Románokból, szlovákokból pótolja a hiányzó munkaerőt hazánk (hrportal.hu)

2011.05.02. - Bár vannak hiányszakmák, és az elöregedő társadalom miatt szükség van akár más országból érkező munkavállalókra is, nem kell attól félni, hogy a bevándorlók elfoglalják a magyarok elől a munkahelyeket. A migrációs utánpótlást a határok menti magyar-lakta területekről kapja az ország, Európából egy-két területet leszámítva pedig nem vagyunk vonzó célpont. Ami a munkaerő exportot illeti, Európa sereghajtói közé tartozunk.
Ha egy londoni, piros-kék csíkos emblémájú hipermarketbe betérünk, szinte csak Európán kívüli munkavállalóval találkozunk. Így van ez a hamburgeresnél és a takarítási munkálatok végzőinél is. A szállodákban, tömegközlekedésnél, éttermekben csak kelet-európaiak végzik a kisegítő és a szakmunkákat a nagyobb angol városokban. Az Egyesült Királyság területére érkező bevándorlók nagy része 1922-ig Írországból és a gyarmatbirodalom többi részéből érkezett. A brit törvények lehetővé tették, hogy a mai Indiából, Pakisztánból, Bangladesből, a Karibi-térségből, illetve Kenyából és egyéb afrikai országokból ott keressenek boldogulást a munkavállalási céllal érkezők. A Wikipedia "Immigration to the United Kingdom since 1922" leírása szerint a két világháború, a birodalom szétesése, az 1951-es ENSZ Menekültügyi Konvenciójának az elfogadása és az EU kibővítésének hatására együttesen alakult ki a mostani kép.

Jelenleg majdnem 5 millió emigráns él Nagy-Britanniában, ami a népesség 8,3 százalékát teszi ki. Közülük állampolgárságot 2006-ben 150 ezer ember kért, és ők mindannyian Európán kívüli területekről érkeztek. A brit kormány szeretné, ha a munkaerő-utánpótlás az EU-n belülről érkezne, ezért kidolgoztak olyan pontrendszert, amely az Európán kívülről érkező bevándorlókat külön értékelné.

Hasonló a helyzet Németországban is, ahol az egyik legnagyobb bevándorlási hullám az 1960-as évek elején kezdődött. A Wikipedia "Immigration to Germany" website-ján arról ír, hogy a "gazdasági csoda" kapcsán fellépő német munkaerő-igény miatt az '50-es, '60-as években a nyugat-német kormány bilaterális toborzási egyezményeket kötött különböző országokkal. 1955-ben Olaszországból, 1960-ban Görögországból, 1961-ben Törökországból, 1963-ban Marokkóból, 1964-ben Portugáliából, 1965-ben Tunéziából és 1968-ban Jugoszláviából indult meg a bevándorlás. A vendégmunkásnak nevezett munkavállalók alacsony képzettséget feltételező ipari, termelési munkákat láttak el ebben az időben. Gyermekeik tartózkodási engedéllyel, állampolgársági jogok nélkül születtek 1990-ig. Közülük azonban ma már sokan fölvették az állampolgárságot.

Ma az összes bevándorló 14,2 százaléka török, 9,4 százaléka orosz, 6,9 százaléka lengyel és 4,2 százaléka olasz nemzetiségű.

Kevesen tudják, de a régi Német Demokratikus Köztársaság (NDK) is toborzott vendégmunkásokat. Vietnamból, Észak-Koreából, Angolából, Mozambikból és Kubából érkeztek ezek a dolgozók. A Berlini Fal leomlása után a régi keleti területek munkásai a kiutasításokkal szemben inkább maradtak a munkahelyükön, a tartózkodási és munkavállalási engedélyüket elhamarkodottan fölmondták, és ezzel a nyílt diszkrimináció célpontjaivá váltak.

Ma Németországba már az EU-n kívülről csak egyetemi, főiskolai diplomával rendelkezők vándorolhatnak be. Jelenleg vitát kezdeményeztek a németek arról, hogy ezt az irányt képviselhessék az Európai Unió országaival szemben. Most már az EU-n belül is szinte csak állásajánlattal lehet Németországban elhelyezkedni. Ez alól néhány szakma jelent kivételt. A múltban jól ismert "IT-Greencard" program például a számítástechnikai szakembereknek segített abban, hogy szabadon munkát vállaljanak.

