Nem kapja vissza 9000 hektárnyi erdejét gróf Bethlen Anikó (hírkereső.ro)

2010. május 5. - Nem tudják visszaadni a Marosvásárhelyen élő Bethlen Anna (Anikó) grófnőnek mintegy 9000 hektárnyi erdejét és legelőjét Szovátán és környékén. Hiába van végleges és visszavonhatatlan bírósági döntés a kezében, az okirat csak a jogot szögezi le, a visszaszolgáltatandó javak helyét viszont nem. „A megyei visszaszolgáltatási bizottságnál létezik egy végleges és visszavonhatatlan bírósági döntés, amelynek azonban nem tudnak eleget tenni, mivel nem bizonyítható a régi hely. A régi helyre sokkal több visszaszolgáltatási kérelmet nyújtottak be különböző igénylők. A végleges döntést csak a CASBI-törvény alapján hozták meg, nem elemezték az összes területet. A megyei visszaszolgáltató bizottság addig nem ültetheti gyakorlatba, ameddig nem határozzák meg pontosan, hogy hol terül el a 9000 hektár erdő” – mondta a marosvásárhelyi erdészeti igazgatóság vezetője, Ioan Miculi. Hozzátette, csak a Felső-Maros mentén, ahol az erdészethez 47 000 hektár erdő tartozik, 90 000 hektárra nyújtottak be visszaszolgáltatási kérelmet. A Bethlen család 2007. július 28-án, többéves huzavona után vehette újra birtokba a XVI. században épített keresdi várkastélyát. A lakható állapotban levő berendezett épületet 1949-ben ürítették, fosztották ki. Ezt követően a kastély az állami mezőgazdasági vállalat székhelye lett, majd sokáig gazdátlanul állt.
Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter nemrég azt kérte a megyei telekkönyvi bizottságoktól, hogy ültessék gyakorlatba a végleges és visszavonhatatlan bírósági döntéseket, ellenkező esetben vállalniuk kell a következményeket.

Mi a CASBI-törvény?

Ezt a törvényt a román–orosz fegyverszüneti egyezmény 8. pontjára hivatkozva hozták meg. Ez kimondta, hogy zár alá kell venni a Románia területén tartózkodó ellenséges állampolgárok (főként magyar nemesek) vagyonát, hogy ezeket ne lehessen tovább felhasználni a háború folytatása érdekében. Hivatalosan 1945. február 10-én jelent meg a 91. számú törvény, amelyben felállították a CASBI intézményét. Ennek a feladata volt a Románia területén lévő vállalatok lefoglalása és leltárba vétele. A vállalatok élére kinevezett felügyelők azonban sok esetben saját magántulajdonuknak tekintették azt, s igyekeztek megszerezni a részvényeket. Bukarestben is érezték, hogy a 8. pontra való hivatkozás nem biztos alap, ezért 1945. április 3-án a törvény végrehajtási utasításában megalkották az úgynevezett vélelmezett ellenség fogalmát. Eszerint ebbe a kategóriába tartoznak azok a személyek, akik 1944. szeptember 12-e előtt Magyarország vagy Németország területére menekültek. Az azonosítás akkor is a szeptember 12-i állapot alapján történik, ha az illető személyek közben visszatértek tartózkodási helyükre. Ez a paragrafus érintette a legsúlyosabban az erdélyi magyarságot, mivel a kiürítési rendelet értelmében több ezer embert kényszerítettek lakhelye elhagyására, másrészt a harcok idején is sokan elhagyták lakóhelyüket. A törvény szerint ezeknek az embereknek elvették minden ingó és ingatlan vagyonát, tehát nemcsak a földjét, hanem a házát és a hozzátartozó teljes gazdasági felszerelést is. Gáspár Botond