Elszáradó erdők: magyar kutató aggódik a Nature-ben (Nature/origo)

2010. 04. 29. - Földünk több pontján is megfigyelhető, hogy a klímaváltozás miatt csökkenő csapadékmennyiség hatására az erdőhatár a sarkok felé tolódik. A jelenség súlyos ökológiai és társadalmi problémákat okozhat, ennek ellenére csak egy részlegesen vizsgált területről van szó. Mátyás Csaba, a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem kutatója ezzel kapcsolatos aggodalmainak adott hangot a Nature legfrissebb számában megjelent írásában. Az ökológusok többnyire egyetértenek abban, hogyan a globális felmelegedés hatására az erdők a sarkok felé (és a hegyeken a csúcs felé) tolódnak el. Az erdőknek új területekre terjedő szegélyeit világszerte széles körben vizsgálják, nagyon kevesen foglalkoznak azonban az erdőzónák visszavonuló peremével, pedig ez sokkal fontosabb lenne, mind ökológiai, mind társadalmi szempontból.
Mátyás Csaba akadémikus, a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Környezet- és Földtudományi Intézetének egyetemi tanára erdei fák genetikájával foglalkozik, egészen pontosan azzal, hogy mely genetikai mechanizmusok határozzák meg a fák alkalmazkodóképességét. Ez a kutatási terület azért jelentős, mert a fák akár 400-500 évig (vagy még tovább) is elélhetnek, és ez alatt komoly klimatikai és egyéb változásokat képesek leküzdeni.
Az 1970-es, 1980-as években Közép-Európában erőteljes erdőpusztulás zajlott le, ebben az időben Magyarországon a tölgyesek 15 százaléka elpusztult. Az okokat pontosan nem tudták, de úgy gondolták, hogy savas eső vagy rovarkártevők, esetleg valamilyen betegség állhat a háttérben. Az ok azonban már akkor is valószínűleg a klímaváltozás volt, s az úgynevezett szárazsági (xerikus) határ elmozdulása, ami miatt már túl kevés volt a csapadék a fák számára. Hasonló erdő - és fapusztulásokat 2000 után világszerte regisztráltak, főleg a hegyvidéki régiókban, ám ezeket elszigetelt esetekként kezelték. Bizonyos területeken, például Észak-Afrikába nem is foglalkoztak vele, mert így legalább több legelő jutott a kecskéknek.
Mátyás Csaba az [origo]-nak elmondta, hogy az erdők pólusok felé tolódásának a nyilvánvaló ökológiai következmények (például az erdei életközösségek sokféleségének leromlása, a talaj-, klíma- és vízvédelmi funkciók gyengülése) mellett társadalmi hatásai is vannak. Egyrészt gazdasági károk keletkeznek az erdők hozamvisszaeséséből, másrészt életminőségi és esztétikai következményei is lehetnek a tájak megváltozásának, az erdőtlenedésnek.
A kutató szerint világszerte fontos felismerni, hogy nem átmeneti és elszigetelt jelenséggel, hanem egy globális folyamattal állunk szemben. Ezért stratégiai felkészülésre van szükség az elkövetkezendő évtizedek változó klímája miatt, így például segíteni kell a szárazságtűrő fafajok és fajták terjesztését, és fontos a veszélyeztetett értékes populációk genetikai állományának megmentése is. A természetvédelemnek is változnia kell, az eddigi inkább passzív védelem helyett aktív, segítő beavatkozásokra van szükség.
Mátyás Csaba azt is elmondta, hogy hazánkban az egyre szélsőségesebb időjárás miatt már megfigyelhetők változások, klímakárok. Nyugat-Magyarországon, ahol a korábbiakban kedvező klíma erőteljesen változik, az elmúlt években például a legjobban veszélyeztetett erdők (bükkösök, lucfenyvesek és tölgyesek) közel 50 százalékában volt már szükség beavatkozásokra, azaz egészségügyi kitermelésekre a romló egészségi állapot miatt. Molnár Orsolya

A soproni Nyugat-magyarországi Egyetem 2008-ban jött létre az egykori szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola és a már létező, soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetem egyesülésével. Több kar is nagy történelmi múlttal rendelkezik. Az Erdőmérnöki Kar jogelődje a Selmecbányán III. Károly által 1735-ben alapított Bányatisztképző Iskola. 1919-ben, miután Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került, a főiskola Sopronba települt át. A jogelődjei által 1778-ban alapított győri Apáczai Csere János Kar több mint két évszázad óta a tanítóképzés egyik elismert hazai intézménye. A Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar elődjét, Európa első agrár-felsőoktatási intézményét 1818-ban Albert Kázmér szász-tescheni herceg alapította.