2011, november 15. - A Belső-Mongóliához tartozó Ordoszban máig ismernek
egy olyan ősi szertartást, melynek gyökere a hun időkig nyúlik vissza.
Az ágas-bogas (szaglagar) fa nemcsak a mongolok, hanem a hun népek
számára is szakrális ünnepségek színhelye volt. Egy fontos mongol forrás
A nagykánok kultuszát ápoló ordoszi mongolok előszeretettel emlegetik a Mongolok titkos történetének 57. szakaszát: „A mongolok örömükben táncoltak, lakmároztak, úgy vigadtak. Amikor Kutulát kánná választották, Korkonaknál, egy ágas-bogas fa körül annyit táncoltak, hogy övig süppedt ösvényük és térdig tapostak a porban.” A szalagokkal összekötözött, egymás mellé ültetett két fa körül régi táltos ünnepségek zajlottak, többek között ott tartották meg a kánválasztást követő lakomákat, de az évszakokhoz köthető jeles eseményeknek is a szent fa adott helyet. Ahogyan a mongol forrás megörökítette, a közösség tagjai az ősi szentély” körül táncoltak, a férfiak pedig birkózással akarták megmutatni kánjuknak vagy feljebbvalójuknak, hogy ki az igazi vitéz, a bátor.
Hun gyökerek
Kevesen gondolnak arra, hogy egy a középkori forrásban említett ünnep egészen a hun korig megy vissza, a Kr. e. 2. századból származó ordoszi bronzcsaton olyan birkózó férfiakat jelenítettek meg, akik egy ágas-bogas fa előtt küzdenek egymással. A szent szalaggal összekötött fa különös tiszteletnek örvendett őseink között, azok között átbújva gyakorolták a jelképes újjászületés szokását, mely szokást ma a tibetiek máig gyakorolnak, fák helyett szent zászlók alatt bújnak át, hogy megtisztuljanak bűneiktől.
Magyar vonatkozás?
A korai magyar táltos hitvilágról viszonylag kevés képi ábrázolás áll rendelkezésre. Az Árpád-házi királyaink rendeleteiből tudjuk, hogy elődeink fáknál áldoztak, sőt az ősi kultusz a Mária-fák tisztelete révén szinte a mai napig fennmaradt. Arra pedig csak töredékes adat van, hogy a fenti ágas-bogas fa vajon megvolt-e őseink kultuszai között. A középkori gelencei freskón Szent László királyunk a kun vitézzel éppen egy ágas-bogas fa körül birkózik. Vajon véletlen egybeesés lenne az ordoszi bronz dísz és a középkori freskókon fennmaradt birkózó jelenet, vagy elképzelhető, hogy ugyanazt az ősi hagyományt jelenítette meg az ókori keleti hun művész és a Szent László freskó készítője? OB
