A Barclays „zöld kötvényekkel” finanszírozná a klímavédelmet (kitekinto.hu)

2011. február 16. - Az Accenture tanácsadó cég és a Barclays brit bankóriás által kiadott tanulmány 2,9 trillió euróra becsüli az EU által 2020-ra kitűzött üvegházhatású gáz-emissziós normák teljesítésének költségeit. A bankszektornak központi szerepet kell vállalnia a fejlesztésekhez szükséges tőke megteremtéséhez, melyet a szerzők "zöld kötvények" kibocsátásával érnének el.
 Az EU 2020-ra a tagállamok üvegházhatású gázkibocsátásának az 1990-es szint 80 százalékára való csökkentését irányozta elő. Ezen cél teljesíthetőségének pénzügyi feltételeit vizsgálja a február másodikán, a brit Barclays bankcsoport megbízásából, a Accenture tanácsadói vállalat által készített tanulmány. Az üvegházhatású emissziók megfelelő szintre szorításához összesen 2,2 Gt széndioxid-egyenértéknek megfelelő kibocsátás-csökkentés szükséges.
A „Széntőke” (Carbon Capital) címet viselő jelentés 5 különböző zöld szektor technológiáinak fejlesztési, valamint implementálási tőkeigényének felmérésén alapul. Az elemzett szektorok: épületek, villamos energia hálózatok és -termelés, járművek, közlekedési infrastruktúra. A szükséges eljárások és berendezések kifejlesztése 591 billió euróba, az eszközbeszerzés és üzembe helyezés 2,3 trillió euróba kerül, emellett 261 billió euró költségcsökkenéssel járnak a megvalósított beruházások. A fejlesztési költségek kétharmadát szél- és napenergia rendszerek emésztenék fel. A beszerzési ráfordítások legnagyobb része épületek, illetve járművek korszerűsítésére fordítódna. A napenergia rendszerek kiépítése a leginkább tőkeigényes technológia. Az emisszió-csökkentés 49 százaléka megújulók elterjedésének lenne köszönhető, közel ennyivel járulna hozzá az épületek és járművek korszerűsítése a célok eléréséhez.
Összesen 1,65 trillió eurót, a megvalósítási költségek 73 százalékát külső forrásból kell finanszírozniuk a zöld vállalatoknak. Ehhez nagy mennyiségű magántőke bevonására van szükség, ami a bankszektor közreműködését feltételezi. A tanulmány szerzői a tőkefedezet megteremtésének legfontosabb eszközének az ún. „zöld kötvények” kibocsátását tekintik. A bankok a zöld fejlesztésekre hosszú távú hiteleket biztosítanának, majd ezeket kötvényesítenék. A kötvények fedezeteként a hitelből megvalósult befektetés eszközei szolgálnának. Ezeket az értékpapírokat nyílt pénzügyi piacokon értékesítenék, így az emisszió-csökkentés tőkeigényét lényegében magánforrásokból biztosítanák, a bankszektor közvetítésével. A szerzők felvetése szerint a zöld kötvényekkel olyan értékpapírfajta hozható létre, melynek fedezetéül csak meghatározott kritériumoknak megfelelő értéktárgyak szolgálhatnak és így kormányzati eszközökkel ösztönözhetővé válnának a zöld beruházások. 1,4 trillió euróra becsülik azt a tőkemennyiséget, amely ilyen értékpapírok segítségével elérhetővé válna. A szükséges beruházások fennmaradó részét -főleg kisebb projektek esetén- lízing konstrukciókkal, illetve a kormányzatok által biztosított adókedvezményekkel és hitelcsomagokkal tartják elérhetőnek.
A tanulmány elemzi azokat a főbb kockázati forrásokat és bizonytalanságokat, melyek negatívan hatnak a klímavédelem finanszírozására. Az emisszió-csökkentést megvalósító technológiák relatív kiforratlansága és összetettsége növeli a befektetések kockázatát. A gazdasági világválság nyomán számos olyan intézkedés született, amely bár elősegíti a pénzügyi szektor stabilitását, korlátozza a bankok befektetési szabadságát és ezzel a zöld iparba történő tőkeáramlást is. Továbbá egyelőre hiányoznak azok a következetes támogatási és szabályzási mechanizmusok az EU-s országok pénzügyi- és környezeti politikájából, melyek megfelelően ösztönöznék a zöld befektetéseket. Jelenleg a kormányzati támogatások játszanak fontos szerepet, azonban később, amikor a zöld szektor már képes megállni a saját lábain, a biztos és stabil szabályozás követelménye kerül előtérbe, amely kiszámíthatóvá teszi az kibocsátást csökkentő befektetések hosszú távú kockázatait.
A Bloomberg Businessweek által „az elmúlt három évtized CSR gurujának” kikiáltott John Elkington blogjában kritikusan szemléli a tanulmány felvetéseit. Kétségkívül hatalmas ráfordításokkal jár a klímavédelem és üdvözölendő minden olyan kezdeményezés, amely a zöld szektorba való befektetéseket segíti elő, írja Elkington. Nem kevésbé fontos azonban a kibocsátások csökkentését megvalósító technológiák alkalmazását és finanszírozását szabályzó stabil intézményi és közigazgatási háttér megteremtése. A bankrendszer világválságban kimutatkozó hiányosságainak és veszélyeinek átszivárgása a zöld szektorba egyáltalán nem kívánatos. Meg kell előzni, hogy zöld kötvények kibocsátási dömpingjével kipukkanásra váró zöld buborékok alakulhassanak ki, melyek alapjaiban rengethetnék meg a zöld ipart. Wekler Mihály