2010. október 13. - A Magyar Tudományos Akadémia nyilvánosságra hozta
legfrissebb mérési eredményeit Az akadémia más szervezetekkel
együttműködve végzett talaj- és vízmintavizsgálatokat, buzgárokat is
keresett. Az eredmények szerint a nehézfémszennyezés csak a gátszakadás
közelében magas, a felporzás viszont veszélyes. A Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a vörösiszap-katasztrófa másnapján kérte az MTA segítségét a Devecser-környéki gátszakadás területén. A vegyészekből, ökológusokból, biológusokból és környezetvédelmi szakemberekből álló szakértői csoport a riasztást követően a helyszínen vizsgálta a baleset következményeit és az október 4-i Koordinációs Bizottság ülésére elkészítették gyorsjelentésüket a helyzetről és javaslataikat a legszükségesebb teendőkről.
A szakértők a vörösiszap okozta környezeti károk felméréséhez további mintákat vettek. A csoport munkájához számos további szakértő csatlakozott, köztük a Pannon Egyetem és Károly Róbert Főiskola munkatársai. Az alaposabb mintavizsgálatok eredményét szerdán 11:20-kor hozta nyilvánosságra az akadémia.
Nem oldódnak ki
Az MTA Kémiai Kutatóközpont Anyag- és Környezet-tudományi Intézete talajmintákat vizsgált a Magyar Állami Földtani Intézettel és egy független szervezet munkatársaival együtt. Összesen 16, Kolontár és Devecser térségében összegyűjtött vörösiszapminta elemzését végezték el. „A különböző helyekről vett minta elemzése alapján a tározóból kifolyt anyag pH-ja 11-14 között változik. Ennek alapján a vörösiszap a környezetre veszélyes anyagnak tekintendő” – nyilatkozik a jelentés az iszap lúgosságáról.
A nehézfémmel kapcsolatban már megnyugtatóbb a helyzet. Az MTA KK AKI szerint a vörösiszapminták a szennyvíziszapokra megengedett határértékeknél kisebb, esetenként jóval kisebb koncentrációban tartalmaznak kadmiumot, krómot, higanyt, nikkelt, ólmot és cinket. Az arzéntartalom a Kolontár külterületén vett mintánál és a Bálint Analitika által vizsgált mintáknál ugyancsak kisebb a szennyvíziszap határértékénél. A KK AKI által a gátszakadás közelében vett mintánál és a MÁFI által gyűjtött mintáknál viszont határérték feletti arzéntartalmakat mértek. Az eltérések okainak felderítéséhez további mérésekre van szükség, ezek megkezdődtek.
A vörösiszap fémtartalma akkor jelent valós környezeti veszélyt, ha a fémek kioldódnak a vörösiszapból, és ezáltal lehetővé válik, hogy az élő szervezetek könnyebben fel tudják azokat venni. A fémek kioldódását az MTA kutatói száraz vörösiszapmintákon, desztillált vizes, illetve szigorú szabványok szerint (5,3-s pH-jú ammónium-acetátos kezelések után) határozták meg. A mérési adatok alapján a vizsgált fémek nem oldódnak ki a vörösiszapból az adott feltételek mellett.
A vízadó réteg nincs közvetlen veszélyben
Október 8-án az MTA Talajtani Kutatóintézet szakemberei is mintákat vettek nemzetközi mintavételi protokoll alapján. A talaj egy méter mélységű szelvényét mintavételezték Kolontáron és Devecserben, hogy megállapítsák, a felszínt addigra már negyedik napja borító vörösiszapból szivárgott-e a mélyebb rétegekbe szennyező anyag. A mintákat két családi ház (Kolontár, Kossuth utca, Devecser, Vadvirág utca) kertjében vették két, kifejezetten mintavételekre akkreditált eljárással.
Először géppel fúrtak le egy méter mélyre, majd a fúráskor keletkező lyukat tovább mélyítették és öt, illetve tíz centiméterenként valamennyi rétegből mintákat vettek 0-5, 5-10, 10-20, 20-30, 30-40, 40-50 és 50-100 centiméterig. A gépi fúrások környezetében botfúróval is vettek átlagmintákat 20-20 részmintából, majd vízmintát vettek a felszín alól Kolontáron és Devecserben. Devecserben egy, a vörösiszap által el nem öntött kertből is vettek mintát egy szennyezett telek közvetlen környezetében. A mintavételezés, a minták tárolása, szállítása szigorú szabványok és előírások figyelembe vételével történt.
A talajmintákat az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet laboratóriumába, valamint a Bálint Analitika Kft-be szállították. A minták laboratóriumi elemzéséből származó eredmények azt mutatják, hogy a vörösiszapban található legveszélyesebb és legkönnyebben elmozduló nehézfémek sem jutottak 10 centiméternél mélyebbre a talajba, és ott sem haladják meg a szennyezettségi határértéket. Ennek alapján megalapozott arra következtetni, hogy a mélyebb talajrétegek és az első vízadó réteg közvetlenül nem veszélyeztetett. További vizsgálatok folyamatban vannak, még egy-két hét szükséges a talaj termőképességében és a talajéletben bekövetkezett változások megállapításához.
