2010. július 05. - Az áradások visszatérő jelleg ellenére a védőgátak
megerősítésére legjobb esetben az utolsó pillanatban kerül sor, amikor
közeledik az árhullám. Amúgy sem a helyi, sem a megyei, sem az országos hatóságok nem fordítanak figyelmet a védőgátak megerősítésére, a mederszabályozásra és általában a megelőzésre. Hány konkrét árvíz-megelőzési program született az utóbbi években?
Hány EU-s pályázatot adtak le e célból? Egyáltalán született-e bármilyen épkézláb stratégia? Az érintett lakosság felelőssége is felvetődik: hányszor kérték számon a hatóságoktól a felkészülést? Bezzeg, ha a bérek lefaragásáról van szó, tömegesen tüntetnek, az évek óta esedékes árvízvédelmi munkálatok sorozatos elmaradásáért viszont senki sem háborodik fel. Elsősorban azon területeken, melyeket rendszeresen elárasztanak a vizek.
Akárcsak a tél, az áradások mégis meglepetésszerűen érik az országot. 2005 óta szinte nem volt olyan év, amikor nyáron ne lettek volna komoly áradások. Főleg Moldvában.
A természet erői nyilván kifürkészhetetlenek. Idén rendkívül szeszélyesek voltak, hiszen áradások Franciaországban, Lengyelországban, Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában is voltak, nemcsak Romániában. Sőt, súlyos károkat okoztak, emberi áldozatokat is követeltek.
De míg másoknál a természeti csapás kivételes jelenség, mely csupán néhány évente egyszer, s általában más-más területre sújt le, Romániában állandósuló tendenciát mutatnak, s többnyire ugyanazokat a térségeket érintik.
Megoldás-keresés helyett folytatódik a kockázat növelése az erdőirtás révén. E téren sem történt lényeges előrelépés az utóbbi időkben. Holott nem kell különleges tudás, elég a józan paraszti ész annak belátásához, hogy a vizet a növényzet tartja fenn, különben a hegyoldalakról lezúdul a víz, felduzzadnak a folyók és elemi erővel lezúduló árrá változnak.
Az infrastruktúra nem megfelelő, viszont a veszélyezettség növekszik: ennél rosszabb kombinációt nem is lehetne elképzelni. Mégis hidegen hagy lakosságot és hatóságot egyaránt. Konkrét megoldáskeresés helyett nagyot csodálkoznak, amikor a természet ismét lesújt. Chirmiciu András
