2011. április 07. - Boldog vagyok! Nagyon boldog, mert nagyon sokfelől
jeleztetek vissza, hogy a bontakozó tavaszban milyen sokfelé beindult a
terek, parkok, patakok medreinek kitakarítása. Több fényképes beszámolót is küldtetek, Isten fizesse! Akárcsak a tábortűzben a gallyak, az ágak, lángjukkal, tüzükkel egymást is lángra lobbantják, úgy együtt könnyebb égni, meleget, fényt árasztani. Adja a jó Isten, hogy szívünk egyik legmélyebb vágyát, egy szép, rendezett, tiszta élettér kialakítását tudjuk megvalósítani.
Az első lépés a megtisztítás, a rendrakás! A második a szép tavaszban a terek feldíszítése virágokkal, bokrokkal. Persze ehhez már engedély is kell, egyeztessetek a polgármesterekkel, tanácsosokkal, tájépítészekkel, hátha kis festékkel, néhány paddal, facsemetékkel a segítségetekre sietnek.
A jól végzett munka örömével, a harmadik lépésben szervezhetnénk egy-egy kis ünnepséget, melyben a hatóságokkal is egyeztetve nevet adnátok annak a kis parknak, zöldövezetnek amelyet rendbe raktatok. A tegnapelőtt Gyergyószentmiklós külterületén, három utca találkozásánál, egy szépen megtisztított háromszögbe elültettünk hét kis tölgyfát. Ott volt a kedves plébános úr, a polgármester úr és a közeli utcákban lakó emberek. Imádsággal, énekkel Szent László oltalmába ajánlottuk a facsemetéket. Jó elképzelni, hogy milyen lesz majd 10-20 év múlva a Szent László téren, ez a kis tölgyfaliget. A negyedik lépés, – ez hosszú, de nagyon szép feladat – a gondozás, egész évbeni rendben tartás. Természetesen ha az első három lépés szépen, szervezetten megtörtént, könnyebb dolgunk lesz, mert nehezebb a szemetet eldobálni rendezett környezetben, mely egy köztiszteletnek örvendő személy nevét viseli, mint egy gazos senki földjén. Könnyebb lesz rendet tartani és a munkához társakat találni, mert az együtt végzett becsületes munka öröme megszenteli a lelket, és közösséget teremt.
Hiszem, hogy egy ilyen szép rendezett kis zöldterület néhány paddal közösségeket, barátságokat is fog szülni, és ebben a felbolydult világban ez nagyon fontos. A fák, a bokrok, ahogyan cseperednek, ahogyan ágaik összehajolnak – hiszem, hogy ugyanúgy a közelben lakó emberek is szépen egymásra találnak, végül is ez egy nagyon fontos cél. Szülőföldünk szép tereit lakjuk be, töltsék meg az emberek! Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel – énekeltük annak idején. Miénk itt a tér, mert mi szedtük rendbe, mi gondozzuk, mondhatjuk szeretettel, büszkén!
Sokszor a városunkban, falvainkban vagy azoknak szélein ott árválkodnak terek, minden nap látva, mégis elfeledve, sokszor szemétkupacok alatt. Nagyon fontos, hogy a személytelen, gazos, mondhatni senki földjét a magunkénak érezzük, megtisztítsuk és névadással, imával megszenteljük, hisz szülőföldünk egy kis darabjáról van szó. Apró cseppekből lesz a tenger...
Merjetek elindulni, és meglátjátok, hogy mennyi társatok lesz szép, nemes céljaitok valóra váltásában.
Szeretettel, Csaba t.
Csikszereda, 2011. IV. 7
