2011. december 29. - A peremvidékeken, a hátrányos helyzetű régiókban,
kistérségekben, falvakban, városokban ma már ennél is sokkal rosszabb a
helyzet. A pénztelenség ott egész hónapos nincstelenséggel párosul. Nemrég jártam olyan városkában, ahol a főutcán a kínai bolt is kénytelen volt bezárni. Ahol a közalkalmazottak is borítékolni kénytelenek a hó elején beosztott pénzt: benzinre ötezer, kultúrára pedig nulla forint jut. Az utazás, az étterem vagy a szolgáltatások igénybe vétele már az ő esetükben sem kerül szóba, s ha jövőre az önkormányzatok bajba kerülnek (hiteltörlesztések, elvonások), akkor még rosszabb lesz a helyzet. A sárga csekkek, az adóságok már most is elviszik a jövedelmek nagyját, ami marad, az megy kajára, a gyerekekre, s néha valami ruhára, iskolaszerre, ajándékra.
A kis falvakban még ennél is sivárabb a helyzet. Sok helyen karácsony előtt már nincs disznóvágás, nincs komatál, eszem-iszom, vendégjárás István-János napkor. Lámpagyújtás után kihal a falu, mindenki visszahúzódik a vackára. Vadász ismerős mondja, hogy egyre több kóbor ebet lőnek ki a határban, mert a tulajdonosok - az ebadótól tartva - megszabadulnak tőlük. A mezőőr szerint orvvadászok lepték el a faluszéli erdőket, a gátőr naponta órákat tölt azzal, hogy az ártéren összeszedi a nyulakra, fácánokra kitett csapdákat. Korábban a rendőrök ugyan gyakran igazoltatták a mellékutakon felbukkanó autókat, kerékpárosokat, de mostanában ritkán látni őket. A csomagtartókon, csomagtartókban ezért bezsákolva zavartalanul visznek minden mozdíthatót, főleg a felfűrészelt fát. Most a fiatal akácost ritkítják, s nemcsak a cigányok, mert tudják, hogy a hónap vége felé már a faluban is „béke van”, mert a benzinkeretből a helyszínelésekre sem futja. A kerékpárlopás pedig már annyira nem „téma”, hogy legfeljebb jegyzőkönyvet vesznek fel, aztán ad acta kerül az ügy.
A történelem most szó szerint megelevenedik előttünk. A mai Tiborcok is lopni kényszerülnek. Vadat, halat, pénzt, fát, áramot, gázt, bármit. Amit és ahogy lehet. Mert enni kell, a gyerekek iskolázására kell, a nagyi gyógyszerére kell. Mások inkább összehúzódnak, egy szobát fűtenek, a legolcsóbb termékeket veszik, mindent eladogatnak, fáznak, éheznek, nélkülöznek, és imádkozva, tisztességes szegénységet emlegetve valami csodában, s valakinek az eljövetelében reménykednek, mert ebben a mostani Megváltóban is csalódtak.
