Ledózerolt kalyibák: kiszorítják az erdőből a fedél nélkülieket (HVG)

2011. augusztus 16. - Csaholó kutyák, romos tákolmányok, rejtőzködő emberek, erdőbe rejtett favella Budapesten. A XV. kerület polgármestere úgy döntött, megtisztítják a helyet, és kilakoltatják a tíz-húsz éve ott élő több száz hajléktalant. A fák közt már bontják az összetákolt viskókat, de van, aki még kitart, és marad, amíg csak lehet.Az újpalotai kiserdőben több száz hajléktalan él a fák között megbújva, olyan is van, aki már évtizedek óta. Ennek azonban most véget vet László Tamás, a XV. kerület fideszes polgármestere, aki felszólította az ott élőket: szeptember 15-ig hagyják el az erdőt. A tervek szerint sportolásra és pihenésre alkalmas területet csinálnának a területből.
„Gusztustalan vagyok, iszom, kötekedek, nőzöm is” – mondja a 61 éves E. János erdei viskója előtt, amelyet úgy „örökölt” egy már elhunyt hajléktalan házaspártól. János télen-nyáron itt lakik, már tíz éve, akkor szabadult ugyanis a börtönből, ahol összesen közel harminc évet töltött.
Az ott szerzett tapasztalatok miatt sem örül annak, hogy a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai azt mondták neki: hajléktalanszállóra kellene mennie. Szeret kint élni az erdőben, távol az emberektől, a városba pedig saját bevallása szerint csak „italért és nőért” megy.
A szállóval az a baja, hogy ott „el kéne viselnie az emberek modorát”. „Mondjuk nekik is el kéne viselniük az enyémet” – teszi hozzá önkritikusan. János azt sem titkolja, hogy „tudatosan iszik”: „hadd butuljon az ember, ebben a helyzetben jobb nem gondolkodni” – magyarázza. Az ivászat mellett egyébként rengeteget olvas, legutóbb három szatyor könyvvel jött haza a városból, azt mondja, úgy találja őket. Az aktuális olvasmány egy Gorkij-kötet.
János szomszédságban két férfi lakik, az ötvenéves Cs. János és egy barátja – ők is úgy örökölték az erdei lakot. Cs. János korábbi otthona 12 éve égett le pár méterrel arrébb, azóta lakik itt. Lomizásból, piacozásból, illetve alkalmi kőműves és karbantartói munkákból tartják fenn magukat, de azt mondják, „amióta a közelükbe romák költöztek, minden megváltozott”. „Hetente kétszer feltörik a kéglit. Régen úgy is elmehettünk, hogy tárva-nyitva hagytuk az ajtót, most viszont egyikünknek mindig itt kell maradnia őrködni” – meséli János. Úgy tűnik, most a XV. kerületből a III. kerületbe kell költözniük egy szállóra, ennek viszont egyáltalán nem örülnek, mert itt szokták meg.
Patkányok, ételmaradék – már zajlik a bontás
Miközben a még ott lakókkal beszélgetünk, odahallatszik, ahogy a Pilisi Parkerdő által megbízott munkások bontják a közelben lévő „házakat”. Két hét alatt nyolc építményt bontottak szét, de azt mondják, nem ez a kedvenc munkájuk. Nem csinálnak belőle érzelmi kérdést, és azon sem gondolkodtak még, sajnálják-e a kilakoltatott embereket, ehelyett a nagy bűzre és a rengeteg szemétre panaszkodnak. „Rengeteg a patkány, a rothadó ételmaradék, újságok, de már megszoktuk, mellette eszünk” – mondja a hvg.hu-nak egyikük. Egy társa viszont hozzáteszi, hogy Budán, az Adyligeti erdőben van egy olyan rendezett hajléktalanlak is, mintha csak egy kertes ház lenne.
Az is jellemző, hogy sok kutyát és macskát tartanak az erdőben. Cs. Jánosnak például nyolc macskája van, az egyik házat pedig meg sem tudjuk közelíteni, annyi körülötte a csaholó kutya. A környékbeliek azt mondják, nem is veszélytelenek, állítólag már meg is haraptak néhány embert.
Hajléktalanokat nem csak az erdőben, de az Ázsia Centerrel szemközti lakótelep tövében is találunk egy járdaszigeten. Mária és Sándor már az erdőből költöztek ki, a házukat ledózerolták, de ezen a helyen sem maradhatnak sokáig. A rendőrök mindennap elküldik őket, ők pedig mindennap visszamennek. „Unom ezt az egészet” – mondja Mária, aki szerint senki sem segít rajtuk érdemben. „A családsegítő is csak ígérgeti, hogy kapunk munkát és lakást, de végül semmi sem teljesül” – veszi át a szót az 58 éves, tüdőbeteg Sándor, aki húsz évig lakott az újpalotai kiserdőben.
A hajléktalanszálló kétezer forintba kerülne havonta, de azt mondják, ezt nem tudnák kifizetni. A családsegítő felajánlotta, hogy az első hónapot kifizeti helyettük, azt viszont nem tudják, mi lesz később.
A polgármester a családsegítőre bízta az ügyet
A polgármester a helyi családsegítő szociális munkásait bízta meg azzal, hogy gondoskodjanak a kilakoltatott hajléktalanokról. „A Magyar Állam tulajdonában lévő, a Pilisi Parkerdő által kezelt újpalotai kiserdőben a továbbiakban életvitelszerűen lakni nem lehet. […] Az önkormányzat és az erdő kezelője újra a lakosság szolgálatába kívánja állítani az erdőt, ahol pihenésre, sportolásra alkalmas területek kerülnek kialakításra.” [...] "Kérem Önt, hogy további lakhatása megoldása érdekében keresse fel az Újpalotai Családsegítő Szolgálatot és működjön együtt a szociális munkás segítő szakembereivel annak érdekében, hogy sokkal jobb körülmények között élhesse a mindennapokat" – olvasható a polgármester és az erdészetvezető által aláírt levélben.
Horváth István, az Újpalotai Családsegítő Szolgálat Szociális Konyha és Nappali Melegedő szociális munkása a hvg.hu-nak elmondta: május óta zajlanak az előkészületek az erdőben élő hajléktalanok kiköltöztetésére. Bár a kitelepítésre várók több száz emberről beszélnek, a szocális munkás azt mondja: amikor a program elindult, az eredeti 70-ről 45-re csökkent a kint élők száma, mostanra pedig csak huszan maradtak. Horváth szerint ezek a számok is bizonyítják, hogy az érintett hajléktalanok tapasztalataival szemben nem csak ígérgetnek.
A családsegítő és a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai főként munkásszállókra, illetve átmeneti szállókra költöztetik az érintetteket. Lakhatásuk az első hónapban ingyenes, illetve személytől és lakhatási formától függően ez a támogatás akár hat hónapig is tarthat. A szociális munkás azt mondja, a lakhatás mellett fontos az erdőben élők munkaerőpiacra történő visszaintegrálása is, mert jelenleg 90 százalékuk nem rendelkezik bejelentett munkával. Ennek érdekében felvették a kapcsolatot a Munkaügyi Központ Haller utcai kirendeltségével, hogy segítsék a regisztrált klienseink munkába állását. Az önkormányzat minderre ötmillió forintot szán. Tossenberger Adél