Nagy József: a környezetvédelmi tárca élére menedzser kell (bumm)

2011. 02. 25 - Nagy József környezetvédelmi miniszterrel beszélgettünk ténykedésének első száz napja alkalmából a tárca élén szerzett tapasztalatairól és a jövő kihívásairól. A környezetvédelmi tárca a Fico-kormány állatorvosi lovának számított, az SNS-es miniszterek tevékenységét látványos botrányok övezték, ezért is kellett megszüntetni. Miként lehet megbirkózni az elődök örökségével?
Mikor október elején a tárcához kerültem, szerencsés helyzetben voltam, a személycserék nagy része Martin Ružinský államtitkár révén már megtörtént. A legfontosabb pozíciókba visszakerültek azok a szakemberek, akik képesek voltak végrehajtani a személycseréket. Nem politikai személycseréket hajtottunk végre, hanem szakmai szempontokat vettünk figyelembe. Nem néztük a párthovatartozást, ha az elmúlt négy évben idehelyeztek egy hozzáértő szakembert, nem fogom kidobni, csak mert a volt kormány idején jött. Ha végigtekintünk a minisztériumon, azért elmondhatjuk, hogy tipikus a sógorkomaság zajlott, sok pozícióban olyan személyek ültek, akiknek semmi keresnivalójuk nem volt ott. Amikor a Smer átvette a minisztériumot, már annyira lezüllött, hogy nem is próbálták meg helyrehozni a hibákat, úgy döntöttek, megszüntetik.

Esnek még ki a szekrényből olyan csontvázak, amik az előző kormányhoz köthetők? Lesznek botrányok a környezetvédelmi tárcánál?
Persze, állandóan potyognak ki az újabb és újabb, múltbeli ügyletek, s biztos, a jövőben is fognak. Ha szeretnénk, folyamatosan adagolhatnánk a botrányokat a nyilvánosságnak is, de ezt nem akarjuk. Csak rossz képet festenénk a minisztériumról, még akkor is, ha a botrányok közvetlenül nem is hozzánk kötődnek. Az emberek eltompulnának, elvesztenék az érdeklődést a tárca iránt, s ez nem lehet a célunk. A napokban például kiderült, hogy egy szélhámos polgári kezdeményezés 570 ezer eurót fizettetett ki magának az előző garnitúrával, névleg egy ökológiai témájú internetes oldal létrehozására, mégsem akarjuk túlragozni.

Milyen hatással van a tárca működésére Simon Zsolt mezőgazdasági miniszter, aki szintén a Híd jelöltje? Nem keverednek konfliktusokba?
Ha néhány ügyben nem is egyezik a véleményünk, én szakmai konfliktusnak látom és tartom az ellentéteinket. A mezőgazdasági minisztérium olyan tárca, ahol tisztán gazdasági mutatók határozzák meg a célt – a nyereség, a termelési százalékok, hozamok stb. Mindennek azonban nem szabad ellentétbe kerülnie a környezetvédelmi alapelvekkel. Megesik, hogy a földművelési tárca úgymond „nyereségvágya”, bizonyítási akarása túlteng, ilyenkor lépnünk kell. Mi is rengeteg gazdasági jellegű üggyel foglalkozunk, de az a célunk, hogy megvédjük a környezetet.

Önök korábban egyszer, a tátrai erdők kapcsán már látványos érdekkonfliktusba keveredtek egymással.
A Tátra kapcsán az a konfliktusforrás, hogy nemzeti parkként elsődleges célunk a környezetvédelem, nem pedig a gazdasági tevékenység. Mégis két szervezet van, amelyik ott ténykedik – az Állami Erdők, valamint a Szlovák Természetvédelmi Felügyelőség. Ez a két szervezet gyakran összecsap, ami rendben is van. Gyakran vannak vitáink, hiszen a Nemzeti Park nem kis terület, aki az erdészetben dolgozik, hasznot vár, hát próbálkozik.

Szükség volt arra, hogy magasabb szinten kezeljék ezeket az ellentéteket, esetleg a kormányfő avatkozzon be?
Eddig még nem történt meg, hogy a kormányfőnek kellett volna megegyezést kikényszerítenie. Meg tudunk mi egyezni,egy kicsit folklórnak is tekintem a nyilvánosságban élő Simon-Nagy ellentétet. Zsolt tudja, hol van a mozgásterem határa, meddig mehetek el. Én pedig nem magamra hagyatkozom, hanem a szakembereim tanácsaira.

Gyakran bírálják a tárcát a természetvédők, a civil szervezetek. Komoly visszhangja lett például annak, hogy Marián Jasík csak négy napig bírta az Állami Természetvédelmi Felügyeletnél, személyi kérdésekre hivatkozva távozott. Ön miként látja az ominózus esetet?
A minisztériumunkban és a hozzá kötődő állami vállalatokban több ezer ember dolgozik. Sokszor előfordulnak konfliktusos helyzetek, amikor szükség van miniszteri szintű beavatkozásra. Az én alapelvem az volt, hogy párthovatartozása miatt senkit nem dobunk ki, nem tettem ezt meg Ján Mizerák (a Felügyelet korábbi igazgatója – szerk.megj.) esetében sem, akivel Marián Jasíknak konfliktusai adódtak. A kérdéses személy még Miklós László alatt lett igazgató, még csak azt sem mondhatjuk, hogy előző kormánybeli politikai jelölt – persze ez nem garancia arra, hogy tökéletes szakember. Amikor Jasík urat kineveztem, megkértem rá, ne az legyen az első dolga, hogy indoklás nélküli tisztogatásokhoz fog. Tudtam, hogy személyes ellentét is van köztük, ez egyfajta próba is volt arra nézve, képes-e Jasík igazgató elfogadni a személyi politikánkat. Én nem Mizerák urat és az ő pozícióját védtem, hanem a stábkultúrát, a következetességet.

