk azokon a területeken, ahol jó az éghajlat és a talaj is megfelelő.
Tulajdonképpen igen, az élelmiszer-termelésben nagyfokú átrendeződés lesz. De még számolnunk kell másokkal is, például a turisztikai viszonyokkal. A mediterrán vidék például, ami most ideális a turizmusnak, a hőség, a sugárzási viszonyok miatt nagyon nehezen lesz fenntartható, északabbra tolódik. Ugyanakkor mivel az egyenlítő és a térítők körüli áramlási kör intenzívebbé válik, a sivatagi viszonyokban torzulás várható. Ezeket a tendenciákat már nem állíthatjuk meg, de mérsékelhetjük. Ha most megálljt parancsolunk magunknak, és betartjuk a megfogalmazott szabályokat, akkor tompítható a végkifejlet extremitása.
Sikerül megálljt parancsolni magunknak?
Valamilyen mértékben igen, de nem annyira, mint kellene. Wurmbrandt András