82010. december 06. - Ha december, akkor karácsony, ha karácsony, akkor
karácsonyfa, ez utóbbiról pedig természetesen a fenyőfára asszociálunk.
És ha ez így van, nézzünk utána néhány karácsonyfaként is „teljesítő”
örökzöldnek, megismerve jellegzetességeiket és a hozzájuk kapcsolódó
érdekességeket. A közönséges lucfenyő az egyik legismertebb fenyőféle. Európa hegyeinek 800-1900 méteres övében hatalmas erdőségeket alkot. Különböző színű, méretű és formájú fajtákat nemesítettek, ezek kertekben és parkokban népszerű díszfák. Azon kívül, hogy kedvelt karácsonyfa, ágait koszorúkészítésre is használják. Ötven méternél magasabbra is megnő, koronája terebélyes, szabályos kúp alakú. A hajtásokon csavarvonalban ülő tűlevelei négyszögletűek, merevek, kihegyezett végűek, és viszonylag hamar lehullanak szobahőmérsékleten. Porzós tobozvirágzatai pirosak, a hajtások végén elszórtan ülnek, a portokok elnyílása után sárgává válnak. A termős tobozvirágzat a hajtások csúcsán nő, felálló, és lilás-piros színezetű.
A szúrós lucfenyő eredetileg egy amerikai fenyőféle, amely azonban parkokban, kertekben dísznövényként nálunk is népszerű, főként a Glauca nevű, kékes levelű fajtája, amelyet a tűlevelek színe miatt ezüstfenyőnek nevezünk, és előszeretettel díszítjük karácsonyfának nem csak mutatóssága miatt, hanem mert szobahőmérsékleten is kevésbé hullatja lombját. A négyélű, merev, szúrós tűlevelek ezüstössége – mintha finom hó porozta volna – a párologtatást csökkentő viaszrétegnek köszönhető. Ezen fajtának a porzós tobozvirágai fiatalon szintén pirosasak, a termősek pedig zöldes színűek.A lucfélékről elmondható, hogy mindenik fája könnyű és puha, jól hasad, ugyanakkor erős, ezért az építő-, asztalos- és papíripar fontos alapanyagát képezik. Vékonyra gyalult lemezeinek azon tulajdonsága, hogy a hanghullámoktól könnyen rezgésbe jön, kiválóvá teszi vonós hangszerek készítésére is. Vidékünkön régebben a tobozok főzetével színezték vöröses- barnára a gyapjút. A bükk és tölgy mellett lucfenyőből is készültek az épületek zsindelyei.
A karácsonyfa szerepét szintén gyakran betöltő közönséges jegenyefenyő az egyetlen őshonos képviselője a Karpát-medencében a jegenyefenyők nemzetségének. Lucfenyővel és bükkel elegyedve, főként hegyvidéken alkot erdőket. Szintén kúp alakú, de kissé lecsapott csúcsú. Fényes, sötétzöld, lapos, rövid, gyengén kicsípett végű tűlevelei elég jól bírják a szobahőmérsékletet, úgyhogy szintén ideális karácsonyfa-jelölt. Porzós tobozvirágzata sárgás, a termős pedig halványzöld színű.
Érdekes anyaga a fenyőféléknek a gyanta, amellyel a fertőzések ellen úgy védekeznek, hogy a megsebzett fa gyantajárataiból a levegőre kerülve ez megszilárdul, és légmentesen lezárja a sebet, megakadályozva a kór – okozók bejutását. A többféle vegyület keverékéből álló, sűrű, vízben nem oldódó, melegítésre megpuhuló váladékot a rágógumi elődjének is nevezik, hiszen itt Székelyföldön és a gyimesi csángóknál is elterjedt szokás volt a gyantarágás. Úgy tartották, amellett, hogy tisztítja a fogakat, jó hatással van az emésztésre, és fokozza az erőnlétet is. Dombi Helga