Melyek a minisztérium prioritásai a gyakorta előkerülő katasztrófák terén?
Az egyik legfontosabb az árvízvédelem, de ehhez az utóbbi időben csatlakoztak a földcsuszamlások. Utóbbiakból 2010-ben 113 komolyabbat is tartottunk nyilván, több száz ház került veszélybe.

Milyen ellenintézkedéseket tesz a minisztérium? A Fico-kormány választási esélyeit gyakorlatilag egy árvíz mosta el, fontos témáról beszélünk.
Nem az árvíz mosta el a kormányt, szerintem a kormány önmaga mosta el önmagát. Mivel az árvíz elleni védekezés prioritásunk, azzal számolok, hogy ez az intézkedések költségvetésén is meglátszik. Persze, nem könnyű dolog, pénzügyminiszterünk komoly ambíciója a költségvetési hiány csökkentése, ezért arra is kell törekedni, hogy a meglévő pénzt a lehető leghatékonyabban használjuk fel. Átcsoportosításokat hajthatunk végre a saját költségvetésünkben, és prioritásokat állíthatunk fel. Az egyik stratégiánk például, hogy minél több esővizet tartsunk meg a természetben, az erdőkben. Ez az erdészek feladata, ne legyenek tarvágások, ne csináljanak merőleges, egyenes erdei utakat, amin lezúdul a víz.

Ez kiegyenlíti a regionális különbségeket is? Eléggé furcsán hangzik, hogy Pozsony kap egy modern és hatékony árvízvédelmi rendszert, a keleti falvakat meg elmossa az árvíz.
Elsősorban Kelet- és Dél-Szlovákia felé irányítjuk a figyelmünket. Az árvízvédelmi munkálatok egyébként hosszú, többéves terv szerint folynak. Szervezésük majdnem olyan, mint egy autópályaépítésé: telkeket kell vásárolni, engedélyeket kell szerezni, a folyamat sajnos nem tud olyan rugalmas lenni, mint ahogy én azt az érkezésem idején elképzeltem. Azért némi változásról be tudok számolni, olyan helyen is megkezdődnek a munkálatok, ahová a tervek szerint csak öt-tíz év múlva jutottunk volna el. A Kis-Duna melletti töltés emelését például remélhetően márciusban, még az esetleges árvizek előtt elkezdjük, de a Bodrogközben, Kelet-Szlovákiában szintén megerősítjük a gátakat.
A pozsonyi árvízvédelmi rendszernek egyébként magyar vonatkozása is van. A rendszer nemcsak a fővárost védené akár egy ezeréves víz ellen is – és az utolsó négy évben volt már példa két „ötszázéves” meg egy százéves áradásra -, hanem egyben a Csallóközt is. Még akkor is, ha ez első pillantásra nem látszik.

Történt-e előrelépés kvótaügyben, az Interblue Group ki nem fizetett 15 milliója terén?
Büntetőfeljelentést tettünk, ennél többet nem tehetünk, a rendőrségi eljárás folyik a kvótákkal kapcsolatos üzletelésben részt vevő csapat ellen. A számunkra az a legfontosabb, hogy a jövőben ne ismétlődhessen meg hasonló eset, ne vetüljön ránk a gyanú árnyéka sem. Szlovákia hírneve már így is sokat sérült, kevesen hajlandóak velünk üzletelni, s a jelenleg is működő rendszerrel több gond is van. Egyrészt nem biztos, hogy 2012 után érvényesek lesznek a megmaradt kreditek, a másik probléma pedig, hogy nagyon sok a szabad kredit. Oroszország vagy Ukrajna milliárd tonnás kínálatot tehetnek, amihez képest a mi 27 milliónk elenyésző mennyiség. Ugyanakkor rendelkezünk azokkal a zöld beruházási sémákkal, ami meggyőzheti a befektetőket, környezetvédelmi célokra költhetjük el a bevételt. Az Interblue ténykedése károkat okozott az országnak, sérült a hitelünk. Most készítjük elő a nyilvános árverést, valamint közbeszerzéses úton próbálunk közvetítőt találni a kvótáink eladására.

Sokan találkozhattak az Ön választások előtti óriásplakátjaival. Mikor lesz hát Dunaszerdahelyen autópálya?
Ezen Érsek Árpád kollégám dolgozik, komoly jogköröket kapott ez ügyben. Hozzá tartozik többek között az R7-es gyorsforgalmi út. Haszna a csallóközi polgár számára minimum egy autópályáét jelenti, az óriásplakátunkon azért volt autópálya, mert a gyorsforgalmi út nehezebben kommunikálható. Két-három év múlva, 2013-14 tájékán biztosan látni fogunk belőle valamit. Nem egyszerű a munka, de nálunk ez elvi kérdés. Biztosíthatom, még a választások előtt meglátjuk az eredményét. Tokár Géza