2011. június 14. - Terepmadarászok vették észre május végén, hogy a
Balatonfenyves melletti különösen védett vízimadár-rezervátum vízszintje
kritikus szintre csökkent. Az ingoványt a terület bérlője csapolta le, minden bizonnyal azért, hogy vadászhatóvá tegye. A sors különös fintora, hogy a láp épp június elseje óta minősül nemzetközi jelentőségű vadvízi élőhelynek.
„Hetek óta éreztük, hogy valami nem stimmel, de mivel a vízszint mindig változik, nem jöttünk rá egyből, hogy baj van. A vízimadarakat nem a megszokott helyükön láttuk, egyes részeket teljesen elhagytak. Aztán május 22-én, egy vasárnap egyszer csak összeállt a kép: lehetetlen, hogy nyár elején ilyen alacsony legyen a víz!”
A Nagyberek-Fehérvíz leeresztő zsilipjénél állunk, ugyanott, ahová idegenvezetőnk sietett a felfedezés után a barátjával. Azt találták, amitől tartottak: a zsilip deszkáit valaki kiemelte. Mint utóbb kiderült, a berek vize bő másfél hónapja szabadon zubogott a néhány kilométerrel odébb a Balatonba torkolló mesterséges csatornába.
Ennyi maradt a bereki őslápból
Az 1977 óta védett természetvédelmi terület a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozik. A Balaton déli árterét százötven évvel ezelőtt kezdték lecsapolni, a hatalmas zsombékos-mocsaras vadvízből, a Fekete István regényeiből is ismert Nagyberekből a mesterséges csatornák és töltések között mára ez az 1900 hektáros terület maradt, amiből 1583 hektár minősül védettnek.
A keskeny terület tizenegy kilométerm hosszú, Balatonfenyvestől délre fekszik, Somogyszentpál, Táska, Nikla és Csömend mezőgazdasági külterületei közé ékelődve.
Eltűnik a víz
A zsilip melletti vízmércén és a környező fák ágain jól látszik, hogy itt nemrég még 120–130 centiméterrel magasabban állt a víz. A területet maguknak 2004-ben felfedező madarászok egyből visszatettek két deszkát, ezzel kicsit sikerült mérsékelni a kiömlő víz mennyiségét, majd az ismerősöket mozgósítva megpróbálták kideríteni, mi történik.
Az, hogy lépni kell, mégpedig gyorsan, egyértelmű volt. A leengedett, vélhetően több millió köbméternyi víz természetes úton, csapadékból és talajvízből szerintük nem tud pótlódni, a megmaradt sekély víz a nyáron teljesen elpárologhat, bár az élet az algák elszaporodása miatt már korábban eltűnhet belőle. Ez a vizes élőhely megszűnését jelenti, a madarak táplálék nélkül maradnak.
A madarászok, majd az Index kérdezősködése nyomán kiderült, hogy szó sincs partizánakcióról, a berekből a vizet egy 2010 decemberében módosított vízjogi engedély birtokában az az év nyarán alakult Balaton-Nagyberek Vízitársulat engedte le az engedélyben meghatározott időszaki minimumszint közelébe.
Hektáronként tíz forint
A vízitársulat intéző- és felügyelőbizottságának élén a Hubertus Agráripari Bt. üzletvezetői állnak. Ezé a cégé az állami tulajdonban lévő természetvédelmi terület földhasználati joga.
A Hubertus Balatonfenyvesen wellness-szállodát üzemeltet (a vízitársulat küldöttgyűléseit is a Hubertus-Hofban tartják), a vendéglátás mellett a cég vadászattal és mezőgazdasággal foglalkozik. A Hubertus Bt. a 99 évre szóló kötött földhaszonbérleti szerződés keretében információink szerint évente hektáronként tíz forintot fizet a Nagyberek-Fehérvízért.
A bérleti díjról a cég üzletvezetőjét, Csató Andrást is megkérdeztük, aki azzal utasította el a konkrét választ, hogy szerinte nem reális egyetlen elemet kiragadni egy sok kötelességet rögzítő szerződésből.
A 4,16 milliárd forintos jegyzett tőkéjű Hubertus Bt. egyik beltagja a németországi Melsungenben bejegyzett Hubertus Agrarindustrielle GmbH & Co., a másik a Berek Kft., amelynek szintén a HA GmbH a tulajdonosa. A kültag Karl Friedrich Braun, ő és Ludwig Georg Braun a bt. felügyelőbizottságában is tagok.
Willkommen in Ungarn
Braunék nem azok a tipikus német agrárvállalkozók. A családé a világszerte negyvenegyezer embert foglalkoztató, 2010-ben 485 millió euró nettó profitot termelő egészségügyi és gyógyszeripari multicég, a B. Braun Melsungen AG. Ludwig Georg Braunt 2008-ban a német kereskedelmi és iparkamara (DIHK) elnökévé választották. Átfedés a B. Braun és a Hubertus Bt. között is van: a bété üzletvezetője, Csató András bbraun.com-os címről küldött levelet az Indexnek.
A Hubertus-Hofban felhalmozott trófeák és a falakra aggatott vadászat témájú festmények nem sok kétséget hagynak afelől, hogy itt elsősorban melyik vendégkör kegyeit keresik. Kedvencünk az a – valószínűleg tipikus esseni vadászhumort megtestesítő – kitömött nyuszi volt, amelyik a fejére őzagancsot, szájába pedig hercig kispipát kapott.
