2011. május 4. - Szinte semmiben nem különbözik az erdésztanulók országos versenye más iskolák vetélkedésétől. Vagy mégis? Portálunk bepillantást nyerhetett az idei verseny gyakorlati fordulójába, melyet a Dél-Alföldi Erdészeti Zrt. ópusztaszeri erdőkerületében rendeztek meg.
Öt erdészeti szakiskola legkiválóbb diákjai csaptak össze – persze nem fűrészekkel és baltákkal –, hogy eldöntsék, ki is a legjobb a fák birodalmának ismeretében. Szeged, Sopron, Barcs, Mátrafüred és Szőcsénypuszta leendő erdésztechnikusai az előző napi írásbeli feladatok izzasztó kérdései után ezúttal a szellőfújta ópusztaszeri fenyvesek és jegenyések mélyén adtak számot mindarról, amit egy jó erdésznek tudnia kell.
Fókuszban az erdészeti ismeretek
„A harmincöt éves múltra visszatekintő verseny a rendszerváltás előtt még sok honvédelmi jellegű versenyszámmal volt kiegészítve, a kézigránát-dobástól kezdve a puskával és nehezített menetfelszerelésben való futásig” – mesélt a versenysorozatról Kis András, a szegedi iskola gyakorlati oktatója, aki már közel húsz éve vesz részt a szervezési munkákban. „A rendszerváltás után a mátrafüredi iskola kezdeményezésére élesztették újjá, immár tisztán szakmai alapokra helyezve a versenysorozatot, melyben nyolc versenyszámban mérik össze a tudásukat az írásbeli megmérettetéstől indulva – mely felöleli az öt év tanulmányait –, a növény-, állat-, rovar- és vadnyom-felismerésen keresztül a gyakorlati feladatokig.”
Mindegyik iskola négy főt indíthatott az egyéni versenyben, ahol a „terepi” számokban – gyérítésjelölés, határazonosítás, választékolás, körlapösszeg-mérés, motorfűrész-szerelés és -kezelés – jeleskedhettek a tanulók, akik között ezúttal is találkozhattunk a gyengébbik nem képviselőivel, akik a fiúkat megszégyenítő ügyességgel teljesítették az előírt feladatokat. A vetélkedés érdekessége volt, hogy szegedi részről az iskolát három lány és egy fiú képviselte, köztük a 14. évfolyamos Sztojov Tündével, aki az idén kapta meg a Kiss Ferenc-díjat is.
Elmélet az erdő mélyén
A gyérítésjelölés versenyszámban adott területen a fafajok meghatározása után kellett kijelölni azokat a fákat, melyeket „ki kell venni” az erdőből, azaz meg kellett jelölni az oda nem illő fákat, melyek vagy egészségi állapotuk miatt, vagy fajtájukkal lógtak ki a sorból. A határazonosítás során az erdőrészletben megkeresett négy ponton végrehajtott különböző feladatokkal fafaj- és állománysűrűség-meghatározást – erdész nyelven a záródást – és a természetvédelem felé kacsingatva az állománytípust, a lágyszárú növényekkel együtt is vizsgálták meg.
Az erdészek munkájának gazdasági hasznához érve a választékolás során egy kivágott fatörzs méteres beosztásán kellett a tanulóknak eldönteni, hogy az adott szakasz milyen célra hasznosítható, így ipari fa, rönkfa, papírfa és egyéb alkalmazásra jelölték ki a törzs részeit. A gyakorlatban az erdőgazdálkodás egyik legfontosabb mozzanata ez, hiszen a fa értékét a megfelelő besorolással akár százezres nagyságrendben is befolyásolhatják. Az épületasztalos ipartól a bútorasztalosokig sokféle felhasználásra osztályoznak így fákat, de a papírrost-fát, a bútorlapok anyagát, a tűzifát, vagy épp takarmányfát, mint rostanyagot is ezzel a módszerrel választják ki.