A migrációs gyakorlat

Tévedés azt hinni, hogy az vándorol ki, akinek nincs vesztenivalója - mondta a HR Portálnak Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki munkaerőpiaccal foglalkozó vezető kutatója. Soha nem a legszegényebbek kelnek útra. Az illegális bevándorlók hatalmas összegeket fizetnek az embercsempészeknek, de a legális európai bevándorlásnak is van pénzben és fizikai vagy pszichikai megterhelésben mérhető költsége. A vezető kutató szerint egy család túlélési stratégiájának része az, ahogy végiggondolják, ki merre mehet és ezt anyagilag hogyan támogatják. Rendszerint a legügyesebb, legélelmesebb családtag kapja meg a lehetőséget az indulásra, mert utána neki kell támogatnia az otthonmaradottakat. Egy ilyen kalkulációt követve a családnak azt éri meg kiküldeni, aki rendelkezik azokkal a készségekkel, tapasztalatokkal, amit az adott célországban keresnek. Természetesen van, aki egyénileg, saját boldogulására indul útnak.

Azt, hogy a befogadó ország mennyire vonzó, a megkereshető bérek alapján döntik el a bevándorlók. A kutató arról számolt be, hogy a státusztörvény vitája kapcsán felmerült az a probléma, mennyire veheti el a hazai munkaerőtől a munka lehetőségét a magyar ajkú bevándorló-hullám. Arra az eredményre jutottak 2004-ben, hogy annyival magasabb a bérelvárása a bevándorolni szándékozóknak a hazai kínálathoz képest, hogy a csekély különbség miatt tömegesen nem fognak útra kelni. Ahol azonban szükség van külföldi munkaerőre, például az ipari parkok környéke az a terület, -a vezető kutató szerint-, ahol a migráció tudatos szervezése érzékelhető. Az a jelenség, hogy a kiszolgáló területeken, a hazai piaci ár alatt vállalnak munkát a határokon túli magyarok, nem lesz mindig megfigyelhető. Előbb-utóbb az ő áraik is növekedni fognak, ráadásul, a szakember is megerősíti azokat a véleményeket, miszerint az Európai Unióhoz csatlakozott országokból érkező migráció véges számú munkavállalóból áll, és ennek a folyamatnak ma már nem az elején járunk.

A szellemi munkaerő "elszívása" tekintetében Hárs Ágnes úgy látja, Magyarország lehetőségei korlátozottak. Egyrészt, ma már olyan technikai-technológiai újítások léteznek, amelyek használatával az áttelepülés fölöslegessé válik. A shared service-ek lehetővé teszik azt, hogy helyből szolgáltasson globálisan egy cég. Másrészt, a nálunk fejlettebb Németország sem tudott néhány hiány-területet feltölteni. Szinte kielégíthetetlen munkaerő-igények merülnek fel a fejlett területekről, bizonyos szakmák gyakorlott művelői iránt. Ezeket a szakembereket mi is csak ideiglenesen tudjuk átcsábítani és megtartani - mondta a kutató.

A bevándorlók száma, iránya, összetétele fontos indikátora az adott gazdaságnak. Válság idején bezáródnak a kapuk, ha pedig szanálódik a gazdaság, akkor ez az egyik első társadalmi mozgás, ami megindul - mondta Hárs Ágnes.

Lassuló hazai folyamatok

Az alacsony jövedelmezésű, otthoni segítőmunkákra, betegápolásra, napszámba, határ menti fizikai munkára szoktak bevándorló munkásokat alkalmazni munkaadók. Nagyrészüket feketén, vagy szürkén fizetik, ami nemcsak bizonytalanságot, hanem társadalmi szintű képzavart is okoz. Nyilván szükség van az ő munkájukra is, de valóban importálnunk kell ezt az alacsony képzettségű munkavállalói csoportot? Vagy kialakultak már azok a munkakör-csoportok, amiket a magyarországi munkavállalók nem szívesen töltenek be?

