2011-07-27 - Természetföldrajzilag Európa valójában Eurázsia mintegy
tízmillió négyzetkilométeres nyugati félszigete. Kultúrtörténeti és
emberföldrajzi szempontok miatt önálló földrészként kezeljük. Neve egyes feltételezések szerint a föníciai Ereb (napnyugat) szóból, illetve Európé föníciai királylány nevéből ered, akit Zeusz bika alakjában rabolt el. Homérosz szerint viszont Közép-Görögországot hívták így régen, majd a Görögországtól északra fekvő összes területet. Sokszor viszont a görög eurüsz (széles) és opsz (arc) szavakra vezetik vissza a név eredetét. A latin eurus szó a keleti szelet jelenti, néhányan erre is visszavezetik.A kontinens domborzatát rendkívüli változatosság és formagazdagság jellemzi. Európa nyugati felén fiatal, völgyekkel szabdalt lánchegységek, röghegységek, dombságok és szelíd alföldek váltakoznak, míg keleten a hátságokkal színesített, óriási kiterjedésű síkságok uralkodnak.
Teljes területének mintegy 60%-át alföldek (200 méternél alacsonyabban fekvő területek), 10%-át 500–1000 méter tengerszint feletti magasságú középhegységek, megközelítőleg 6%-át pedig 1000 méter fölé emelkedő hegyvidékek alkotják.
A földrész legnagyobb része a mérsékelt övezetbe tartozik, s csupán egy viszonylag keskeny északi sávja nyúlik át a hideg övezet sarkköri övébe.
A meleg vizet szállító Észak-atlanti-áramlás fűtő hatása miatt Európa középhőmérséklete általában magasabb, mint a hasonló szélességeken fekvő konti- nenseké (pozitív hőmérsékleti anomália). Európa természetes növényzete az éghajlati öveknek megfelelő zonális tagolódást mutat. A sarki tundra, a tajga, a mérsékelt övi elegyes és lombhullató erdők, a mediterrán vidékek keménylombú erdőségei és cserjései, valamint az erdős, illetve a füves puszták a legfontosabb övezetek.Európa területének 45 százalékát erdőségek borítják, melyeknek 95 százaléka természetközeli, 5 százaléka pedig telepített erdő. Ha az ember nem avatkozott volna be oly drasztikusan a természet rendjébe, a kontinens négyötödét erdők borítanák.
Az ökológiai szemlélet térhódításának és a fenntartható fejlődés szerinti erdőgazdálkodásnak köszönhetően Európa erdeinek kiterjedése közel 3%-kal növekedett az elmúlt három évtizedben. A kontinensen – az oroszországi területeket is ideértve – 1,02 milliárd hektárnyi erdő található, azaz a világ erdőfelületének egynegyede.
A fák fejlődésük közben szén-dioxidot nyelnek el: az európai erdők 2005 és 2010 között évente mintegy 870 millió köbméter szén-dioxidtól kímélték meg a légkört. Ez a térség országai által 2008-ban kibocsátott üvegházhatású gázoknak körülbelül 10 százaléka.
70 fő/ négyzetkilométeres népsűrűségével Európa Ázsia után bolygónk második legsűrűbben lakott kontinense.
A svájci Alpokban átlagosan 1300 méter a tengerszint feletti magasság, az ennek csaknem kétharmadát elfoglaló, 3000–4000 méter magas hófödte Nyugati-Alpokban kiválóan tanulmányozható a függőleges övezetes- ség. A tölgyesek zónája felett bükkösök és elegyes erdők nőnek, melyeket zárt fenyvesek, törpefenyvesek és havasi gyepek követnek. Az Alpokban a klímakülönbségeket jelző lombhullató zóna az emberi beavatkozás következtében sok helyütt megritkult, vagy akár teljesen eltűnt. Az ausztriai Alpok bükkerdein kívül a hegységben már alig találhatók az őshonos lombhullatókból álló erdők. Az erdőöv felett gyakran a havasi törpefenyők zónája van, afölött pedig törpecserjék, majd az alpesi rétek, ezután ritkul a növényzet.
Érdekesség:
A 37 ezer kilométert is meghaladja a kontinentális partvonal teljes hossza, ezzel Európa bolygónk legtagoltabb földrésze: területének több mint egyharmadát félszigetek és szigetek alkotják. A szigeteket is beleszámítva megközelíti a 145 000 kilométert a partvonal hossza.