„A tanulók a motorfűrész szerelése során időre kell a láncot cserélniük” – tudtuk meg Pálinkó Mihálytól, a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola gépészeti oktatójától. „Egy perc alatt meg kell fordítani a vezetőlemezen a láncot, ami egy kényelmes, nem kapkodós időnek mondható. Az összeszerelt motorfűrésszel egy rönköt darabolnak, ahol egy korong levágását mutatják be, végül a függőleges törzsön egy szúróvágást hajtanak végre. Mindkét esetben az idő és a szakszerűség, valamint a pontosság is lényeges, de elsősorban a minőségi munka számít.”
Nemcsak a győzelem a tét
A versenyt évek óta a Stihl cég támogatja nemcsak anyagilag, hanem a díjak felajánlásával is. Így az első helyezett egy motorfűrészt, a második egy tisztítófűrészt, a harmadik pedig egy szegélynyírót kap, ezenkívül minden résztvevő oklevéllel, és ajándékcsomaggal lesz gazdagabb.
„Igen nagy jelentősége van ennek a versenynek” – értékelte a vetélkedés rangját a szakoktató. „Aki itt eléri a gyakorlati vizsga szintjét, annak már a technikus minősítőn nem kell gyakorlati vizsgát tennie, de az elméleti versenyszámokat jó eredménnyel záróknak sem kell már vizsgázniuk. Ezért például az első három helyezett szinte automatikusan a kezébe kapja a technikusi minősítését.”
Mennyi fa van az erdőben?
„A körlapösszeg-mérés során az erdészeknek meg kell állapítaniuk, hogy mennyi fa is van az erdőben” – tudtuk meg Malgay Viktortól, a barcsi iskola gyakorlatioktatás-vezetőjétől. „A versenyszám nehézségét a bonyolult, összetett műszer kezelése adja, ami nagy pontosságot és odafigyelést igényel. Ez a feladat hozzátartozik az erdész mindennapi tevékenységéhez, hiszen a fatömeg megállapításával az adott erdőrész értékét becsülik így meg, így ez is igen fontos eleme a munkájuknak.”
A körlapösszeg-mérés – a szögszámlálás – nem más, mint egy pontból minden olyan törzs megszámlálása, amely egy megadott látószögnél szélesebbnek látszik. Az eredmény a négyzetméterben kifejezett, hektáronkénti körlapösszeggel arányos érték. A módszert 1947-ben Németországban dolgozták ki, ezt követően 1955-ben jelent meg az első műszer, a tükrös relaszkóp.
Ha a felvett próbaponton fafajonként elkülönítve megszámlálják a fákat – hogy hány darab törzs szélesebb a műszer 1-es szorzójával jelölt látószögénél – és az így kapott értéket megszorozzák az úgynevezett alakmagassággal, akkor megkapják az egy hektárra számított fakészletet fafajonként. Az eljáráshoz hozzátartozik még, hogy felállási helyenként fafajonként átlag mellmagassági átmérőt és magasságot határoznak meg, az egyéb leíráshoz szükséges adatok mellett.
Vágni vagy nem vágni, ez itt a kérdés
A gyérítésjelölés versenyszám során száz számozott fa esetében kellett azok minősítését elvégezni. Így az állomány életkorának a végéig fennmaradó fákat megtartották, és a nevelővágások során kiemelésre kerülőket kellett megjelölniük a versenyzőknek, melyet a versenylapon – akárcsak egy lottószelvényen – jeleztek. Az értékelés során a társiskolák egy-egy képviselőjéből felállított bizottság határozta meg a területen lévő fák sorsát, melyeket összevetették a tanulók által kiválasztottakkal.
„A legfontosabb a fa alaki tulajdonsága” – avatott be a szakma rejtelmeibe Juszt István gyakorlati oktató. „A hengeresség, a magasság és a vastagság az osztályozási szempont. Elsősorban mindig az alászorult, beteg, gyenge egyedeket emeljük ki. Ez a versenyszám elég nehéz, hiszen nincsen rá séma, nem lehet ezt a szituációt pontosan begyakorolni, hanem itt a tanultakat, a megérzéseket és a látottakat kell a hallgatóknak figyelembe venniük, hiszen minden egyes erdőrészlet más-más elemekből épül fel.” Illés Tibor