A Nyugat-Európában megfigyelhető vendégmunkás gyakorlathoz hasonló nyitott, jól működő migrációs piac csirái a kilencvenes években Magyarországon is kialakultak. Ahogy külföldön szerették volna, ha az újonnan csatlakozó országok bevándorlóival töltik fel a munkahelyeket a cégek, ugyanúgy esélye lett annak, hogy idehaza is kialakul egy jól működő, keresleten és kínálaton alapuló bevándorlási piac, amit a migrációs politika hiánya megállított.

A beilleszkedést, az együttműködést jelentősen megkönnyíti, ha hasonló kultúrából érkezik a munkavállaló. A jelentős számú külföldi foglalkoztatása azonban, több ok miatt sem valósult meg. Ahogy a nyugati fogadó országokban, úgy idehaza is megszűnt a munkahelyek jelentős száma. Ráadásul, a szakértő szerint, Magyarországon már a válság előtt sem volt túl sok, alacsony képzettséggel betölthető pozíció. Dél-Európában lényegesen több kis és középvállalkozás működik, amelyek lehetőséget adnak az alacsonyan képzettek számára a munkavégzésre és a migránsok foglalkoztatására.

Hárs Ágnes szerint Magyarországon a bevándorló nők a háztartási és szolgáltatási kisegítő munkákat, illetve a gépsorok mellett a fizikai munkát látják el, a férfiakat pedig az építőipar, a mezőgazdasági munkák, illetve a feldolgozóipar foglalkoztatja. A szakértő úgy látja, ma már tömegesen nem érkeznek hazánkba bevándorlók, mert például a romániaiaknak vonzóbb célpont Spanyolország, vagy Olaszország, mint a magyar ipari parkok, vagy a napszám. Az ok, amiért még mindig szívesen foglalkoztatják a hazai munkáltatók a bevándorolt, magyar anyanyelvű munkavállalókat, az egyrészt az alacsony bérelvárás, másrészt a munkafeltételekben megmutatkozó különbségek miatt van. Egy Ukrajnából vagy Szlovákiából átjött munkavállaló hajlandó 9-10 órát is dolgozni úgy, hogy nem kap érte bérpótlékot - számolt be a kutatási tapasztalatairól Hárs Ágnes.

A magyar migrációs politika is jelenleg a határon túli magyarok köréből szeretné felépíteni az utánpótlást. Jelenleg úgy tűnik, a migráns munkaerő potenciális bázisa még ebből a körből kerül ki, és valószínűleg ez a helyzet nagyon nem is fog változni. Míg a kelet-európai országok, közülük is leginkább Csehország, sikeres migráció-szabályozó tevékenységet végeznek, mégsem az EU tagállamokból érkezőket tekintik az országot célpontnak. Csehországba az ukránok és vietnámiak érkeztek nagyszámban.

Romániából, Ukrajnából Szlovákiából és Kínából jött a legtöbb munkavállaló

Hozzánk a romániai, az ukrajnai és a szlovákiai magyarlakta területekről jöttek munkavállalók, és Hárs Ágnes kiemelten fontosnak tartja a két ország közti gazdasági kapcsolatok erősítésén dolgozó, kínai bevándorlók emelkedő számát.

A Foglalkoztatási Hivatal minden negyedévben összegyűjti a Magyarországon élő külföldi állampolgárok munkavállalási adatait és 2010-ben Jósfai Zoltán el is készített belőle egy elemzést. Ebben a munkában részletesen ismertetik a jelenlegi és a korábbi években a munkaerőpiacon hivatalosan jelen lévő külföldiek arányát, szektor-specifikumát és földrajzi jelenlétét.

A legfontosabb adatokat tekintve 2010-ben kiadott általános és szezonális munkavállalási engedélyek és bejelentések együttes száma 24535 volt, ezen belül 10890 általános, 447 mezőgazdasági szezonális munkavállalási engedélyt adtak ki és 13198 külföldi munkavállalót jelentettek be a foglalkoztatók. A tavalyi évben az előző évhez képest a kiadott munkavállalási engedélyek és bejelentések együttes száma 13 százalékkal csökkent. Ezen belül az általános engedélyek száma 16,3 százalékkal növekedett, a bejelentett munkavállalók száma pedig 28,6 százalékkal csökkent, a mezőgazdasági szezonális engedélyek száma 22,1 százalékkal növekedett. 2010-ben a két évvel korábbi helyzethez képest a kiadott munkavállalási engedélyek és bejelentések együttes száma 42,2 százalékkal csökkent.

