2011. január 19. - A tavalyi évben megdőlt a valaha mért legtöbb éves
csapadék rekordja az országban, ennek hozományaként pedig természetesen
Nógrádban is eddig nem mért értékekről tudunk beszámolni. 1937-ben a kőszegi Stájerházaknál 1510 mm csapadékot mértek, ezt az értéket haladta meg a tavalyi esztendőben a bükki Jávorkút mérőállomása, ahol az Országos Meteorológiai Szolgálat 1550 mm csapadékot mért, de Kékestetőn is a megelőző rekord feletti érték, 1514 mm hullott.
Csak hogy el tudjuk képzelni, ez annyit jelent, hogy minden négyzetméterre 15,5 hektoliter csapadék érkezett, vagy más hasonlattal élve legtöbbünknek mellkas vagy nyakmagasságig ért volna a több, mint másfél méter magas víz.
Nógrádban a kiugróan csapadékos 1937-es esztendőben Diósjenőn 1153 mm-t regisztráltak, míg Salgótarjánban az akkori Salgó Menedékház (1965-től Dornyay turistaház) közelében 1059 mm-t.
Nagy László, az Ipoly Erdő Zrt. humánökológusa arról tájékoztatott, hogy a társaság Diósjenői Erdészete által üzemeltetett OMSZ mérőállomás például már október elején átlépte a „bűvös” 1100 mm-es szintet, év végén pedig 1317,6 mm-es mindenkori megyei rekord szinten állapodott meg. A sokévi területi átlag itt, a megye nyugati felében 650 – 700 mm között mozog, olvasható ki az Ipoly Erdő Zrt. erdészeti meteorológiai mérőhálózatának adatsoraiból. Ennek lényegében az egyharmada tavaly egyetlen hónap alatt leesett, hiszen májusban 230,3 mm csapadék hullott, de a következő hónap sem eredményezett fellélegzést, júniusban 153,8-es értéket regisztráltak. Tavaly tehát Diósjenő környékén két hónap alatt lehullott a mindenkori éves átlagok fele, míg másik két egymást követő hónap (augusztus és szeptember) alatt a másik fele is – és még csak négy hónap értékeit adtuk ekkor össze…
Bercelen szintén az előbb említett május-júniusi hónappár volt kiugró. Az erdészet mérőhálózatának adatai szerint itt 550 – 600 mm közötti az átlag, melyhez képest tavaly 991,8 mm-es mennyiséget olvastak le. Kisterenye hasonló számokkal modellezhető minden szempontból, itt 964,4 mm volt a tavalyi záró szint. Kirisics Lajos, az Ipoly Erdő Zrt. Salgótarjáni Erdészetének szakembere hasonló értékekről tudott beszámolni. A megyeszékhely környékén, a város közvetlen környezetében 550-600 mm között mozog az éves átlag, de a Karancs térségében például ettől egy kevéssel magasabb ez az érték. Az erdészet udvarán 2010-ben 1133 mm csapadékot írtak fel, de a Karancson ettől szinte biztosan több hullott, a rekord mennyiségű csapadék következményeiről az alábbiakat közölte a szakember.
– Milyen hatással van ezek a körülmények az erdőre, mint életközösségre?
– Jó hatással, mert kell a csapadék – igencsak feljött a talajvízszint, magasabbra is, mint az átlagos. A vegetációnak ez egyértelműen jó, de másnak nem. Becsúsznak a meredekebb hegyoldalak, a Börzsönyben és a Mártában is sok fakidőlésről lehet hallani, sok helyen tövestül fordulnak ki a fák a felázott talaj miatt – szerencsére ez itt, a Karancs – Medves térségében kevésbé jellemző. Az utak, lazább talajok becsúszhatnak a sok csapadék okán, ennek Salgótarjánban a lakosság részéről is vannak látható következményei például a Kazinczy úton vagy a Karancs utcában. A talaj lényegében már nem bírja tovább nyelni a csapadékot. Belvízi gondokkal mi szerencsére nem küzdünk, de Pásztó térségében és onnan lefelé már biztosan ez is komoly problémákat fog okozni.