A környéken biztosra veszik, hogy a Hubertus célja a terület kiszárítása, hogy ott ismét vadászni lehessen. Hiába van ugyanis állítólag tele hatalmas agancsokat növesztő szarvasokkal, valamint őzzel és vaddisznóval a Hubertus-Hoftól alig pár kilométerre lévő, közúton könnyen megközelíthető ingovány, hiába csábítja a vadra vágyókat tucatnyi korhadó magasles, a berek maga alig járható, és az elejtett zsákmányt is lehetetlen lenne kihozni.
Homokszem a hatóság gépezetében
A módosított vízjogi engedélyt a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (DDKVF) adta ki. Laki Zoltán, a felügyelőség igazgatója szerint a „tó” kezelője nem engedte lejjebb a vizet az engedélyezettnél, de mivel a DDKVF-nél most próbálják tisztázni, hogy a minimumvízszint miként lett megállapítva, a vizsgálat befejezéséig nem kívánt részletekbe bocsátkozni.
Azt viszont már a természetvédelmi hatósági vezető erélyességével jelentette ki, hogy a vízapasztást augusztus közepéig megtiltották (jelenleg a zsilip teljesen vissza van deszkázva, igaz, a deszkák mögött alig maradt visszatartandó víz), időben intézkedtek, nem történt visszafordíthatatlan kár, és valószínűleg módosítani fogják az engedélyezett minimumális vízszintet.
A felügyelet tehát kiadott egy védett területet veszélyeztető engedélyt, majd pár hónappal később egy annak ellentmondó ideiglenes határozattal mégis megtiltotta a vízleeresztést. Az igazgató szerint azonban elsősorban az üzemeltető hibázott, mivel nem konzultált az engedélyezési eljárásba ügyfélként bevont Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságával (BFNPI).
Csikorgó fogaskerekek a nemzeti parknál
A BFNPI a korábbi vízjogi engedély módosítását a vízügyi hatóság által előírtnál szigorúbb feltételekhez, a tavaszi időszakban több mint két méterrel magasabb vízszint megtartásához kötötte. A DDKVF ezeket a szigorúbb vízszintelőírásokat bele is foglalta a módosított engedélybe, amit viszont a Hubertus által irányított vízitársulat megfellebbezett.
A másodokon eljáró Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú hatóságot. Az engedélyt a nemzeti park ismét a magasabb tavaszi vízszinthez kötötte, de (állítólag véletlenül) rábólintottak arra a (végül december végén jogerőssé vált) verzióra, amibe – hogy, hogy nem – bekerült egy kitétel, ami mentesíti e kritérium betartása alól a vízitársulatot.
A BFNPI vezetője, Balogh László az Indexnek elismerte, hogy bár a nemzeti park feltételekhez kötötte az engedélyt, mégsem kellő körültekintéssel jártak el, és ennek eredményeként tehette folyamatossá a vízleeresztést a vízitársulat, a vízszintet jóval a BFNPI által előírt alá csökkentve. A BFNPI ezért most azt szeretné, hogy az engedélybe fixen épüljenek be az általuk előírt vízszintek, illetve a nemzeti park válhasson a terület kezelőjévé.
Nemzetközivé lett tegnapra
Az azonban mindkét vezető szavaiból kiderült, hogy tisztában voltak vele: a Nagyberek-Fehérvíz ramsári terület.
2011. május 31-én jelent meg ugyanis a Magyar Közlönyben [1] (pdf) Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszteri rendelete, hogy június 1-től a cikk témájául szolgáló láp (is) bekerült a nemzetközi jelentőségű vadvizekről szóló ramsári egyezmény jegyzékébe. Ez a nemzetközi egyezmény biztosítja a védett vízimadarak kiemelkedően fontos élőhelyeinek zavartalanságát, a lépést hosszú előkészítő munka előzte meg.
Közműrongálás és gátátvágás
A Hubertus-üzletvezető, egyben vízitársulati intézőbizottság-elnök Csató András nem tudja, mit takar a ramsári egyezmény, őket, mint mondja, erről nem tájékoztatták. Szerinte a vízjogi engedély módosítását a „szivattyúkapacitások összevonása” tette szükségessé. A területtel kapcsolatos céljaikról annyit mondott, hogy azt a szerződéssel összhangban „a művelési ágnak megfelelően vagyunk jogosultak és kötelezettek hasznosítani”.
Csató szerint az történt, hogy ismeretlen személyek megrongálták a közművet, az áteresz eldugult, ezért 2010-ben veszélyesen megemelkedett a területen a vízszint. A vészhelyzet kialakulását 2010 novemberében gátátvágással előzték meg. A rongálást 2011. március végén hozták helyre, a vízitársulat ekkor kezdte el a vízjogi engedélynek megfelelően lecsapolni a területet. Erről április 8-án kelt levelükben a BFNPI-t is értesítették.
Hitchcock is sírna
Az ingovány közepén álló magaslesről elképesztően gazdag madárvilág tárul fel. Meg sem próbálom felidézni az összes vízi- és gázlómadár fajtáját, amelyeket szabad szemmel és távcsővel megfigyeltünk, talán elég a tőlünk pár méternyire halászó kormoránt, az önfeledten fürdőző nyári ludakat, meg a felettük egymással birkózó réti sasok hihetetlen látványát említeni. A terület fajgazdagságára jellemző, hogy a vidrák és az aranysakálok is jól érzik itt magukat.
Kicsit odébb, a töltésről éles kontrasztként jól látható a kiszáradóban lévő meder, a tó közepére szorult gémekkel és sirályokkal. Idegenvezetőnk szerint a vizet csak a szomszédos Koroknai-vízfolyásból lehetne pótolni. Egy rossz szezont, mint mondja, még elviselnek a madarak. Miklósi Gábor