Az állampolgársági eloszlás a következő képet mutatta az elmúlt esztendőben. Az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatásban jellemzően a szlovák munkavállalók (túlnyomórészt Közép-Dunántúlon), a mezőgazdaság, vad- és erdőgazdálkodásban a román munkavállalók (túlnyomórészt Dél-Alföldön), az építőiparban pedig az ukrán munkavállalók (túlnyomórészt Közép-Magyarországon) kezdtek el dolgozni.

A román, ukrán, szlovák és kínai munkavállalók együttesen az összesen kiadott engedélyek, illetve bejelentések kétharmadát birtokolják.

A román állampolgárok esetében a bejelentések száma az előző évhez képest 45,2 százalékkal csökkent, az ukrán munkavállalóknak kiadott engedélyek száma 13,9 százalékkal növekedett. A szlovák állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó bejelentések száma 32,1 százalékkal, a kínai állampolgárok részére kiadott engedélyek száma pedig 27,6 százalékkal növekedett. A munkavégzési céllal bevándorlók zömében a határ menti országokból jöttek tavaly is. Az összes kiadott engedély és bejelentett munkaviszony kétharmada rájuk vonatkozott.

A külföldi munkavállalókat - foglalkozás szerint - elsősorban segédmunkás-jellegű foglalkozásokban alkalmazták Közép-Magyarországon. Az utána következő egyszerű mezőgazdasági foglalkozásokban (pl. napszámos, mezőőr) dolgozók pedig túlnyomóan a Dél-Alföldön helyezkedtek el.

Ha az Európán kívüli munkavállalóknak kiadott engedélyek, illetve bejelentések számát nézzük, azt látjuk, hogy ez az előző év azonos időszakához képest 22,7 százalékkal növekedett, míg ezzel ellentétben, az európai munkavállalóknak kiadott engedélyek, illetve bejelentések száma 20,5 százalékkal csökkent. A tanulmány készítője azt a következtetést vonta le ebből, hogy Magyarország az európaiak számára az elmúlt évben már nem volt olyan vonzó, mint az előző évben (Ukrajnát és Szlovákiát kivéve), de az Európán kívüliek továbbra is úgy ítélték meg, hogy megéri hazánkban munkát vállalni.

Kivándorlás tekintetében passzívak a magyarok

A külföldi munkavállalással kapcsolatban a munkavállalók szabad mozgásának következtében kevés adat érhető el. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szerkesztőségünk érdeklődése nyomán arról tájékoztatott minket, összességében elmondható, hogy hazánkban csekély a mobilitási hajlandóság. Általában az aktív, munkaképes korú lakosság 2-2,5 százaléka hajlandó külföldre költözni. Ez Magyarországon feltehetően mintegy százezer embert jelent egy időpontban.

A felmérések alapján a magyarok munkavállalási hajlandósága az egyik legalacsonyabb az EU-ban. A legnagyobb fogadó országokban - Ausztria, Németország, Egyesült Királyság - tízezres nagyságrendűre tehető a magyar munkavállalók száma, a korábban legnépszerűbb Egyesült Királyságban a csatlakozási monitoring jelentés alapján 2009-ig összesen mintegy 35 000 magyar állampolgár vállalt munkát. A mobilitást az EURES rendszer tapasztalatai szerint elsősorban a nyelvi kompetenciák befolyásolják, így az angol és a német nyelvterületek a legnépszerűbbek, ezt követően a mediterrán térség országai iránt mutatkozik érdeklődés. A külföldön történő munkavállalás zöme a vendéglátás, a mezőgazdaság, az építő-, fém- és húsipar, valamint a logisztika és a műszaki tudományok (informatikusok, mérnökök) területén valósul meg. Filius Ágnes