2011. március 02. - E hangzatos cím maholnap nem lesz időszerű és reális
a „forradalom” utáni Romániában, hiszen ahogy az áldemokrácia esztendői
teltek szép sorjában, úgy fogyott el az ország korábban híres
erdővagyona, s az egykori büszke ősrengetegek helyén éktelen, óriási
kiterjedésű tarvágások vannak, erdőt már csak apró foltokban látni
imitt-amott. Hogyan történhetett meg ez? A pusztulásba a természet is besegített, hiszen éppen a székelyföldi övezetben egymást követő esztendőkben orkánok tarolták a büszke fenyveseket, s Kommandótól el egészen Tölgyesig, Békásig, Borszékig és Bélborig hektárok tízezrei váltak a természeti csapások martalékává. De a nagyobb bajt az ember okozta, jelesen a mindenkori országvezetés és törvényhozás, amely szemet hunyt az erdőirtások s a rablógazdálkodás felett. Paradox módon éppen az erdők visszaszolgáltatásáról szóló döntések és a hozzájuk kötődő pereskedések, torzsalkodások, majd a példátlan rablások okozták a mára már javíthatatlanná váló károkat. Az ország erdővagyonának legjelentősebb és legértékesebb része mára úgy eltűnt és úgy megfogyatkozott, akár a fölszippantott harmat. A legnagyobb kár most is az erdélyi megyéket érte, amelyektől a moldvaiak óriási erdőterületeket csakliztak el, váltig bizonygatván, hogy ott örökösen az ő erdeik és legelőik voltak, holott erdészeti térképek, közbirtokossági dokumentumok bizonyítják, hogy soha semmi közük nem volt ezekhez. Az „intézményesített területlopásokat” (Ozsdola, Gelence, Csíkszentmárton, Gyergyótölgyes, Békás, a Gyímesek völgye, Szentegyháza, stb., stb.) követte a hivatalos állami román erdészet száz és száz visszaélése, amelyek segítségével maguknak vindikálták a legjobb minőségű erdőterületeket (véderdők fenntartása címen), s amit mégis vissza kellett adni, azokat egyszerűen akkurátusan letarolták, s az igazi tulajdonosoknak csak a csupasz föld maradt. Aztán elszabadult a pokol, hatra-vakra mindenki lopta és vágta az erdőket, minden üzemterv és józan meggondolás nélkül. A kisebb erdőtolvajokról nem is nagyon érdemes beszélni, a nagyok milliárdokat kerestek a természet megcsúfolásából, s kevés lenne sóspuskával fenéken lőni őket.
Az erdőtalajok pusztulnak, az árvizek pusztítanak, s a szakminisztériumoknak, a törvényhozásnak máig sincs elképzelése arról, hogyan lehetne cselekedni a huszonhatodik órában... Magyari Lajos
