A környezetvédelem viszonylag újdonsült tudománynak számít, csupán az 1972- ben szervezett stockholmi konferencián merült fel először a környezeti válság problematikája, ezt követően kezdtek el tudósok és közszereplők foglalkozni a témával – tudhattuk meg az előadótól.
A természet és ember kapcsolatára alapuló tudomány elsősorban az embert és annak életterét óvja olyan hatásoktól, amelyek ellehetetlenítik az ott történő létezést.
Vizauer a továbbiakban az ökoteológia tudományra tért ki, amely azzal foglalkozik, hogy a vallásnak milyen szerepe van a környezet megóvásában vagy annak rombolásában.
Lynn White kutató szerint például Ökológiai válságunk történeti gyökerei könyvében a környezetünk válsága a kereszténységnek köszönhető, mivel eme vallás, különösen a nyugati formájában a világ legantropocentrikusabb vallása. A kereszténység az addigi pogány vallás által istenített védőszellemeket elsöpörte, ezek a vizet, a napot, a földet, a levegőt és más természeti tényezőket, jelenségeket óvtak.
Az okcidentális modern technika és tudomány tönkre tette a környezetet, amely a kereszténység teológiai öntőformájában fejlődött ki – magyarázta a kutató elméletét Vizauer.
Azonban ezen elméleteket sokan megcáfolták, így például David N. Livingstone, aki White munkáját újraértékelte. Livingstone nem a vallást teszi felelőssé a környezetválságért, azzal érvelve, hogy a keleti vallások például sokkal természetbarátiabbak. A kínai piktúrában nagyon sok természeti elemábrázolást fedezhetünk fel – állítja Livingstone.
Szerinte inkább a magántulajodon a bűnös és a gazdasági fejlődés környezetünk rombolásáért.
White elméletét több kutató is megtámadja, azzal bizonyítván állításukat, hogy isten az embert egyfajta gondoknak teremtette a természetben. A kereszténységnek esetleg csak közvetve lehetett szerepe a környezetrombolásban – magyarázta az előadó.
Továbbá kifejtette: magyar kutatók is foglalkoztak azzal a problematikával, hogy a vallás összefüggésbe hozható-e a környezeti problémákkal, az egyháznak milyen befolyása van ezekre a dolgokra, így többek között Jávor Benedek vagy Hankiss Elemér is.
Tanulságképp Vizauer megállapította: a közeljövőben ádáz harc várható a környezet és ember kapcsolatában. Minden kultúra szükségszerű tartozéka valamilyen természetkép. Ugyan a világnak nincs egy egységes elképzelése erről, az ógörögök másképp közelítették meg, a tudomány, a pszichológia is különbözőképen világít rá ezekre az összefüggésekre, ám környezetünk megóvása, természeti kincseink ápolása hozzátartozik alapértékeinkhez.
Hankiss Elemér erre reflektálva az állapítja meg: „a kultúra nem luxus, hanem élet-halál kérdése.
Vizauer azt is kifogásolta még, hogy Kolozsváron nincs egy olyan műhely, amely ezzel e témával behatóbban foglalkozna, holott igény lenne rá. Varga Melinda