2011. április 05. - Amint a Nyugati Jelen már megírta, egy magánszemély
kezébe kerülhet Bihar megye 68 ezer hektár állami erdejéből csaknem 63
ezer hektár. Az élesdi városi bíróság tavaly év végén hozott ítéletet a restitúciós perben, amit Radu Maria kezdeményezett Matei Alexandru Mateescu néhai földbirtokos örököseként. A meglehetősen furcsa eljárásról az erdőt kezelő Országos Erődgazdálkodási Önálló Ügyvitelű Vállalathoz tartozó Bihar Megyei Erdészeti Igazgatóságnál érdeklődtek a Nyugati Jelen munkatársai.
Szíjjártó Zoltán gazdasági igazgató rendelkezésünkre bocsátotta azt a beadványt, ami a jogi eljárással kapcsolatos álláspontjukat ismerteti, és amit megküldtek az országos erdőgazdálkodásnak, illetve az értük felelős környezetvédelmi minisztériumba. Több kérdéses pontra is rámutatnak a bírósági eljárásban, például arra, hogy eredetileg az örökös 19 hektárnál valamivel több erdőt igényelt vissza Rév, Kisősi, Élesdlok, Tőtös, Gégény, Vársonkolyos, Révtízfalu, Tenkemocsár és Szászfalva környékén, ezért hívta perbe Rév, Vársonkolyos, Szászfalva és Kisősi község helyi földosztó bizottságait (amelyeknek elnöke a polgármester), illetve a megyei földosztó bizottságot (amit a kormánybiztos elnököl). Az első tárgyalási napon, 2010. szeptember 8-án viszont egy kiegészítő iratot adott be, amelyben már közel 62 683 hektárt követelt vissza. A bíróság rögtön a javára is ítélt anélkül, hogy a követelés megváltoztatásáról értesítette volna az alpereseket, amelyek így nem is tudták kifejteni ezzel kapcsolatos álláspontjukat, esetleges tiltakozásukat. A nem jogerős ítélet kötelezte az alpereseket, hogy mérjék ki az idős nőnek az erdőket, ha náluk nincs elég, a megye más területein lévő állami erdőkből kártalanítsák.
A bíróság szintén az alperesek értesítése nélkül döntött arról, hogy a követelés jogosságát tanúkkal bizonyíthatja a felperes, ez ellen sem volt módja tiltakozni a másik félnek. Az erdészeti igazgatóság jogászai az eljárási hibák sorát a földtörvényre alapozva azzal folytatja, hogy a bíróság előtt nem bizonyosodott be, a visszakövetelt csaknem 63 ezer hektár valóban mind erdő volt-e annak idején. A most hatályos jogszabály szerint ugyanis a fás legelő, egyéb fás térség mezőgazdasági területnek számít, amiből viszont csak megszabott (legfeljebb 50 hektár) nagyságú részt kaphat vissza az egykori tulajdonos vagy örököse. A kommunista földosztás idején, 1945–49 között viszont úgy vette el az állam a Mateescu-birtokot, hogy annak javait mezőgazdasági területté nyilvánították. Erről egy 1946-ban kelt dokumentum tanúskodik, amit azonban nem érvénytelenítettek, tehát a földek azon szereplő besorolása sem változott. (Az 1945-ös agrárreform-törvény egy későbbi jogszabályra hagyta az erdők fölötti rendelkezés átvételét, ám a buzgó „reformerek” mindent államosítottak, s hogy ezt igazolják, az erdőt is szántóföldként tüntették fel.) Vitatható tehát, hogy a hajdani birtokból mennyi volt valójában az erdő, és mennyi az egyéb művelésre szánt terület.Az igazgatóság jogászai arra is felhívják a figyelmet, hogy a követelés összesítésekor olyan jelentéseket vettek figyelembe, amelyek egymásnak alá- és fölérendelt egykori államapparátusi hivatalokból származtak, így valószínű, hogy ugyanazt az egy telket többször kérelmezte vissza a felperes. Külön érdekesség, hogy az említett községek teljes közigazgatási területe alig haladja meg a 27 ezer hektárt. Bonyolítja a helyzetet, hogy az örökös időközben meghalt, de az ügyet folytatja az eddig őt képviselő gyulafehérvári ügyvédi iroda.
A felsorolt jogi érvek alapján az erdészeti igazgatóság bízik benne, hogy a másodfokú eljárásban elutasítják a restitúciós igényt. A megyei földosztó bizottság fellebbezett ugyanis, a tárgyalást pedig időközben áthelyezték az Olt megyei törvényszékre. Az erdészet kérelmezte, hogy a tulajdonos által megbízott kezelőként részes lehessen a perben, erre még nem adott választ a törvényszék, és a tárgyalás időpontjáról sem értesítette a feleket. Máté Zsófia, Reggeli Újság