– Milyen plusz nehézségeket jelent a mindennapi erdőgazdálkodásban a mostani állapot?
– Nehezebb a munka, a mozgás – akár géppel, akár gyalog. Körülményes a fa elszállítása a téli felázás miatt, hiszen hiába nincs befagyva a talaj, a most elolvadt hómennyiséget nem tudja benyelni. A Salgótarjáni Erdészet területén szinte mindenhol meg is álltunk a munkával, talán csak néhány akácos jelent kivételt, de napokon belül itt is le kell állnunk valószínűleg. Tölgyesekben, bükkösökben már napok óta nem tudunk termelni. Szikkadásra nem tudunk várni, csak a fagyra – nekünk az lenne a jó. A legrosszabb eshetőség, ha hó esik majd előbb és utána érkezik a fagy, hiszen ekkor a talaj nem szilárdul meg kellőképpen. Az erdőgazdaságnak most elsősorban a fagy kedvezne, amit aztán a hó már akár követhet is – ha akar.
– A hosszú távú ütemtervekben miként kell ezzel a helyzettel számolniuk?
– Vélhetően lesz itt is problémánk, mivel az erdőtörvény szerint vegetációs időn kívül termelhetünk csak: március 31-el meg kell állni majd a munkával. Egyedül az akác esetében még egy hónap a rendelkezésünkre áll. Ha a téli időszakban most nem tudjuk letermelni a kívánt mennyiséget, akkor azt őszre kell átütemeznünk. Előfordulhat így, hogy előre leszerződött mennyiséget nem tudunk majd kiadni, de bízunk abban, hogy gazdasági szempontból is javul majd a helyzet napokon belül és ilyen eshetőség nem következik be. Kirisics Lajos további érdekes adatokról is tájékoztatta portálunkat.
– Az előző, 2009/2010-es télen összesen 108 centiméter hó esett le, a mostani időszakban pedig már novemberben leesett 18 cm, míg decemberben 46 cm – összesen tehát 64 cm. Egy új hőmérséklet-regisztrálót is beüzemeltünk december közepén, ez már mérte nekünk az ünnepek környéki nagy hideg értékeit is, -18,6 °C volt a legalacsonyabb regisztrált hőmérséklet.
Hasonló rekordokkal Nagy László is tudott még szolgálni, kérdésünkre elmondta, hogy 2010. január 31-én megdőlt az egy nap alatt lehullott hómennyiség értéke is – ekkor 45 cm hó lepte el a tájat 12 óra alatt! A tavalyi év másik meghatározó, emlékezetes rekordja az augusztus 16-án a Börzsönyben észlelt F2 (vagy EF2) erejű tornádó volt. A Theodore Fujita, japán meteorológus által 1971-ben rendezett skálán ez a „nagy” minősítésű forgószél, a skála két szélsőértékei a F0-ás „gyenge” és az F5-ös „elképesztő”, 421-510 km/h szélsebességgel. Esetünkben 200-220 km/h-s sebességről szóltak a híradások, az örvénylő forgószél több ponton, illetve hosszanti pásztában is elérte a földfelszínt. A vihar erejű szél lombkoronákat tört le és fákat tört ketté, Diósjenő egyes külső részei kivételével azonban lakott településen nem okozott kárt. A tornádó tölcsére délnyugat és északkeleti irányban mozogva, Szokolya és Diósjenő között, 7-8 kilométer hosszú sávban, állami és magánerdőkben pusztított.
A tavalyi évben a szeszélyes időjárás az erdei sporteseményeket sem kímélte, a salgótarjáni nemzetközi, világranglista-pontszerző hegyikerékpáros verseny indulói is megtapasztalták a saras viszonyokat csakúgy, mint a júniusi „Medves Gyöngyszemei” gyalogos teljesítménytúra résztvevői. Szeptemberben aztán csak néhány elvakult sportolónak volt köszönhető, hogy a „Magyar – Szlovák határon át” elnevezésű hasonló esemény nem fulladt teljes érdektelenségbe a majdnem egy hétig folyamatosan tartó esőzés következtében. Kéri István
