2010. október 5. - Az Erdészeti Lapok 2002 januárjában foglalkozott az Ajka környéki tározók rekultivációjával. Akkoriban ezt írták a a vörösiszapról:
" (...) A Veszprém megyei Ajkát - az elmúlt évtizedek alatt az iparból származó kedvezô hatások ellentételeként - a kiemelkedôen környezetszennyezett városok között tartották nyilván. Ebben nagy szerepük van a veszélyes ipari hulladékoknak is. A hulladékok hidraulikus úton zagyként, csôrendszerekben elvezetve kerülnek a tározókba.
A város térségében a helyi ipar több, mint fél évszázados energia- és timföldtermelésének hulladékaként 1986-ig mintegy 11 millió tonna pernye és salak és kb. 25 millió tonna vörösiszap halmozódott fel (Bajnóczi Gy. és munkatársai, 1986). Az ilyen irányú vizsgálatot végzôk azt a megállapítást tették, hogy „durva becslés szerint ezekben a zagytározókban összesen közel 2000-2000 tonna urán és tórium van elraktározva". A szürke- és vörösiszap 10-20 m magasságú tározói részben a város belterületén, részben pedig a belterület közvetlen szomszédságában helyezkednek el, amelyek felülete 350-400 ha-ra tehetô. Mindkét ipari hulladék környezetkárosító hatása veszélyes kategóriájú. Radioaktívak. (...)"
Mennyi az annyi?
Kétezer tonna nehézfémet hozzávetőlegesen 20-25 tehervagonra lehetne felpakolni. Urániumból, tóriumból ez aggasztóan nagy mennyiség.
A Fémkohászat 2006/2. számában leírtak szerint, a vörösiszap évi effektív dózisa átlagosan: 8,71 mSv.
A Fizikai Szemle 2004/7. száma egészségügyi határértékként (1990-ben érvényben lévő határérték) 1mSv/év lakossági, illetve 20 mSv/öt évre átlagolt foglalkozási terhelést ad meg.