Nincsenek buzgárok
A Károly Róbert Főiskola munkatársai a helyszíni mintavétellel és mérésekkel párhuzamosan légi felméréseket végeztek. A szakemberek szerint az eddig készített hőkamerás felvételek alapján a tározó falain sehol sem figyelhetők meg a gát szerkezeti átázásai, buzgárai, csurgásai miatt fellépő hűtőhatás következményeként megjelenő hideg foltok. A gát lábazatainak környezetében azonban a talaj fokozott nedvességére utaló foltok azonosíthatók. Ebből nedvesebb, azaz puhább talajviszonyokra lehet következtetni. A KRF munkatársai a közeljövőben ellenőrzik azokat a helyeket, ahol tározó fala leggyorsabban süllyed és méréseiket egybevetik a nedvesedések eloszlásával.
A Pannon Egyetem szakértői csoportja vízkémiai és levegőszennyezettségi vizsgálatokat végzett. A katasztrófa utáni első időszakban döntő jelentőségű volt a vörösiszappal kikerült nátronlúg semlegesítése. Az egyetem munkatársai gipszet, majd folyékony műtrágyát és dolomit-nitrátot adagoltak a Megyei Munkavédelmi Bizottsággal együttműködésben a szennyezett élővizekbe, elsősorban a Tornába és a Marcalba. A kezeléseket követően a vízkémiai adatok mára közelítenek a normális értékekhez.
A Pannon Egyetem munkatársai által vett minták vizsgálatai alapján a lúgos kémhatású oldatban nem lehet következtetni nehézfémek kioldódására. Néhány mintában a kadmium, a réz és az arzén mennyisége meghaladta ugyan az engedélyezett határértéket, ám a növekedés a katasztrófával nem hozható összefüggésbe, lokális szennyezésként értékelhető.
A szakemberek a folyómeder és a víziszap vizsgálatát javasolják a Torna és a Marcal folyókban ahhoz, hogy következtetni lehessen a lúgmentesítésre alkalmazott gipsznek a folyók üledékére gyakorolt hatására.
A szálló por veszélyes
A Pannon Egyetem szakértői modellezték a talajfelszínre kiömlött vörösiszap fokozatos kiszáradásának, azaz kiporzásának következményeit is. A modellkísérletekből kiderült, hogy a belélegezhető szállópor a vörösiszap teljes tömegének mintegy ezredrészét teszi ki, ami magas arány más ömlesztett szilárd anyagok és természetes talajok porként belélegezhető hányadához képest.
A vörösiszap mozgatásakor vöröses színű, füstszerű anyag szabadult fel, ami nagy mennyiségű és szabad szemmel is látható finom porként jelentkezik. A szálló por durva és finom részecskékből áll. A durva szemcsék a légzőrendszerben ülepedhetnek le, ahol erősen lúgos hatású váladék jelenhet meg. Ez a belélegzett porból kialakuló lúgoldat komoly veszélyt jelent, különösen nagyobb mennyiségű vörösiszappor belélegzésekor. A tüdő léghólyagocskáiba bejutó finom részecskék lúgosító – és emiatt egészségkárosító – hatása ennél is jelentősebb lehet. A Kolontár lezárt területére belépőknek védőmaszkot, védőszemüveget és védőruházatot kell viselniük. Devecser érintett területén a porszennyezés jelenleg nem kritikus.
A devecseri Kastélyparkban mobil levegőszennyezés-mérő állomás működik, a szállópor mennyiségének növekedésekor a Katasztrófavédelem azonnal értesítést kap és megteszi a szükséges intézkedéseket. A szakértői csoport a helyszíni tapasztalatok alapján ecetes vízzel történő mosás és takarítást javasolt a lakosságnak. A településeken az iszapréteget gipsszel történő takarás után, a felületet locsolva sürgősen el kell távolítani. Az eddigi vizsgálatokat és elemzéseket valamennyi intézet és szervezet saját, több milliós nagyságrendet elérő költségére végezte. Az MTA kutatói és a felkért szakértők folyamatosan végzik a szükséges méréseket, amelyek eredményéről haladéktalanul tájékoztatják a hatóságokat és a közvéleményt.
A veszélyes vörösiszap
A vörösiszap a bauxitból kiinduló alumíniumgyártás mellékterméke. A bauxit alumíniumtartalmú ásványokból, valamint egyéb alkotókból, így vas- és szílícium-vegyületekből álló ásványi nyersanyag. Ajkán a bauxitot úgynevezett Bayer technológia szerint dolgozzák fel: a bauxit alumínium-tartalmát nátrium-hidroxiddal, erősen lúgos körülmények között választják el a többi alkotórésztől. A keletkező főtermék a timföld, ebből elektrolízissel fémalumíniumot gyártanak. A timföldgyártás mellékterméke a magas vastartalmú, jellegzetes színű vörösiszap, ami folyadékot és szárazanyagot egyaránt tartalmaz. A vörösiszap folyási tulajdonságai nedvességtartalmától és az őt érő erőhatásoktól függően változnak.
